| PÁRVÁLASZTÁS | TARTALOM | TISZTSÉGVISELŐK ÉS RÉSZTVEVŐK |
A szokáskörnek megvan a maga értelemszerű vázlata és időrendje. Ez a múlt században országszerte egységesen fennállott mindaddig, amíg a házasságkötések többségét nem előzte meg behatóbb ismeretség, barátkozás, érzelmi kapcsolat a házasságra lépők között. A túlnyomóan meggondolásokra épített, érzelmi kapcsolat által elő nem készített múlt századi falusi, mezővárosi házasságkötésekben a szokáskör teljes folyamatát láthatjuk, amelynek során a jogi kihatással bíró cselekményeket az ismert legteljesebb mértékben hajtották végre. Ennek menete a következő volt: a leendő házastárs (általában a leány) felderítése (saját utánjárással, segítséggel, közvetítéssel) – megismerése, anyagi viszonyainak felderítése – a házasságot kezdeményező anyagi és egyéb körülményeinek megismerése a másik fél részéről – leánykérés – eljegyzés, jegyajándékok váltása, vagyoni megállapodás – az eljegyzés hírüladása, egyházi bejelentkezés – jegybenjárás – templomi kihirdetés – lakodalmi előkészületek: kelengye elkészítése, lakodalmi díszek elkészítése, lakodalmi helyszín elkészítése, vendéghívás, ételek elkészítése, vendégek ételhozzájárulásának fogadása. A lakodalom kezdete: leánysirató, legénybúcsú a lakodalom előestéjén. Lakodalom napja: vendégek fogadása, feldíszítése (jellel ellátása) – ételajándékok átvétele a vendégektől – házassági ajándékok átadása – tisztségviselők feldíszítése, megjelölése – menyasszony-öltöztetés – vőlegényes háztól menet a menyasszonyért, a menyasszony kikérése – esküvő előtti búcsúztatás – menet az esküvőre – pap megajándékozása – hazavonulás a templomból két házba – ebéd mindkét háznál – vonulás a vőlegényes házból a menyasszonyos házhoz a menyasszonyért és kelengyéjéért – a menyasszony és hozomány kikérése – menyasszony-búcsúztatás, menyasszonysiratás – a menyasszony és kelengye kiadása – menyasszony- és kelengyevitel – a menet akadályozása útközben – a menyasszony befogadása új otthonában – lakodalmi mulatság – lakodalmi vacsora – ajándékok átadása a vendégek részéről a fiatal párnak – a menyasszonyi koszorú levétele – menyasszonytánc – a fiatal pár lefektetése, magukra hagyása – az új házasok ébresztése, elhálás megállapítása – kontyolás – szertartásos cselekmények az új asszonnyal – a menyasszonyos háztól jött vendégek látogatása, az új asszony megszemlélése – vendégek összegyűjtése a lakodalom második napjára – mulatság, étkezések – vendégküldés (a lakodalom második vagy harmadik napján) – az új asszony hazameneteli tilalma – utóvendégség.
Amint az udvarlás és a közelebbi ismeretség a házasságkötés előfeltételévé kezdett válni – s ez a folyamat a 19. század folyamán már megindult –, úgy csökkent számos, az előbbiekben felsorolt cselekmény jelentősége. Értelemszerűen elmaradtak a közvetítéssel, {7-46.} puhatolódzással kapcsolatos teendők. A lánynéző, háztűznéző udvariassági látogatássá alakultak, ha fennmaradtak. A kelengye és házassági ajándék ruhanemű elkészítése, összeállítása legtöbb helyen megszűnt csak házi munka lenni, ellenben közbeiktatódott a vásárlás, a házilag már elő nem állítható ruha- és ajándéknemű beszerzése. A másik nagy változás: egyszerűsítették a lakodalom menetét, amennyiben a menyasszonyt egyszer kérték csak ki, az esküvőre, s ez után már nem tért vissza többet a szülői házba, hanem a vőlegénnyel és kíséretével annak házába ment ebédelni. A menyasszony- és kelengyekiadás veszített ezzel központi szerepéből, anyagi és „diplomáciai” ügylet jellegéből. Ez azért vált lehetségessé, mert a házasságkötés jobban volt előkészítve, kevesebb érdemi lebonyolítandót hagytak a szokáskörre, annak egyes részleteire. E mozzanatok megszerző jellege tompult sorrendbeli áthelyezésük után. A hozományvitel – amely, mint látványosság, a helyi társadalom legnagyobb érdeklődésére tartott számot – most a lakodalom előestéjén, esetleg lakodalom után csendesebben, sötétben ment végbe. A kisebb, szerényebb kelengyét szívesebben is vitték a sötétség leple alatt, legalább kevesebben látták.
Még egy fontos változás történt a 19. században. Megszűnt a parasztlakodalmakban a házasság elhálásának nyilvánossága. Igaz, néhol külön ürügyet kellett ehhez találni, mint Felsőtárkányban, ahol egy tűzesettel hozták kapcsolatba elmaradását, mely a menyasszonyfektetés alkalmával ütött ki (Bakó 1955: 396). Feltételezhetjük, hogy a jegyespárok egyre kevésbé szívesen vállalták, annál is inkább, mert szokásba jött ilyen alkalommal megtréfálni az emelkedett hangulatú vendégeknek kiszolgáltatott jegyeseket: ágy deszkáját kilazítani, ágy lábára csengőt kötni, s a kiszűrődő hangokon szórakozott a lakodalmi nép. Fokozatosan alakult úgy át a szokás, hogy a kontyolás, fejbekötés, asszonyi ruhába öltözés még éjfél körül általában a menyasszonytánc vagy a tánc nélküli ajándékozás után megtörtént. Ezzel ki is alakult az egynapos lakodalom modellje, amely jobban meg is felelt a parasztcsaládok nagyobb része anyagi lehetőségeinek. Az első világháború utáni időben többnapos lakodalmat csak a jómódú gazdaréteg tudott rendezni.
A lakodalom a múlt században valamelyik hétköznapon kezdődött: hétfőn, szerdán, s ha három napig tartott is, nem zavarta a vasárnapi istentiszteletet. Napjainkban a szombati napra került. A lakodalomrendezés legfőbb ideje a szürettől adventig tartó időszak, illetve a farsang.
A fiatalok személyes kezdeményezésével kötött házasságok hosszabb előkészítést igényeltek, mint a szülők által szervezettek. Míg utóbbiaknál legtöbbször a három vasárnapon való templomi kihirdetés szabta meg az eljegyzés és házasságkötés időbeli távolságát, az egyénileg kezdeményezett házasságkötésnél a várakozási idő is különböző hosszúságú lehetett.
Nemcsak a szokáskör felépítése változott, hanem az azt alkotó önálló egységek jellege is. A jelzett időtartam alatt az eredetileg tárgyalásokból, átadásokból és átvételekből álló, időnként harcias elemeket is magában foglaló szokáscselekmények amint a rajtuk nyugvó teher csökkent – tréfásabbá, játékosabbá, változatosabbá, egyéb folklórjelenségekkel gazdagabban díszítetté váltak. A komoly, jogi és anyagi következményekkel bíró cselekményekből mindinkább élvezetes színjáték vált, amely az egykor főleg a házasságkötés tanúiul összehívott násznép esztétikai élvezetét és szórakoztatását volt hivatva szolgálni, a lakodalomrendező házigazda nagyobb dicsőségére és a fiatal pár anyagi javára.
{7-47.} A hiedelmekben bővelkedő paraszti gondolkodás a jövendő milyenségére mutató jósló és mágikus, a jövőt előnyösen befolyásoló cselekményekkel is gazdagította a szokáskört. Ilyen új tartalommal látta el olykor azokat a cselekményeket is, amelyeknek korábbi értelme elhomályosodott. A 20. században a paraszti gondolkodás irracionális elemeinek háttérbe szorulásával az ilyen cselekmények száma és fontossága csökkent.
Napjaink lakodalma a múlt századihoz képest rövidebb, egyszerűbb. Hangsúlya az anyagiak biztosítására tevődött át, amellett, hogy megmaradt fontos ismerkedési alkalomnak és mulatságnak is (Sárkány 1983; Széman 1983).
| PÁRVÁLASZTÁS | TARTALOM | TISZTSÉGVISELŐK ÉS RÉSZTVEVŐK |