Vissza a kezdőlapra


Nagy méretű kép
NAGYÍTHATÓ KÉP

(A Hadúr kardja)
1890 - Olaj, vászon, 161x150 cm
Magyar Nemzeti Galéria

MŰELEMZÉSEK
 
A Képzőművészet Magyarországon
c. kiállításból
Telepy Katalin írása
Réti István elemzése
 
VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM




A müncheni Hollósy-körhöz csatlakozó fiatal Iványi Grünwald Bélára - csakúgy, mint társaira - nagy hatást gyakorolt Jules Bastien-Lepage művészetének finom naturalizmusa; egészen nagybányai korszakáig ebben a stílusban festett. A példaképhez méltó, gyengéd érzelmességgel megformált népi figurákat megörökítő képei közül érdekesen válik ki az 1890-ben festett Hadúr kardja c. kompozíciója, mely a magyar eredetmondák világába viszi a szemlélőt.

A népi hagyomány szerint Attila hun király idejében egy pásztor találta meg földbe szúrva Isten kardját. Az uralkodó ezt égi jelnek tartotta, és e kard birtokában indult a nyugati világ meghódítására. A festő puritán, szinte eszköztelen egyszerűséggel, a tónusfestés szabályai szerint ábrázolja a jelenetet, így a kép elüt a millennium korszakának reprezentatív történeti tablóitól.

Forrás: http://www.hung-art.hu/index-hu.html




Grünwald jelentőségben kevésbé érdekes korai festményei után az első ígéretes mű az Isten kardja volt. A történelmi téma e korban még igen népszerű, de Grünwald választása nyilván azért esett éppen erre a mondára, mert így alkalma nyílt a természetábrázolásra, s az újabban tanultakat is hasznosíthatta. A történet Priscos rhétortól ered. Ő írja le a históriát a bűvös erejű kardról, melyről azt tartották, hogy birtokosa a világ ura lesz. A földből különös módon előbukkant kardot egy pásztor találta meg, aki elvitte Attilának. Ennyi a téma. A festői előadás Bastien Lepage-i módon történt. A jelenség, az irizálóan világító kard, a fiú előtt tör fel a földből, s ő ámulva tesz egy lépést feléje. Nincs itt szó viharos felfedezésről. Grünwald elbeszélő módon tudósít az eseményről. Elsősorban a természet köti le, a nagy távlatú alföldi táj - amelyet Hódmezővásárhely környékén tanulmányozott -, a csupasz síkság, a legelő finom-zöld, bágyadt színskálája. A fiú vézna testét naturalisztikus hűséggel ábrázolja. Keze tétován előrelendül, talán félénken érintené a jelenséget.

Ferenczy K.: Kavicsot hajigáló fiúk/Kődobálók - 1890 (Nagyítható kép) A kép nem áll egyedül a csodált mester követésében, elég ha Ferenczy Kavicsot hajigáló fiúk, Csók Úrvacsora vagy Szénagyűjtők című képére gondolunk. A fiú Grünwald képén is megállt, s talán az idők végezetéig mozdulatlan, csakúgy, mint Ferenczy képén a tétova taglejtésű figurák.

Grünwald kompozíciója nem válhatott monumentálissá - a puszta perspektivikus ábrázolása mellett sem -, mert a horizontot erősen felemelte, az ég számára csupán keskeny sáv maradt, s így a figura inkább belesimul, semmint kiemelkedik a háttérből. Később még egyszer megfestette Nagybányán ugyanezt a témát. Nem lehetne nagyobb ellentétet említeni művészetében, mint a két kép előadása, felfogása, megoldása közötti különbséget!

Forrás: Telepy Katalin: Iványi Grünwald (A művészet kiskönyvtára c. sorozat), Corvina Kiadó, 1976, 6-7. oldal




Sík, alföldi tájban a barmait őrző pásztorgyereknek, egy kedves arcú kisfiúnak, halvány lángsugárként tör fel a földből az "Isten kardja". Szelíd, egyöntetű világosság ömlik szét a gyöngyházég alatt, erősebb fény vagy árnyék nem szakítja meg a szürke pleinair halvány, színes tónusát. Ez a festői egység Bastien-Lepage és követői művészetét idézi emlékezetünkbe, amelyért éppen Grünwald és barátai annyira lelkesedtek akkor. Ez ad a kép megszerzésének bizonyos elvi jelentőséget. Demonstrálja ma: milyen volt a Bastien-Lepage-féle pleinair. - Emellett ez a festmény mégsem puszta utánzás, érezni lehet rajta a természeti látvány közvetlen segítségét. A fiatal művész szelíd lelkületéből sugárzik a téma ilyetén elképzelése. E képzelet félszeg bája, hamvas közvetlensége önkéntelenül a quattrocento gyöngéd alkotásait juttatják eszünkbe. A mezítelen kis pásztorfiú rajza a Julian-iskola lelkiismeretes akttanulmányait, a kedves gyermekfej kifejező megmunkálása pedig a müncheni iskola emlékét érezteti.

Forrás: Réti István: A nagybányai művésztelep, Vince Kiadó, 2001, 107. oldal



Vissza a kezdőlapraVissza az oldal elejére