Rippl-Rónai vörös sapkás fényképe (1925) |
ÉLETRAJZI ADATOK | |
| A Magyar Életrajzi Lexikon szócikke | ||
| A Sulinet "Művészet" c. rovatából | ||
| Időrendi áttekintés | ||
| A Rippl-Rónai családfa | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Rippl-Rónai József (Kaposvár, 1861. máj. 23. - Kaposvár, 1927. nov. 25.): a modern magyar festőművészet egyik vezéralakja. A francia posztimpresszionisták, az ún. Nabis-csoport tagja, a posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb m. képviselője. Művészetét gazdag színvilág, bátran stilizáló vonaljáték, dekorativitás jellemzi. 1882-ben Zichy Ödön családja házitanítójaként Szurdon és Kalksburgban élt. 1884-ben iratkozott be a müncheni ak.-ra, de 1887-ben már Párizsban volt. Két éven át Munkácsy Mihály mellett dolgozott, egy ideig hatása alá is került. Bekapcsolódott a francia modern művészeti életbe is. Francia nőt vett feleségül, Lazarine Baudriont. 1889-től alakította ki saját formanyelvét, elszakadt a Munkácsy-hatástól. 1889-ben festette Nő fehérpettyes ruhában c. posztimpresszionista képét Whistler hatása alatt. Ezekben az években került barátságba Maillollal a kiváló szobrásszal, akivel 1892-ben közös műterme is volt és később nagyszerű portrét is festett róla (Párizs, Modern Múz.). Egészen 1901-ig dolgozott Franciao.-ban. Itt alkotta ifjúkori fő műveit, az Ágyban fekvő nőt, a Párizsban is nagy sikert aratott Öreganyámat (1892, MNG), a Kuglizók c. dekoratív ritmusú képét (1892, MNG). Ekkori művei a Nabis-csoport munkásságának szerves részét alkotják. Párizsból több ízben hazalátogatott, 1895-ben festette Apám, anyám c. kettős mellképét, majd két év múlva a Szüleim negyven éves házasság után (Bp., magántulajdon) c. művét. 1896-97-ben Andrássy Tivadar részére szecessziós stílű modern intérieurt tervezett. Ezekben az években többször szerepelt párizsi kiállításokon is. A századforduló után hazaköltözött. 1900 decemberében műveiből kiállítást rendezett, de a m. közönség még nem értette meg munkáit. 1901 nyarán Belgiumban, majd Oroszo.-ban járt tanulmányúton. Művészetében "fekete korszakát" dekoratív szecessziós színvilág, majd a friss pasztelltechnikával készült impresszionisztikus forma váltotta fel. 1904-ben festette Amikor az ember visszaemlékezéseiből él... (MNG) c. művét amelyre 1906-ban társulati díjat kapott. Az 1906-os Könyves Kálmán cégnél rendezett kiállításának már nagy sikere volt. Ez időtől többnyire Kaposvár mellett, az ún. Róma-villában dolgozott. Ott festette pointillista-szecessziós képeit. Ezt a korszakát a vattaszerűen szabdalt, foltos festékfelrakásokról "kukoricás"-nak nevezte el. E kornak fő műve az Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett (MNG). 1912-ben készítette az Ernst Múz. nagyméretű üvegablakát. Részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) alapításában, a Nyugat mozgalmában. Ady barátja volt. 1914-ben Párizsban az I. világháború kitörésekor internálták, csak 1915 febr.-ban tért haza. Az internálásban készített rajzait 1915-ben az Ernst Múz. mutatta be. A háború után alkotta nagy erejű íróportréit (Móricz, Babits, Szabó Lőrinc stb.), 1926-ban az Uffizibe került Önarcképe. Emlékezései 1911-ben és 1957-ben jelentek meg. Kaposváron tiszteletére Rippl-Rónai művészetí díjat alapítottak. - Irod. Lázár Béla: R.-R. J. (Bp., 1923); Petrovics Elek: R.-R. (Bp., 1942); Genthon István: R.-R. J. (bibliográfiával, Bp., 1958): Ivánfyné Balogh Sára: R.-R. J. iparművészeti elvei és iparművészeti tevékenysége kiadatlan levelei nyomán (Műv. tört. Ért. 1963 - 64). - Szi. Babits Mihály: A festő halála. R: R. J. emlékének; Szabó Lőrinc: R. R. (versek).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990
http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC12527/13041.htm
A modern magyar festészet, a posztimpresszionizmus hazai képviselője, Rippl-Rónai József hetvenöt éve halt meg. Képei a művészeten keresztül egyfajta örökkévalóságról tanúskodnak: ma is szíven ütik az embert pszichológiai érzékenységgel megrajzolt enteriőrjei, melyek belső világunk egy-egy állapotát ábrázolják.
Kezdetek
A Toponárról való Rippl József igazgatótanító és Knezevich Anna Paulina legidősebb fiúgyermeke, József 1861. május 24-én született Kaposvárott, a Zárda utcában. A család Szentbalázson és Toponáron gyökerező elei földművesek, fával dolgozó mesteremberek - bár a családi krónika számon tartott egy horvát bán szépapát - jobbára szerény falusi környezetben éltek. A négy Rippl fiú az elemi iskolát és az Államgymnasiumot is Kaposvárott végezte, rossz tanulók, s annál híresebb csínytevők voltak. Mindegyikükben volt valami különös szenvedély; néprajzi érdekességek gyűjtögetése, muzsikálás, rajzolgatás, a jövőre nézve határozatlan serkentések. József számára különösen, hiszen választott mestersége, a gyógyszerészség, nagyon is kiegyensúlyozott, belátható pálya körvonalait sejtette.
Tanulmányait befejezvén szülővárosában, a Schröder-féle Fő utcai patikában volt segéd, de megfordult Pécsett is. Nyugtalan kíváncsisága aztán mégis félresodorta az unalmas medicináktól. Pestre ment a Czukor utcai Iparművészeti Rajziskolába, ahol dr. Vitéz néhány rajzára "kitűnő klasszifikációt" adott. Anyagi gondjaitól a Zichy úrfik melletti nevelősködése szabadította meg Kalksburgban és Szurdon, de minden pénzét a jezsuita intézet öreg rajzmesterének adta, aki jólelkű dilettantizmussal másoltatta vele a gipsz-figurákat. Kalksburgból néha be tudott menni Bécsbe kiállításokat, képeket nézni. Egyik preceptor kollégája, Goltz Sándor ajánlotta be Liezen-Mayer Sándorhoz, aki ekkor a történeti festészet tanára volt a müncheni Akadémián. 1880 körül figyelme végképp a festészet felé fordult, természetes, hogy a művészi továbbfejlődés akkoriban egyetlen elfogadott lehetőségét nem engedte elfutni. 1884. január 11-én megérkezett Münchenbe, február 26-án már be is iratkozott az Akadémiára. Művészi érlelődésének első három esztendejében a Naturklubot látogatta, a Herterich-féle élő modelles osztályon pedig Löfftz és Diez keze alatt dolgozott. Tartósan segítette Wagner Sándor is, aki szintén az Akadémián tanított. E korszakból ránk maradt rajzaiból megállapítható, hogy kitűnően elsajátította az Akadémia csiszolt, precíz technikáját. Futólagos kapcsolata volt Hollósy Simonnal, a nagybányai kolónia későbbi megalapítójával, de érdekes módon nem hatottak egymásra. Nyári, otthoni vakációja alatt festette meg 1886-ban Somssich grófék dunántúli birtokán első nagyméretű olajképét a Kékruhás lány teniszütővel címűt. Életművében nem jelentős ez a kép, Genthon István szerint a kompozíciós érzék teljes hiányáról és szolid rajztudásról árulkodik.
Új művészet
Az új művészet születésének első szívhangjait figyelemmel kísérte. Forgatta a párizsi kiállítások katalógusait, reprodukciókból megismerte az impresszionisták képeit, akik már 1874-től csoportkiállításokon mutatkoztak be. Várakozással vegyes kíváncsiság űzte végül 1887 tavaszán Párizsba, ahol ismeretség, barátok híján bekopogott Munkácsyhoz, hóna alatt java munkáival. Munkácsy befogadta, munkát, műtermet adott neki, gyakran magánál tartotta ebéden, meghívta estélyeire, ahol megismerkedhetett a párizsi művészvilággal, a politika érdekes embereivel. A kezdeti párizsi nehézségekről sokat és szépen írt "Emlékezései"-ben. Két éven át festett Munkácsy modorában, aki ekkor Goupil, majd Sedelmayer követelései miatt kénytelen volt a kvalitást - nem készakarva persze - devalválni piaci sikerei érdekében. Rippl-Rónai maga is látta ezt, s bár szorgalmasan másolta mestere képeit, megalkuvásnak tartotta a háttérben való aprómunkát, és azt is látta, hogy Munkácsy a műkereskedelem kezén elvesztette "Düsseldorfban még oly erős eredetiségét". Két év alatt teljesen megtanulta mestere stílusát, ezt 1888-ban Budapesten is bemutatott képe, az Egy játszma bezigue bizonyítja. Munkácsy környezete, otthonos, kényelmes műterme fogékonnyá tették az enteriőr-problémák iránt. Ez az inspiráció aztán, összefonódva a személyes érdeklődéssel, élete végéig hatékony lesz számára. Rippl-Rónai festői szemlélete ekkor már az impresszionisták problémáihoz állt közelebb. Elég ennek bizonyítékául egy leírásából idézni: "Halvány rózsaszínű, finom arcélű, aranysárga hajú hajadonka volt ez, hosszú hattyúnyakkal, egy kicsit dekoltáltan, fekete blúzban." Munkácsyné colpachi rokonlányát írta így le, festményein később gyakran feltűnnek a finom női arcok, hamvas, szép színek. Munkácsy barátsága biztosította az első sikereket, a műkereskedők, ha nem is keresték, de megfizették képeit, melyeket mestere modorában, jellegzetes, szálkás színfelhordással festett. Házassága, barátai azonban a legújabb művészeti megmozdulásokat sejtették meg vele. Felesége, Lazarine Baudrion s barátja, a skót féldilettáns James Pitcairn Knowles döntő hatással voltak művészi továbbfejlődésére. A Pont Avenba látogatás nem a véletlen műve volt. A század utolsó harmadának különös festészeti poétikája született meg e tengerparti kisvárosban, amely Rippl-Rónai számára a munkácsys modor bűvköréből való szabadulást is jelentette. Első valóban egyéni képe, az 1889-es Nő fehérpettyes ruhában.
Korszakok
1892-ben Neuilly-be költözött, itt alkotta az ún. "fekete korszak" képeit, melyekre leginkább stilizáló tendencia nyomta rá bélyegét. Többször hazalátogatott szülővárosába, ebben az időszakban Andrássy Tivadar felkérésére szecessziós stílusú bútorokat, illetve iparművészeti tárgyakat tervezett. 1897-ben a párizsi Bing-galériában állított ki. 1902-től Kaposváron élt, ahol a colorit szerepét hangsúlyozó, kisvárosi életet bemutató, finom képeket festett. Ebből az időszakból származik a híressé vált Piacsek bácsi sorozata.
Pasztell
Egyre gyakrabban él a pasztelltechnikával. Kiállításokat rendez, az átütő sikert az 1906-os Könyves Kálmán Szalonban rendezett kiállítás jelenti. Ekkor a Kaposvár melletti Róma-villába költözik, itt alakítja ki egyéni, ún. "kukoricás" stílusát, a pointilizmussal rokon előadásmódot, melyet tarka színek jellemeznek. Ebből a korszakból egyik jelentős képe a Lazarine és Anella, 1910-ből. Késői korszakában az impresszionisztikus pasztellképek mellett drámai önarcképeket és íróportrékat festett. Művészete egyesítette a francia posztimpresszionizmus színkultúráját és a szecesszió dekoratív vonalkultuszát.
Forrás: http://www.sulinet.hu/tart/cikk/ai/0/10830/1
Fontosabb életrajzi adatok időrendi sorrendben
1861. május 23-án született Kaposváron, szülei elsőszülött gyermekeként. Apja, Rippl József tanító volt, édesanyja, Knezevich Anna Pauline nemesi családból származott. 1870-1874 A kaposvári állami gimnázium tanulója. 1875-1879 Gyógyszerészinas a kaposvári Arany Oroszlán patikában. 1879-1881 A Budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán gyógyszerészhallgató. 1881. május 31-én gyógyszerészi mesterlevelet szerez. Rövid ideig a kaposvári gyógyszertárban dolgozik. 1882-1883 Gróf Zichy Ödön fiainak házitanítója. 1884-1887 München. Festészeti tanulmányokat folytat a müncheni akadémián. Tanárai: Ludwig Herterich és Wilhelm von Diez. 1886 Lányka labdaütővel (első jelentősebb alkotása). A képet Magyarországon, Somssich Adolf birtokán festi. 1887 márciusában Párizsba utazik, hogy tanulmányait ott folytassa. Műtermet bérel a rue Aumont-Thieville-ben. A magyarokat felkaroló Munkácsy Mihálynál kezd dolgozni; Munkácsy-képeket másol, az akadémikus mester stílusát követi. 1888 Megismerkedik későbbi feleségével, Lazarine Boudrionnal. 1889 Megfesti első, modern szellemben készült művét, a Nő fehér pettyes ruhában-t, mely a "fekete korszak" nyitánya. 1890 nyarát Munkácsyékkal Colpachban tölti, majd, eltérő művészeti felfogásuk miatt megszakítja kapcsolatát Munkácsyval. 1891 Knowlesszal és Lazarine-nal együtt Párizs egyik külvárosi negyedébe, Neuilly-sur-Seine-be (rue de Villiers 65) költözik, s 1900-ig ott él. 1892. március 30-án a Galerie du Palais-ben, az osztrák-magyar követség épületében megrendezi első kiállítását. Karcsú nő vázával, Kuglizók. 1894 Kiállít a Salon du Champ de Mars-ban. Az Öreganyám elsöprő sikere. Megismerkedik Gauguinnel, Toulouse Lautrec-kel és Maillol révén megismeri a Nabis festőcsoportot, akik tagjaik közé számítják. Többekhez közülük - Maurice Denis, Sérusier, Ranson, Vuillard, Bonnard - személyes barátság is fűzi. Kapcsolatba kerül a Revue Blanche szerkesztőségével; barátság Thadée Natansonnal. 1895 Első magyarországi bemutatkozása egy lakásban rendezett, zárt körű kiállításon. Megismerkedik Andrássy Tivadar gróffal, aki később megbízza az Andrássy-ebédlő tervezésével. Meglátogatja Cézanne-t Marlotte-ban. Samuel Bing műkereskedő megbízásából karácsonykor megjelenik litografált könyvecskéje "Les Vierges" címmel. Szövegét a belga szimbolista költő, Georges Rodenbach írja. 1896 Az Andrássy családhoz utazik Tőketerebesre, hogy megbeszéljék az ebédlő tervét. Andrássy Tivadarné portréja. 1897. május 15-én Bing Art Nouveau nevű galériájában 130 képét állítja ki. A kiállítás szimbolikusan zárja le "fekete korszakát". 1899 márciusában Durand-Ruelnél a Nabis-kiállításon tíz korábbi képével szerepel. 1900 Utazások: Franciaország, Magyarország, Németország, Svájc. 1901-1902 tavaszáig hosszabb-rövidebb külföldi megszakításokkal Somogyaszalón lakik testvérénél, Ödönnél. 1901 nyarán Belgiumba utazik. Cléo de Mérode rokona. Decemberben Moszkvába utazik. 1902 Végleg letelepszik Magyarországon. Kaposváron kis házat vásárol. Decemberben gyűjteményes kiállítást rendez Budapesten a Merkur-palotában. 1903 Enteriőrképek első szép vonulata: Fehér fal, barna bútorok, Karácsony, Szomorúság, Flox és Filox. 1904 Amikor az ember visszaemlékezéseiből él. 1905 Pesti kiruccanások, művészbarátságok, művészettörténészekhez - Lyka Károly, Meller Simon, Petrovics Elek - fűződő meleg, emberi kapcsolatok. 1906. február elsején sorsfordító kiállítása nyílik a Könyves Kálmán Műkiadó Nagymező utcai helyiségeiben. A kiállítás erkölcsi és anyagi sikere művészi egzisztenciáját egész életére megalapozza. 1907 Új festői periódusának kezdete: a "kukoricás" képek. A színek felfokozott intenzitása és darabos festői technika jellemzi őket. Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett. 1908 Júniusban a Kaposvár környéki Róma-dombon házat vásárol. 1910 Pesten a Japán-kávéház művészasztalát látogatja. Tavasszal Lazarine-nal Párizsba utazik, ekkor fogadják örökbe Lazarine unokahúgát, Paris Anellát. 1911 "Emlékezései" címmel megjelenik memoárkötete. Az állam megveszi Öreganyám című képét 10 000 koronáért. Retrospektív kiállítása nyílik a Kristóf téri Művészházban. 1914 A Maillol-portré elnyeri Bécsben a nagy állami aranyérmet. 1915 februárjában többek között Maillol és Denis közbenjárására kiszabadul. Még ebben az évben megrendezi háborús rajzainak és festményeinek kiállítását. 1916 Tudósítóként néhány hétre az olasz és szerbiai frontra kerül. 1919 Utolsó olajképe: Bányai Zorka fekete ruhában. 1920 novemberében retrospektív kiállítása nyílik az Ernst Múzeumban. Művészetének utolsó szakasza kezdődik: pasztellképeket fest. 1923 Íróbarátairól arcképsorozatot fest: Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc. 1924 1926 Belga királyi kitüntetést kap: a Lipót-rend lovagjává nevezik ki. 1927 Utolsó önarckép. Az utolsó évek ismétlődő rosszullétei után újabb szélhűdés éri, majd november 25-én tüdőgyulladásban meghal.
Barátságot köt egy modern ízlésű skót festővel, James Pitcairn Knowlesszal, majd az ő révén Aristide Maillollal.
Kaposvári látogatás. Apám és Anyám 40 évi házasság után.
A nyarat Banyuls-sur-Merben, Maillol meghívására a családnál tölti.
Palettája kiszínesedik, tájképeket fest, Maillol arcképe.
December 22-én Pesten a Royal Szállóban kiállítása nyílik. Első nyilvános hazai tárlata zömében elutasító kritikákat kap.
Újabb enteriőrképek: Piacsek bácsi babákkal, Öregúr és mandolinozó asszony.
Megalakul a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK), melynek vezetőségi tagja lesz; három közös kiállítást rendeznek.
Park aktokkal, Lazarine és Anella.
Nyáron feleségével és Anellával Anella szülőfalujába, Issy d'Evèque-be utazik. Itt éri a háború kitörésének híre. A sors kegyetlen tréfájaként több hónapra internálják.
Ókulás néni.
Megismerkedik Bányai Zorkával, kései szerelmével, aki néhány éven keresztül a legkedvesebb modellje lesz.
Önarckép zöld sállal és pipával.
A firenzei Uffizi Képtár a "Világhírű művészek arcképcsarnokába" egy önarcképét kéri.
Forrás: Szabadi Judit: Rippl-Rónai, Corvina, 1978, 10-11. oldal
Forrás: Horváth János tudományos referens
http://www.smmi.hu/kepzomuv/ripplrem.htm
