1890 - Olaj, vászon, 119x149 cm |
MŰELEMZÉSEK | |
|
A Képzőművészet Magyarországon c. kiállításból |
||
| Genthon István írása | ||
| Réti István elemzése | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
A nagybányai új festői irány következetes kimunkálója, Ferenczy Károly korai, szentendrei korszakának egyik főműve az 1890-ben készült Kavicsot hajigáló fiúk. Ferenczy ekkor már megjárta Párizst, és a Duna-parti városkában letelepedve próbálta szintézisbe hozni kinti tapasztalatait saját természetlátásával.
A jól megfigyelt mozdulatú fiúk alakja monumentálisan rajzolódik a borongós, kopár táj elé. Megfogalmazásuk távol áll mindenféle elbeszélő jellegtől. Bár a gesztusok különböző mozgásfázisokat jeleznek, Ferenczy inkább a figurák állapotszerűségét hangsúlyozza. Nincs egyetlen élénkebb színfolt sem: a gyöngyházas szürkék legkülönfélébb árnyalatai uralkodnak a finoman felsejlő, tompa színeken.
Forrás: http://hungart.euroweb.hu
A Kavicsot hajigáló fiúk (1890) sokáig úgy szerepelt, mint amit két példányban festett meg, három- és kétalakos változatban. A Nemzeti Galéria birtokában levő háromalakos képet igen gondosan összevetve a kétalakosnak fényképével, kétségtelenül kiderült, hogy azonos képről van szó. A szentendrei Duna-parton két kamasz fiú készül lapos kavicsot ugratni a víztükrön, a harmadik a bal sarokban lehajolva további kavicsokra vadászik. Ennek az utóbbinak erős rövidülésben ábrázolt alakja gyengén sikerült. Lehet, hogy emiatt maga a művész takarta le, így azonban a kép elvesztette egyensúlyát. Hogy mikor szabadult ki a harmadik fiú az átfestés alól, nem tudni, csak azt, hogy a Fővárosi Képtár 1938-ban már mai, háromalakos formájában váltotta magához a képet. Bastien-Lepage hatása ezúttal is erős és félreismerhetetlen.
Forrás: Genthon István: Ferenczy Károly, Corvina Kiadó, 1979, 11.oldal
Ez a festmény szemlélteti Ferenczy művészetében talán legközvetlenebbül Bastien-Lepage hatását, amelyre annyiszor hivatkoznak a nagybányai festőcsoporttal kapcsolatban. Valóban ez a kép tipikus, borús pleinair: a szürke nappal világánál a szürke Dunára rajzolódó sziluettje három fiúnak, derékig vetkőzve, finoman kivágott arcéllel, primitív beállítással, megfestésében diszkréten alkalmazott naturalisztikus anyagszerűséggel.
Forrás: Réti István: A nagybányai művésztelep, Vince Kiadó, 2001, 78. oldal
