| Irodalom | TARTALOM | A hazai filológia fellendülése |
FEJEZETEK
A filológia Jagelló-kori kezdetei után számos magyarországi humanista munkásságában találkozunk filológiai tevékenységgel. Humanista erudíció nálunk sem volt elképzelhető filológia nélkül, igazi virágzására, nemzetközi színvonalú művelésére mégis csak kivételes esetben kerülhetett sor. A nagyrészt hadszíntérré vált országban hiányoztak hozzá a társadalmi és tudományos feltételek. A humanista tudományosság központjai mindenütt az egyetemi városok falai között alakultak ki: Magyarországon azonban sem egyetem, amelynek tudós gárdáját és tanuló ifjúságát a filológiai eredmények és kérdések aktívan foglalkoztatták volna, sem igazi nagyvárosi humanista érdeklődésű értelmiség s eléggé tekintélyes számú gazdag patrícius polgárság nem volt. Akit nagyobb tudományos ambíciók fűtöttek, miként az egyetlen nagy korabeli magyar filológust, Zsámboki Jánost, az kénytelen volt munkássága, filológiai tevékenysége számára külföldön életlehetőséget teremteni. Ilyen körülmények között Magyarország csak kevéssé kapcsolódhatott be a nemzetközi tudományosság 16. századi vérkeringésébe. Hazai filológusaink javarészt csupán helyi, iskolai szükségletek kielégítésére vállalkozhattak. A filológiai munkák szerzőinek többsége ennek megfelelően a fejlettebb, főként német lakosságú városok protestáns papjai, iskolamesterei közül kerültek ki, akik számára a tudományos tevékenység lényeges, de korántsem a legfontosabb munkaterület volt. A legnagyobb szolgálatot a Mohács utáni hazai filológia azzal tette, hogy igyekezett a külfölddel legalább a magyarság értékeit, múltját, országának kincseit megismertetni, folytatva ezáltal a Jagelló-kori Janus-kiadók nemzeti önérzettől fűtött kezdeményezését.
| Irodalom | TARTALOM | A hazai filológia fellendülése |