NIVELLE TÁMADÁSA

Nivelle támadása talán sikerült volna, de a németek a francia tervet keresztülhúzták. Hindenburg ugyanis a Somme-menti küzdelmek újrakezdését minden áron el akarta kerülni. Tartott arcvonala helyrehozhatatlan áttörésétől. Minthogy pedig a csatát csak egy módon: a kitéréssel lehetett elkerülni, Hindenburg bár nehéz szívvel és annak tudatában, hogy a csata elmellőzése a német gyengeség beismerésével jelent egyet, mégis a hátrálásra szánta el magát. A hátráló mozdulat végrehajtását Hindenburg a Somme mindkét partján, 150 km széles frontban, 50 km mélységben, az óriási tömegü hadianyag rendszeres visszaszállításához szükséges 5 heti időtartam alatt úgy tervelte ki, hogy az március közepére, vagyis az ántánt-támadás várt időpontjára befejeződjék. Ez meg is történt. Hindenburg ezzel a sakkhúzással a támadásra felkészülőben levő ántánt arcvonalrész (3 francia és 2 angol sereg) közepe elől messze hátravonta arcvonalát és ez elé a sivataggá tett mult évi csatateret helyezte. Az ántánt számára ez a helyzet új támadási előkészületeket tett volna szükségessé.

Nivelle azonban nem volt hajlandó a támadás időpontját (április közepe) elhalasztani. Csupán a támadás irányának megváltoztatását tartotta szükségesnek. Bántatlanul hagyta a régi Somme-menti csatatér mögött fekvő új német (Siegfried) állást, de végrehajtotta a jobbról és balról csatlakozó arcvonalrészek ellen a támadást. Terve szerint balról az angoloknak Arras felől, április 9.-én, a franciáknak pedig jobbról, a Champagneban - a főerővel Reims és Soissons között - április 16.-án kellett rohamra indulniok. Nem riasztotta vissza az sem, hogy alvezérei már kételkedni kezdtek a vállalkozás sikerében.

A két roham nem is hozta meg a közvéleményvárta eredményt: a német arcvonal 48 óra alatt való áttörését. Az angolok ugyan 20 km szélességben és 6 km mélységben benyomták a német állást, 13.000 foglyot ejtettek, 200 ágyut zsákmányoltak. Nagy csapást mértek a németekre, de aztán megakadtak. Nem is számítottak többre. A franciák is néhány kilométerrel hátraszorították a német vonalat (20.000 fogoly, 180 ágyu), de a május közepéig huzódó harcok az áttörést nem hozták meg. Volt siker, de a franciák Nivelletől döntő jelentőségü győzelmet vártak. A csalódás és az erős francia veszteség ezért nagy válságot robbantott ki. A felcsigázott várakozásra bekövetkezett kudarc a francia csapatok kedvét szegte, a balsiker okát a fegyvernemek egymásra tolták, de a csapaton mélységes felháborodás vett erőt a magasabb vezetők ellen is. Az elégedetlenség csakhamar oly magas fokra hágott, hogy májusban a francia haderő számos csapatánál nyilt lázadás tört ki. A Champagne és Párizs között a francia fővezérlet már csak két megbízható hadosztályra támaszkodott.

Ha a németek ekkor nagyarányu ellentámadásba kezdenek, Párizsig hatolhattak volna. De nem kaptak biztos hírt a francia haderő válságáról és azonkívül az angolok június elején hozzáfogtak önfeláldozó, tehermentesítő flandriai offenzivájukhoz, ami a németeket lekötötte. Majd jött az orosz-román támadás, ami a figyelmet kelet felé térítette. Nagy győzelemtől estek el a németek, amit eléggé bizonyít az, hogy a francia hadügyminiszter beismerte a francia haderőnek akcióra való képtelenségét.

Nivellet a közfelháborodás május közepén a hadsereg éléről elseperte. Utóda Pétain lett, aki kezdettől fogva a támadás ellen foglalt állást. Pétain aztán jóindulattal párosult szigorral helyreállította a haderő fegyelmét, majd az ősz folyamán néhány igen ügyesen megtervezett, korlátozott célu, de a németekre nagyon veszteséges hadi vállalattal visszaszerezte seregeinek harcikedvét és a vezetésbe vetett bizalmát.