| A latin nyelvű államelméleti irodalom | TARTALOM | Fejedelmi tükrök |
A sztoikus államelméleti irodalom művelői közé tartozott, de több más műfajban is a kor legtermékenyebb íróinak egyike volt Lackner Kristóf (1571– 1631), Sopron tudós polgármestere. A latinul író, német anyanyelvű polgár szoros kapcsolatban állt a magyar főnemesekkel; legtöbb művét arisztokrata jóakaróinak (Thurzó György, Náprági Demeter stb.) dedikálta, akikkel kulturális tájékozódása és politikai véleménye sok tekintetben egyezett. Ugyanakkor városa érdekeit sem tévesztette szem elől, különös gondja volt Sopron művelődési színvonalának emelésére. Mint kitűnően képzett jogtudós néhány szorosabban szaktudományi jellegű munkát is írt, életművének nagyobb részét azonban a divatos morális és politikai bölcselkedés közhelyeinek didaktikus szépirodalmi feldolgozásai alkotják.
Stílusát tekintve talán Lackner a legtipikusabban manierista magyarországi latin szerző. A stílus- és nyelvtisztaságot – ez is a manierista divathoz tartozik – tudatosan kerülte, latinsága telve grecizmusokkal, archaikus és modern kifejezésekkel. Irodalmunkban senki sem kedvelte annyira a bonyolult intellektuális szimbolikát, mint ő. Nemcsak emblémákat magyarázott, de titkos értelmű hieroglifákat is szerkesztett (Coronae Hungariae emblematica descriptio (A magyar korona jelképes értelmű leírása), Bécs 1613; Florilegus Aegyptiacus (Egyiptomi antológia), Keresztur 1617).
Coronae Hungariae emblematica descriptio című műve, amelynek megírására, akárcsak Révay számára, II. Mátyás koronázása és a királyi ékszerek Pozsonyba való visszaszállítása szolgáltatta az alkalmat, a királytükör műfaját öltözteti a divatos emblematikus formába. A metszetekkel gazdagon illusztrált könyv egy szimbolikus koronát mutat be az olvasónak. A koronát ékkövek helyett emblémák díszítik, s ezek a királyi erényeket, a helyes kormányzás morális alapelveit jelképezik. A szimbolikus ábrázolásokat részletes magyarázatok kísérik, amelyek együttesen a magyar rendek által óhajtott ideális uralkodói magatartást példázzák.
Műfajtörténeti érdekességük miatt érdemelnek említést Lackner iskoladrámái. Itt is megfigyelhető a reneszánsz műfaji kereteknek a korra jellemző felbomlása: a drámai cselekmény gyakorlatilag semmivé válik, a 16. században kötelezőnek érzett ötfelvonásos kompozíció széthullik. Cura regia (Királyi gondok) (Kassa 1616) című hatfelvonásos drámája udvari ékesszólásra és a szerző politikai elveire oktatja a tanulókat. A sovány cselekmény pusztán ürügy az ideális uralkodó teendőinek certamen-szerű retorikus kifejtésére. Még igénytelenebb a hét jelenetre osztott Actus oeconomicus (Gazdasági színjáték) (Frankfurt 1619). A soproni diákok, akik előadták, a patrícius polgár háztartásának vezetéséhez szükséges elemi ismereteket s főként az ezzel kapcsolatos korszerű latin terminológiát tanulhatták meg belőle. A didaktikus szárazságot néhány komikus jelenet enyhíti: a Cura regiában barbár követek szerepelnek és értelmetlen halandzsa-nyelven deklamálnak; az Actus oeconomicus civakodó, részeges szolgái pedig magyarul és németül szitkozódnak.
| A latin nyelvű államelméleti irodalom | TARTALOM | Fejedelmi tükrök |