GÖRZ

Conrad megrekedt déltiroli hadművelete és Bruszilov nagy támadása megteremtette Cadornának az alkalmat arra, hogy az Isonzo mentén igen kedvező körülmények között kísérelje meg az ántánt haditervének keretében vállalt támadást.

Déltiroli hadműveletünk ténye meggyorsította az orosz támadást. Ezenfelül azonban még déltiroli hadműveletünk területnyeresége is különös hadászati hátránnyal járt. Ez abban állt, hogy mivel a meghódított terület teljes feladása a hadművelet balsikerének beismerését jelentette volna, Conrad ennek a területnek legfontosabb részét: a hét község fensíkját meg akarta tartani, ami azt eredményezte, hogy arcvonalunk 60-70 km-rel, erőben átszámítva 3-4 hadosztállyal, meghosszabbodott. Ennek folytán a támadás megkezdésekor idehozott hadosztályok bizonyos részét itt vissza. kellett tartani. A többi hadosztály Bruszilov támadásának kivédésére az északi hadszintérre ment. Az Isonzo mentéről elvont jó hadosztályokat ilyenformán nem lehet ide visszaszállítani.

Így történt, hogy az Isonzot védő sereg véglegesen megfogyatkozott. Boroevic tartaléka majdnem egészen eltünt. Ez a tartalék márciusban még 57 zászlóaljra rugott, de augusztus elejére már 6 zászlóaljra csökkent. Ezzel ellentétben Cadorna déltiroli offenzivánk megállása után innen 3 hadtestet szállított az Isonzo mentére. Az volt a szándéka, hogy itt arcvonalunkat a Wippach folyócska mindkét partja mentén mintegy 15 km szélességben áttöri, Görzöt és a doberdói fensíkot elfoglalja s ha lehet, ezt a sikert Trieszt meghódításával koronázza meg. Trieszt megtartása ránk nézve az idők folyamán nem annyira anyagi, mint inkább erkölcsi okokból vált fontossá. Öt csatában megvédtük, s ha most a hatodik csatában elvesztjük, a csapatok szemében ez annyit jelentett volna, hogy ellenállásunk az olaszokkal szemben helyrehozhatatlanul megrendült.

Cadorna óriási helyi túlerőt hozott össze a görzi hídfő és a doberdói fensík északi része ellen, ahol részünkről a 45 zászlóaljnyi védőcsapatból 33 zászlóalj volt a magyar. Az olasz támadás előkészületei nem maradtak titokban. Különböző előjelek és olasz szökevények az olasz tervből sokat elárultak. A szerzett hireket még sem lehetett értékesíteni, mert az olasz terv keresztezéséhez szükséges tartalékok hiányoztak.

Az olasz támadást augusztus 5.-én heves tüzérségi tűz vezette be. Ez a következő nap délelőttjén hihetetlen erejű pergőtűzzé fokozódott. Mikor az olasz így védőállásainkat szétlőtte, az olasz tömegek délután 4 óra tájban a rohamot az egész vonalon végrehajtották. Az első roham szembeötlő részletsikerrel járt. Az olaszok a görzi hídfőbe több helyen betörtek, elfoglalták a hídfő északi támaszát, a Monte Sabotinot. Ezenfelül kezükre kerítették a doberdói fensíkon a Monte San Michele csúcsát.

A betörési pontok kibővítése azonban a magyar csapatok ellenállásán megakadt. A görzi hídfő némely részét magyar népfölkelők tovább védték. Hősies harcok zajlottak itt le. Tartalékaink ellentámadásra indultak még az éj folyamán, de a Monte Sabotinót az olasztól elragadni nem tudták.

Nem volt szerencsés doberdói ellentámadásunk sem. Visszaszorítottuk az olaszt, de a Monte San Michele főkúpját nem hódítottuk vissza. Ám ennek ellenére a Doberdot továbbra is tarthattuk volna. A Monte Sabotino elvesztése azonban a görzi hídfő huzamosabb időn át való védelmét lehetetlenné tette. Minthogy pedig az elvesztett állások visszafoglalására elegendő tartalékunk nem volt, Boroevic elrendelte a hídfő feladását. Ez a hátráló mozdulat magyar népfölkelők bravuros fedezete alatt rendben történt meg. Védőcsapataink itt az Isonzo mögé mentek vissza. Az olaszok erélyes nyomására azonban ezt a vonalat is kiürítettük, és a védőállást Görz feladásával a várostól közvetlenül keletre huzódó magaslatokra vettük vissza.

Görz elvesztésével a doberdói fensík északi oldala is fedetlenné vált. Ezért Boroevic utasította József főherceget, hogy ezt a fensíkot hagyja el és csapataival a Vallone völgy mögött, a comeni fensíkon foglaljon új állást. Ez a legnagyobb rendben meg is történt. Hangsúlyoznunk kell, hogy a főherceg magyar hadteste a csatateret csak felsőbb parancsra engedte át az ellenségnek.

Az új állásokban a véres harc még napokig dúlt, de csapataink helytálltak. Az olaszok augusztus 18.-án feladták a reményt, hogy Trieszt felé áttörhetnek. Görzöt és a Doberdót igen súlyos véres veszteség mellett szerezték meg, sőt még 6.000 foglyot hagytak kezeink között. A mi veszteségeink az említett két helyen mintegy 25.000 főre tehetők. Nagyon sok emberünk sebesülten esett fogságba. Cadorna közel 19.000 foglyot jelentett. Ennek oroszlánrésze a görzi hídfőre esik.

Ez a 6. Isonzo-csata jelenti az olaszok első - tagadhatatlan - győzelmét. Cadorna hatalmas lépéssel jutott közelebb céljához. Kedvező helyzetben volt és azt ügyesen kihasználta.

Görz és a Doberdo elvesztése egyik mozzanata annak a válságnak, amelybe a központi hatalmak 1916 nyarán kerültek. Területfeladásunk az Isonzo mentén nem volt ugyan döntő jelentőségü, de mégis fájdalmas érzéssel töltötte el a hős védőket, hogy a védelemnek annyi vérrel öntözött két bástyáját az ellenségnek kellett átengedni.