HARMADIK FEJEZET
1915: A KÖZPONTI HATALMAK EGYSÉGES TÁMADÁSÁNAK ÉVE
AZ 1915. ÉV LEGFONTOSABB HADIESEMÉNYEI
KELETI (OROSZ) HARCTÉR
Harcok a Kárpátokban I. 1-18. Kárpáti téli csata I. 23 - III. 20. Mazuri téli csata II. 7-21. Przemysl eleste III. 22. Kárpáti husvéti csata III. 20 - IV. 25.
A központi hatalmak támadó hadjárata: gorlicei áttörés és üldözés a Sanig V. 2-15, csata a Dnyeszter mentén V. 9-12, Przemysl visszafoglalása V. 24 - VI. 8, csata Stryjnél V. 26 - VI. 15, Lemberg visszafoglalása VI. 13-22, csata a Gnila Lipa mentén VI. 28 - VII. 2. Az orosz beszorítása a Bug, Visztula és Narev közé VII. 18-30. Ivangorod elfoglalása VIII. 1-4. Az oroszok üldözése a Bug mögé. Kowno elfoglalása VIII. 18. Novo-Gyorgyevszk elfoglalása VIII. 20. Bresztlitovszk elfoglalása VIII. 26. Conrad rownoi hadjárata VIII. 26 - IX. 25. Hindenburg vilnai hadjárata IX. 9-25. Október folyamán orosz ellentámadás és annak kivédése. Beszarábiai újévi csata XII. 24-31.
DÉLNYUGATI (OLASZ) HARCTÉR
Olasz hadüzenet V. 23. Határmenti csatározás V. 23 - VI. 23. Első Isonzo-csata VI. 23 - VII. 7, második VII. 18 - VIII. 10, harmadik X. 15 - XI. 3, negyedik XI. 9 - XII. 4.
DÉLI (BALKÁNI) HARCTÉR
A Dardanellák ostroma: a Dardanellák bombázása II. 19, az ántánt-hajóhad áttörő kísérlete III. 18, az ántánt-haderő partraszállása Gallipoli félszigetén IV. 25-29, újabb ántánt-haderő partraszállása VIII. 6-21. Hadjárat Szerbia ellen: átkelés a Dunán és Száván X. 5-10, Szerbia leigázása X. 12 - november végéig. Az ántánt megkezdi a Gallipoli-félsziget kiürítését XII. 20.
NYUGATI (FRANCIA) HARCTÉR
Ántánt-támadások: Champagne II. 16 - III. 20, IX. 22 - X. 31, Flandria III. 10-13, Artois V. 9 - VI. 15 és IX. 21 - X. 13. A németek első gáztámadása Ypernnél IV. 22.
Lásd térképmellékletünk 6.-9. számú vázlatait
("Kárpáti téli csata", "Gorlicei
áttörés", "Isonzo-arcvonal",
"Szerbia leigázása").
AZ 1914. évben végzett támadó hadműveletek sehol sem jártak döntő eredménnyel, hanem csak az erőelhasználódásnak minden számítást fölülmuló mértékével lepték meg a hadvezetőségeket. Ez az elhasználódás az év vége felé minden hadszíntéren kikényszerítette a szembenálló felek megpihenését és erőgyűjtését. Úgy tünt fel, hogy az első hadiév mérkőzései csak az erők kiegyensúlyozását hozták létre. Kétségtelen volt, hogy ha a háború hasonló módon folyik tovább, akkor annak befejezése a küzdő felek végkimerüléséig, azaz még igen hosszú időre kitolódik. Az idő azonban csak az ántántnak jelentett előnyt. Kiéheztethette a tengertől és a semleges külföldtől elzárt központi hatalmakat. Anglia kifejleszthette teljes haderejét. Az ántánt a maga oldalára vonhatta Olaszországot és Romániát.
Ez a hadihelyzet elsősorban a központi hatalmak katonailag erősebb tagjától, Németországtól, követelte meg, hogy a háború gyors befejezésére valamilyen jó haditervet forraljon ki. Az 1914. év hadi eseményei, helyesebben a monarchia seregeinek nem éppen szerencsés hadakozásai azt mutatták, hogy már csak a német haderő képvisel olyan lökőerőt, amellyel az ellenséges gyűrű szétfeszítését, döntő sikerre való kilátással, meg lehet kísérelni. Csak a német haderő arathatott - akár nyugaton, akár keleten - döntő győzelmet. De a német haderő erőteljes alkalmazására hivatott Falkenhayn képtelen volt valamilyen nagyvonalu elhatározásra. A flandriai küzdelemben szerzett tapasztalatok után nem bizott abban, hogy nyugaton a győzelmet gyors csapással lehetne kierőszakolni, bár azon a nézeten volt, hogy a háború sorsa ott fog eldőlni. Az orosz hadszintért másodrangu fontosságunak vélte. Különben is azt vallotta, hogy az orosz haderő valamilyen ellene tervezhető nagy csapás elől Moszkva felé térne ki. Nem hitt abban, hogy Oroszország esetleges leverése meghozná a békét.
Mégis 1915 folyamán a háború súlypontja Conrad és Hindenburg azonos nézetei alapján, Falkenhayn meggyőződése ellenére, fokozatosan keletre került. Itt kezdődött a mérkőzés a második hadiévben. Ennek során a központi hatalmak nehéz kezdet után szép eredményeket vívtak ki. De ellenfeleiket véglegesen legyőzni nem tudták, mert Falkenhayn, aki tagadta, hogy keleten a háború sorsát lehetne eldönteni, a kellő haderőt vagy egyáltalában nem, vagy pedig nem idejében adta Hindenburg és Conrad rendelkezésére.
