| A balladaköltő és lírikus | TARTALOM | A forradalom mártírja |
A reformkori lírikusok közül a legtöbb népies vers Czuczor életművében maradt ránk. Összefügg ez származásával, de azzal is, hogy mint pap személyes élményeit közvetlenül nem énekelhette meg és szerelmi érzéseit népies dalokba vetítette ki. A kezdeményezés a népdalírásban nem az övé. Folytatója volt az Aurora köréből kiinduló mozgalomnak; 1827-ben Toldy buzdítására kezdte gyűjteni a népdalokat. Komáromi tanársága idején, 1830 őszétől öt évig szerkesztette az igen elterjedt Komáromi Kalendáriumot, s feladatának tartotta, hogy naptárát népies költeményekkel lássa el. Paraszti származása ellenére, a kor uralkodó nézetei szerint tulajdonképpen ő sem becsülte sokra a népdalokat, számára a népdalköltés a népi ízlés és műveltség megnemesítésének eszköze volt. Átvett elemeket, belső formát, sorokat is a népdalokból, de mindezt azért, hogy "csinosabbakat" és "magvasabbakat" nyújtson azok helyett a népnek. Amikor a 40-es évek elején Toldy Ferenc biztatására ki akarta adni népdalait, a tervezett (de meg nem jelent) gyűjteményhez előszót írt. Azt fejti ki ebben, hogy a közszájon, a falusi fiatalság körében, sok durva dal forog, s a fiatalság "nem tud gyakran alkalmas éneket érzelmeinek kifejezésére". Czuczor azért akarja közzétenni a maga dalait, hogy "ezen hibát helyre hozzam", hogy versei "szép érzést, s jó kedvet gerjesszenek". Figyelmet érdemlő ízléstörténeti adalék, hogy mit kíván Czuczor kiszorítani a maga dalaival: "Ideje már egyszer, hogy a Senki Pál, Angyal Bandi, Zöld Marczi, Becskereki, Czigány lakodalom s több ilyféle igen aljas könyvecskénél valamivel csinosabb népdalok is megforduljanak a jámbor falusi ember kezei között". Petőfi majd felismeri az értékeket ebben a ponyvára került népi gárdában, igaz viszont, hogy ő még a szép énekeknél is nagyobb dolgokra akarta "megtanítani" a népet. Egyébként Czuczor didaktikus célkitűzése kitűnik dalaiból is, amelyekre inkább a néphez-szólás, a népnek-adás jellemző, mint a népi szemlélet, népi atmoszféra.
Dalai leginkább Kisfaludy Károlyéinak modorát követik, főleg helyzetdalok; néhányon erősen érezni a kezdeményező mester hatását (Nincs mentség, Szép leány). Vannak köztük sikerült, dal-mivoltukban és népiességükben egyaránt hiteles lírai darabok. A népköltészetből átvett intonálása teszi nevezetessé A boros vándort; jól eltalált népi hangvételével, képeivel tűnik ki a Szántó legény dala, vagy az újszerű témájú Fonóházi dal. A Fúj süvölt a Mátra szele kezdetű mintegy negyven mással együtt a nép ajkára került. A líraiság általában nem erőssége Czuczor népdalainak. Népies verseit, Horváth János szavaival, "az élményszerűség hiánya, az érzelmek sablonos jelentéktelensége, kevés változatossága" jellemzi. Hangjukat gyakran a szentimentális lírából átkerült finomkodó fordulatok teszik hamissá: lányai "némán nyögdell"-nek, "hév könyüket" sírnak, egyiknek "pihegő hókeble rózsaillatot lehell", a legény csörgedező patak partján "epedez", "andalodik" s "forró könnyek úsznak" szemében (Bús legény).
Ami Czuczor helyzetdalaiban leginkább értékes és új, az a tárgyi elem, a keret, a daloló típusok körének kiterjesztése, magyarosítása és népiesítése. A később Petőfinél is oly nagy szerepre jutó juhászlégény, bojtár, betyár, csaplárosné stb. alakjait az ő versei honosították meg a műköltészetben, az alföldi motívumokat (tanya, csárda, gémeskút, Tisza), a cifra suba, pörge {486.} kalap, patyolating, sárga csikó, hét vármegye kifejezéseket az ő dalai is terjesztették. Czuczornak is volt szerepe abban, hogy a nemzeti ízlés közkincsévé váltak a népdal belső formái: a természeti kezdőkép, párhuzam, ismétlés, a gondolatritmus különböző típusai, az alliteráció stb., s nagy érdeme Czuczornak a nemzeti versidom népszerűsítése is. A magyar ritmusnak – különösen a hatos és felező nyolcas soroknak – Czuczor kitűnő művésze volt.
Dalai mögött nem maradnak el népies elbeszélő költeményei. A falusi kislány Pesten című zsánerkép (Aurora, 1837) tulajdonképpen humoros monológ. Az előadás és a történet egyszerre jellemzi hősét, az anyai tanácsokkal ellátott kis almaáruslányt, akinek beszédében és históriájában sajátosan komikus hatást keltve keveredik a tettetett naivitás a valódi falusi elfogódottsággal. A cifra Laciban (Mezei Naptár, 1845) egy bakonyi betyár alakja és végzetes története elevenedik meg; a kidolgozás együttérző és csak fejcsóválva rosszalló tónusa Vörösmarty Becskerekijének hatására vall. Az 1846-ból való Tómalom kitűnő népies idill, amelyben Peti molnárlegény morfondírozó alakja hiteles környezetrajzban elevenedik meg. A Parasztdal csúfondáros hangja Csokonait juttatja eszünkbe, a környezet humorisztikus lélekábrázolása Petőfiével, Aranyéval vetekszik. E népies zsáner- és elbeszélő költészet jellemző vonása, hogy benne a népiesség nemegyszer demokratikus szemlélettel elegyedik. A Mátyás király című népmonda a köznemesi hagyomány népi változatát közli, amely szerint Mátyás nem álruhás, hanem valódi paraszt volt, akit gazdája szántani küldött, s a mezei munka közben hozták neki az angyalok a koronát, s így lett belőle olyan király, "kinél különb grófbul sem telhetett". A Pistike sem pusztán falusi-családi idill; a vidáman találgató apai büszkeség, hogy vajon mi lesz a gyerekből, végül bánatos beletörődésbe fordul, hiszen a sok lehetőség közül egy válhat valóra: parasztgyerekre a "szegény húzó-vonó bolond" sorsa vár.
Czuczor népiességének sajátos termékei a Paprikás versek. A Komáromi Kalendáriumban, később a Mezei Naptárban ilyen gyűjtőcímmel jelentek meg rendszerint páros tizenkettesekben írt népoktató versei. Céljuk pedagógiai: a jobbágyság erkölcsi hibáinak javítgatása; a lustaság, iszákosság. pletykálkodás, hanyag gazdálkodás, korai házasság stb. káros következményeit illusztrálják, s ügyesen érvelnek a gazdálkodás fejlettebb módszereinek meghonosítása mellett. A versek szemlélete patriarkális. Hogy a parasztság "hibái" hogyan függnek össze kizsákmányolt helyzetével, arról nem esik szó, kijavításuk csupán mint erkölcsi feladat vetődik fel. E verseknek pedagógiai jellegük, patriarkális hangvételük ellenére is vannak esztétikai értékeik: Czuczor a párosrímű tizenkettes kitűnő művelőjének bizonyul, s a költemények sok jól megfigyelt mozzanatot őriznek a korabeli jobbágyság mindennapjaiból.
| A balladaköltő és lírikus | TARTALOM | A forradalom mártírja |