SZÓBELI REJTVÉNYEINK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA

Egyetlen műfaj területén sincsenek olyan nagy adósságaink az összehasonlító vizsgálatok terén, mint szóbeli rejtvényeink esetében. Nagyon jól világította meg a helyzetet Voigt Vilmos: „Nemzetközi párhuzamok vagy történeti adatok idézése, bár érdemes lenne, nem szokásos a magyar találóskérdés-kiadványokban” (Voigt 1971: 215).

Az összehasonlítás igényének első jelentkezésével a múlt század közepén találkozunk, amikor Philofennus (e finnbarát nem más, mint Fábián István plébános – Mándoki 1979 314) kiadta Száz finn és száz magyar néptalány c. összeállítását (1856), bár nem törekedett pontos megfelelések bemutatására, csupán „mutatványokat” adott.

Amikor a finn földrajz-történeti iskola a rejtvények terén is megalkotta a követendő mintákat (Aarne 1917; 1918–1920), a magyar folklorisztika gyorsan reagált. Bán Aladár a módszertani bevezetéshez és az első részhez kapcsolódó néhány példával szemléltetett könyvismertetésben (Bán 1918), Szendrey Zsigmond pedig teljességre törekedő kiegészítő tanulmányban (Szendrey 1921b) foglalkozott Aarne köteteivel. Érdemes idézni Heller Bernát méltatását: „Igen termékeny Szendrey Zsigmond ismertetése az FFC. 26–28. számáról (Aarne: Vergleichende Rätselforschungen), amely a magyar rejtvényt csak német és francia szerény kivonatokból ismerte. Szendrey az Aarne-rendszerezte típusokba illeszti be a magyar rejtvény gazdagságát…” (Heller 1943: 229).

Az Aarne által vizsgált rejtvénycsoportok (Aarne 1918–1920) a következők voltak (zárójelben Szendrey magyar pótlásainak mennyisége szerepel):

1. Az írás vagy a könyv (11)

2. Az év (7)

3. Az ember (2)

4. Két-, három- és négyláb (3)

{5-246.} 5. Tehén (12)

(Macska, (6)

ló, (5)

disznó) (4)

6. Lovas és ló (17)

7. Szárnyatlan madár (10)

(Ez utóbbiról külön kismonográfiát írt kiegészítő céllal A. Taylor – 1958 –, aki korábban is foglalkozott e találóstípussal – Taylor 1951: 115–123, 722–723). Ezt követően csupán Dömötör Sándornak egy, az antikvitásból eredő rejtvényre vonatkozó vizsgálataira hivatkozhatom: Kimon és Péra történetét s az erre visszavezethető rejtvények (Caritas romana – MI: H 807) nemzetközi kapcsolatait elemzi (Dömötör S. 1934; 1938).

Napjainkban lásd Ujváry Zoltán kiegészítéseit (1978a; 1982), majd a magam összehasonlító rejtvénykutatásait kell idéznem. Baranyai gyűjteményem orosz kivonatában (Mándoki 1978b: 354) felsoroltam 788 szövegem 135 keleti szláv (nagyorosz) megfelelőjét, s ez az első, statisztikailag is értékelhető összevetése a magyar anyagnak más nép anyagával: 17,1%-ban vannak kapcsolatok (a pontos megfelelések száma 46 = 5,7%). Az oszmán-török találósok magyar kapcsolatai terén nagyobb összehasonlító elemzést végeztem (sajtó alatt). Ebből mutatok be egy szöveget. Egyetlen feljegyzésben ismeretes az alábbi magyar találós mese:

Van egy tyúkom,

Az egyik szárnya fehér,

A másik fekete. Mi az?

– A nappal és az éjszaka.

(Kisiratos, Arad m.; Kovács F. 1958: 230)

A bulgáriai Izgrev (törökül Aydoġdu) oszmán-török lakóitól gyűjtöttem 1978 novemberében azt a találóst (bilmece), amely szinte tükörfordítása a magyar szövegnek:

bir kuş vardir - Van egy madár –

bir kanadi beyaz, egyik szárnya fehér

bir kanadi kara. egyik szárnya fekete.

– gece ve gündüz. - Éjszaka és nappal.

A sok további török párhuzam érdekes feltevést sugall: úgy tűnik, hogy a török kapcsolatokat mutató magyar találósok többsége nem közvetlen átvétel az oszmán-törököktől, hanem mindkét népnél (valamint a lengyeleknél, ukránoknál, románoknál, bolgároknál) a középkorban beolvadt, kipcsak típusú nyelveket beszélő néptöredékektől (besenyőktől, kunoktól stb.) származnak.

Szükséges tehát találósaink keleti kapcsolatait vizsgálnunk, de az is bizonyos, hogy egy sajátos közép-európai rejtvényárea meglétével is számolnunk kell.

Egy, a hangyára vonatkozó horvát rejtvény vizsgálata mellett (Mándoki 1982b) egy másik találós horvát–magyar–olasz párhuzamaira is utalni kívánok.

Frankovics György közléséből ismeretes (1968: 42) az a Dráva menti horvát találós kérdés, amely így fest:

{5-247.} Ko se posro prvi u Dravu? Ki szart bele elsőnek a Drávába?

– Guzica. – A segg.

Érthető módon nem találkozunk közölt magyar változattal, azonban a kiadatlan anyagban akad változata ezen szóbeli rejtvénynek:

Ki fingott legelsőbben a Dunába?

– A segg.

(Juta, Somogy m.; Vikár B. gy. 1890 k.; EA 4535: 1006)

Ezen szöveg, amely prüdériából maradt ki a Vikár-hagyaték anyagát is közlő kiadványomból (Mándoki 1980), 17. századi olasz párhuzammal is kiegészíthető:

Qual fu il primo, che cago in mare?

– Il culo.

E fenti szöveget, amely 1628-ban jelent meg az Indovinello, dove si contiene diversi, et varii sogetti da indovinare, per trastular in compagnia. Cosa molto ridiculosa per dar peacere a ogni conuito. In Trevigi, M. DC. XXVIII. Per Angelo Righettini c. kiadványban, XL. számon (idézi Rolland 1877: 162), szintén a közép-európai kis népek olasz egyetemlátogatásai által elterjedt szóbeli rejtvénynek ítélhetjük.

Távolabbi területekről is akadnak párhuzamai a magyar rejtvényeknek. Lakodalmi találósként ismeretes (magyaroknál és németeknél egyaránt) e beugrató kérdés: Zebedeus két fiának ki volt az apja? (Kálmány Lajos gyűjtése nyomán németül is közölte Wlislocki 1894: 20: Wer war der Vater von Zebedái’s beiden Söhnen?), s ugyanígy kerül elő e rejtvény Latin-Amerikában is; Puerto Ricóból való spanyol változata a következő:

Cuál es el padre de los hijos de Sevedeo?

– Sevedeo

(Mason 1916: 486)

A finn változat (magyarul idézem: Zebedeus két fiának apját hogy hítták? – Philofennus 1856: 368) a német változathoz áll közelebb: Wie hiess der Vater der Söhne Zebedaei? – Zebedaeus (Treichel 1893: 85).

Más meglepő azonosságokat is találunk néha. Baranyai gyűjteményem (pécsi iskolásgyerektől feljegyzett) 380. szövege (Mándoki 1978b: 335) társtalan a magyar folklórban:

Kettőt szolgál, egyet nyergel.

Mi az? – Szemüveg.

– de más népeknél is ritka.

Csak a német nyelvterület északi részén jegyezték fel, de ott három változatban is. Bordesholm környékéről, Schleswig-Holstein tartományból való a következő szöveg:

Niemand kann zween Herren dienen

– und das steht in der Bibel –

Aber ich kann das und auf dem

dritten reite ich.

– Brille.

(Carstens 1896: 420)

{5-248.} (A további két változatot a mecklenburgi Volkshagenből és Bertelshagenből lásd Wossidlo 1897: 141.)

A mák(gubó) találós meséjét több helyről is közölték (pl. Debrecen, Nagyszalonta, Patóháza), itt az első, legkorábbi adatot idézem Gyöngyösről:

Még fiatal lėáll,

ha mėgöregszik fėláll.

– Mák.

(Káplány 1873: 467)

A magyar nyelvterületről számos kiadott és kiadatlan változatot ismerünk még, nemzetközi párhuzamként azonban csak egyetlen lengyel adatot tudok idézni:

Staremu stoi.

młodemu wisi.

– Mak.

(Magierowski 1899: 669)

A szomszédos népek igen alapos gyűjteményeiben sem fordul elő, s távolabbi népektől sem jegyezték fel sehol sem.

Nemcsak egyes találósok rokonságából vonhatunk le tanulságokat, hanem bizonyos formulák elterjedéséből is. Gyűjteményeinkben gyakran feltűnnek a „Nekem olyan …-m volt, hogy…”-féle szerkezetek – Arany László nagyszalontainak tekinthető gyűjteményének 51 szövege közül 8 kezdődik így, s ez közel 15,7%! A moldvai magyar anyagban (Mándoki 1968b) ez a formula „Olyan …-m van, hogy …” alakban jelentkezik, mégpedig igen magas, közel 23%-os arányban, s ez nem egyedülálló eset: Diószegi Vilmos 1951-ben 27 találóst jegyzett fel Egyházaskozáron, moldvai magyar telepesektől, melyek közül 8 ilyen – ez pedig közel 30%! A „Van nekem egy olyan …-m” formula gyakoriságára már a húszas években rámutatott a cseh és a német folklorisztika. E kérdést utoljára és összefoglaló módon L. Hanika-Otto vizsgálta (Hanika-Otto 1930: 13), aki férjének korábbi megállapítását („Eher als bei den sudetendeutschen Rätseln wäre eine Einwirkung dieser Form auf die Deutschen in der Slowakei zu erwarten bei ihren engen Beziehungen zu Madjaren und Slowaken.” – Hanika 1928: 37) további adatokkal támasztotta alá. Josef Hanika és Liesl Otto számára nem volt jelentősége annak, hogy e nálunk magyar eredetűnek bizonyult formula származását kinyomozzák, a mi kutatóink figyelmét pedig elkerülte e probléma, annak ellenére, hogy a korábban kiadott gyűjteményekben is feltűnően magas szóbeli rejtvényeink ezen kezdőformulájának aránya. Pap Gyula Salgó vidéki 46 találósa (Pap 1865) közül 5 (tehát közel 10,9%), Székely Sándor 49 ugocsai szövegéből (Székely S. 1875) szintén 5 (ez is 10,2%) ilyen.

Szomszédaink közül a szlovákoknál (Borovohájsky 1894. I–II. csoportja alapján) ez az arány 4,45%, a románoknál viszont (Gorovei 1898-as összeállítását véve alapul számításaimhoz) 2718 szövegből 685 tartozik ide, ez pedig 25,24%.

Az előbbieknél tárgyalt jellegzetes kérdőformula a gyakorisági statisztika szerint tehát leginkább a román anyaghoz köthető, ez viszont nem okvetlenül jelenti azt, hogy mi is a románoktól vettük át a formulát, hiszen a románok rokon népeinél szinte nem is fordul elő – pl. G. Weigand 33 aromun szövege (Weigand 1894: 268–275) között egy sincs ilyen. {5-249.} A román és a magyar anyag kölcsönhatásait viszont más példákkal is illusztrálhatjuk, amelyek egyike jól mutatja, hogy az áramlás kétirányú! A magyar nyelvterületen általánosan elterjedtek a lovas(ember), lovas(katona) = huszár megfejtésű találós mesék (Szendrey Zs. 1924: 149), amelyeknek egy kiadatlan változatát idézem Écsről:

Úton megyen, úton halad,

Hol lassan megy, hol meg szalad,

Füle négy, szeme négy,

Körme pedig huszonnégy.

– Lovaskatona.

(Kiss P. gy. 1953; EA 6239: 8)

Ezt a szöveget bicegő versezetű tükörfordításban találjuk meg a románoknál:

270* Pe drum merge şi grăbesce,

unde încet, unde maĭ inte,

urechĭ patru şi ochĭ patru,

iară unghiĭ doue-decĭ şi patru.

– Călăreţul.

(Vaskóh, Bihar m.; Gorovei 1898: 49)

Van olyan közös szöveg a románban és a magyarban, amely az iméntihez hasonló formulával került át az oszmánból:

1878. Ciumeleiŭ ce-ĭ:

şi eŭ am, şi altul are

şi chiar acul cel mic are?

– Umbra.

(Gorovei 1898: 378)

Magyar megfelelői közül a nagyszalontai változatot idézem:

Nékëm is van, nékëd is van,

kerbe kóró, annak is van?

– Árnyék.

(Szendrey Zs. 1924: 150. Változatait lásd a 329. lapon)

Ezek után érdemes felidézni a (szerintem alapul szolgáló) török változatot is, mégpedig a magam sumeni gyűjtéséből:

Bende var, sende var, Nekem is van, neked is van,

bir kuru dalda bile var. még egy száraz ágnak is van.

– Gölge. – Árnyék.

(Mándoki 1977: 316. Változatait lásd Başgöz-Tietze 1973: 648)

{5-250.} További példák felvonultatása helyett ismételten hangsúlyozom, hogy találósaink összehasonlító vizsgálata, az egyes típusok elterjedési területének, kapcsolatainak elemzése sok új eredményt hozhat: mind Kelet, mind Nyugat felé folytatni kell vizsgálatainkat, s a történeti anyag feltárásával időben is tágítani kell az eddigi vizsgálódások körét.