| A HAZAI AGRÁRSZOCIALISTA MOZGALMAK KÖLTÉSZETE | TARTALOM | ÖSSZEFOGLALÁS |
A modern, szervezett munkásság létrejötte előtt is voltak ipari munkások, a céhek keretében dolgozó céhlegények, majd falusi iparosok. Gazdag dal- és szokásanyaguk ismeretes. A céhek a középkortól 1872-ig működtek hazánkban. A céhlegények vándordalaikban egész életformájukat megénekelték. Hozzánk, idegen földről a mesterlegények vándorlásuk (valcolás) során hozták magukkal e dalokat. Főként német nyelvterületről került hozzánk sok vándorlegénydal, például:
A céhes idők daltermékei közé tartoznak a mesterségcsúfolók: csizmadia, lakatos, asztalos, bádogos, varga és még számos más mesterséggel kapcsolatban – Nagy D. 1954: 120–140; Ortutay–Katona 1975: II. 196–200). A falusi iparosokkal, mesterségekkel kapcsolatosak a foglalkozási dalok. Ez a dalcsoport valamely foglalkozás nevét szövi bele a dal szövegébe, a mesterség jellemző szakmai fogását vagy funkcióját megemlítve. Majd minden mesterségre találunk szöveget és dallamot. A várpalotai meszesek egyik dalában szépen megfér a népdal és az áru dicsérete is:
| Sűrű, csillagos az ég – meszet vegyenek! |
| Majd eszedbe jutok még – sokat vegyenek! |
| De már akkor késő lesz – könnyen oldódik! |
| Ha a szívem másé lesz – nehezen kopik! |
| (Kiss L. 1968: 403) |
Igen gazdag dalcsoport a mesterlegény-foglalkozási dal. Bartók század elejei gyűjtései során sűrűn találkozott ezekkel, és szorgalmasan lejegyezte őket:
| Én vagyok a gépész legény, |
| Én járok a gép tetején. |
| Tiszta búzát masinálok, |
| Engem szeretnek a lányok |
| sötétben. |
| Én vagyok a sütő legény, |
| Én járok a kemence tetején, |
| Én sütöm a kiflit-zsemlét, |
| Babámnak az eledelét |
| hajnalba. |
| (Jakabháza, Vas m. 1906; ZI 1320. sz.) |
Idekívánkozik Bartók egy másik gyűjtése a Viharsarokból:
| Szépen esik az eső a vizre, |
| Szépen megy az ácslegény a lécre, |
| Visszafordul, lécbe vágja a bárdját, |
| Ugy öleli, csókolja a babáját. |
| (1906; ZI 1218. sz.) |
{5-761.} (Változata Baranyából: Kisbodolya, Kiss Lajos gy. 1945; ZI 34. sz. – Vásárhelyről: Nagy D. 1975: 66.)
Gyári népdalok: ez a dalcsoport a hazai kapitalizmus kialakulása során jött létre, egy időben a cséplőgépbe esett lány balladatípusával. E daltípusban a népdalok nyelvén és formakincsén és dallamaival fejezték ki mondandójukat. Ezt a dalcsoportot eddig kevesen gyűjtötték, de már a kezdeteknél ott találjuk Bartók, Kodály, Lajtha nevét a gyűjtők között: ők mindenkor és mindig népnek tartották azokat, akik a két kezükkel, bérért keresték meg kenyerüket:
| A gyulai szövőgyár ablakán, |
| Kinézett egy göndörhajú, barna lány. |
| Ne nézz ki te göndörhajú barna lány, |
| Mert meglát a rendőr-kapitány. |
| (Gyula, Bartók gy. 1906; ZI 1297. sz.) |
| Füstöl már a cirokgyárnak kéménye, |
| De sok kislány sirva dolgozik benne. |
| Kilenc kislány tiszta fehér ruhába, |
| Rostálják a cirokmagot tisztára. |
| Megállott már a sziládi cirokgyár, |
| Minden anya hazavárja a lányát. |
| Mán ez bizony nem várja mán a lányát |
| A cirokgyár most vágta fel két karját. |
| (Vésztő, Bartók gy. 1909; ZI 1299. sz.) |
| Jaj de magas a lengyárnak teteje, |
| Édesanyám jutok e az eszedbe? |
| Jutok bizony, talán el is feledtél, |
| A lengyárba hervadni el engedtél … |
| (Nemesócsa, Lajtha gy. 1913; ZI 1298. sz.) |
Kodály gyűjtötte az alábbi, csiklandós szövegű gyári népdalt:
| Van nekem egy piros szoknyám, nem az anyám vette, |
| A selypi nagy cukorgyárban a farom kereste. |
| Köszönöm a faromnak, a farom elejének, |
| Göndörszőrü kis p…nak, piros kis peckének. |
| (Ecseg, Nógrád m. 1913; ZI 1318. sz.) |
Ezek a gyári népdalok igen szívósak, hosszú életűek voltak, hiszen még 1944-ben is gyűjtöttek újakat:
(Bedeaux francia mérnök egy munkáskizsákmányoló normarendszer alkotója volt.)
A gyári népdalok bekerültek a népköltészeti antológiába mint egy meghatározott történelmi korszak dalos példázatai (Ortutay–Katona 1975: II. 583–584).
Szép gyári balladákat ismer a kibédi Majlát Józsefné (Ráduly 1979). – A közelmúltban Nógrádból is publikáltak gyári balladákat (Nagy Z. 1979).
Megtaláljuk az anyagban a munkadalokat is. Ezek és a munkaritmusok ősidők óta ismeretesek: kovácsok, hajóvontatók, cölöpverők ritmusait, rigmusait (Ortutay–Katona 1975: II. 172–173). Legújabban Békefi Antal alapos, mindenre kiterjedő gyűjtéseit-feldolgozásait ismerhettük meg a rádióból a különböző mesterségek munkaritmusairól (kéziratai a ZI-ben találhatók).
Szép számú rabének és börtöndal ismeretes különböző gyűjtésekből. Ezek jó része a börtönben született, s kitartásra biztatta a befogott, megkínzott munkásokat. Jó részük időponthoz köthető, ez adja történeti hitelességüket. A legelső munkás börtöndal 1871-ből ismert, mikor a pesti munkások a párizsi kommün emléknapján tüntettek, s letartóztatták őket. Az újabb népköltészeti antológiákban is megtaláljuk. Kezdősorai:
| Búsan, búsan leng a szellő keletnek, |
| Tolonckocsin harminc munkást kísérnek, |
| Két drabant ül a kocsi két oldalán, |
| Kint sirdogál néhány özvegy, meg több lány… |
| (MMD 1955: 25) |
Nagyszerű hangulatú az a börtönballada, amely a harmincas években keletkezett Markó utca címen. Dokumentumértéke van, mert név szerint szerepelteti a ceglédi agrárszocialista-kommunista harcosokat és másokat.
| Dörren az ajtó. Csönd. Bezárták. |
| Magamra maradtam. Itt vagyok. |
| Ezerszer végigmérem a cellát, |
| A falon ötágú csillagok … |
| (Sarló és Kalapács, 1932. június) |
A gyászdalok külön dalcsoportot jelentenek a munkás népdalköltészetben. A 19–20. században igen sok alkalom nyílott éneklésükre, variálódásukra, hiszen a legjobb harcosok idö előtt hulltak ki a sorból. „Ha a magyar anyagba a nemzetközi munkásnépdal kultúrából kerültek is be, magyar folklórváltozatokat is kitermeltek” (Maróthy 1980: 302).
A nemzetközi forradalmi dalok tekintetében, amelyek a magyar ipari munkásság harcainak is kísérői voltak, minden esetben megtaláljuk az eredet múltba visszanyúló kapcsolódásait (Maróthy 1980: 268). Még az is meggondolandó, hogy a munkás popzene {5-763.} folklorizálódhat, ideértve akár az indulókat, akár a himnuszokat is. Az Internacionálénak hivatalos indulóvá válása előtt több nemzetközi változata volt; a Marseillaise monografikus feldolgozása során kiderült, hogy a Tanácsköztársaság idején számos változata keletkezett. A továbbélés és a refolklorizáció fogalma nélkül a munkásfolklór jelensége meg sem érthető. Ez többek között azt jelenti, hogy a munkaközösség a folklóron túli jelenségeket is képes visszaolvasztani a folklórba. Karbusický és Pletka Csehországban, Lloyd Angliában egy időben jött rá, hogy a paraszti közösségek lassan kiürülő dalköltészetével egy időben, az 1860-as években létrejön a folklór „elhalásának” ellenhatásaként a munkásballada és a munkásdal. S mindez napjainkban új példákkal is bizonyítható. Lloyd 1971-ben Birminghamban egy autógyári munkástól felgyűjtötte a Tiny Newman balladát, mely példa a munkásfolklór hagyománybeli folyamatosságára és mégis új minőségére. E balladában a futószalagtól a repülő csészealjakig és a tudományos fantasztikumig sok minden megtalálható, amelyről azt gondolhatnánk, nem balladai elem (idézi, közli és elemzi Maróthy 1980: 292–294). A nemzetközi munkásnépdalokat számos dalgyűjtemény közli magyar fordításban, itt nem részletezzük ezeket (lásd MMD 1955: 80–92).
A munkásnépdalok csoportosításánál a tartalmi-funkcionális felosztás alkalmazható. Ez magából a dalanyagból következik, de bizonyos időrendiséget is jelent a múlt század hetvenes éveitől – napjainkig. A sztrájkdalok folyamata az I. világháborúig követhető. E dalok a munkások támadó- és védőfegyverei voltak a sztrájkharcban. Történetileg a hazai sztrájkok visszanyúlnak 1525-ig, a besztercebányai bányászok munkabeszüntetéséig. 1897-től Csizmadia Sándor sztrájkdalai váltak ismertté és népszerűvé. 1902-ben Vásárhelyen az építőmunkások számos sztrájkdalt énekeltek felvonulásaikon, amelyekben felsorolták panaszaikat, követeléseiket:
| Már ezután nem dolgozok paszulyért, |
| Sem krumpliért, se avas szalonnáért, |
| Pénz kell nekünk nem pedig csak igéret, |
| Ezt akarjuk, akaratunk megérett. |
| Már ezután nem kelek a kakassal, |
| Nem megyek munkába hajnal hasadtal: |
| Hat órakor kezdek s hatkor otthagyom, |
| Nem dolgozok hajnalba, esthajnalon. |
Az ország minden részéből ismerünk frappáns sztrájkdalokat, rigmusokat (Nagy D. 1980b: 432–442).
Dalok a vörös zászlóról: ezzel a dalcsoporttal találkozunk az agrárszocialista anyagban is. A munkásnépdalok között előkelő hely illeti meg az idevonatkozó anyagot, mely jórészt azonos a földmunkásokéval (Nagy D. 1954: 134––135; 1979c: 39).
Kortesnóták: igen gazdag anyagú ez a dalcsoport is. Egyik legismertebb a századfordulón, a darabont kormány idején énekelt dal, a tulipános mozgalom tagjai, vezetői ellen:
| Tulipántos banda, piruljon a pofátok, |
| Hazátlan bitanggal van tele az országtok? |
| Általános, titkos választási jogot adjatok. |
| Hazafiak leszünk nem hazátlan bitangok! |
{5-764.} Május elsejei dalok: a munkásság nemzetközi ünnepét 1890-től hazánkban is megünnepelték, bár a hatóságok igen sokszor nem engedélyezték a munkásság felvonulását. Számos munkásdalt ismerünk e nappal kapcsolatban. Igen népszerű volt az: „Itt van újra május elseje” kezdetű (Nagy D. 1968b: 152) és a „Májusi regg’ bíborpírja vonja körül az eget” kezdetű, amelyet 1893-ban már ismertek Vásárhelyen. Eleinte csak szavalták, majd terjedése során egy korabeli magyar nóta dallamára énekelték. Időszerű mondanivalója, sikerült formája népszerűvé tette (Nagy D. 1955: 427–432; 1962a: 156).
Munkásdalok 1918/19-ben. ez időszak dalai forradalmi munkásfolklórnak is nevezhetők. E dalok és több más, e korban keletkezett dal fegyverré vált az imperialista háború ellen. Igen népszerű volt Bodrogi Zsiga „Színaranyból van a béke trombitája” kezdetű háborúellenes dala. Ismertté váltak azok a dalok, amelyeket orosz hadifogságból hoztak haza. Az októberi (őszirózsás) forradalom után szabadabb lett munkásnépdalok éneklése. Közülük hamar népszerű lett a régi orosz munkásnépdal magyar változata: „Fel, vörösök, proletárok / Csillagosok katonák…” kezdetű.
Munkásnépdalok a Tanácsköztársaság idejéből: amit a korábbi dalok hirdettek, vártak, óhajtottak, reméltek, megvalósult: 1919. március 21-én kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Nagyszerű kezdeményezései, tagadhatatlan eredményei, forradalmi küzdelmei új dalok forrásává váltak.
Az új dalokban felcsillant a remény és bizalom, hogy a szovjethatalom megsegíti a Tanácsköztársaságot: „Kelet felől orosz fiúk jönnek, / Mert veszélyben a proletárhaza…” Hivatalos himnusz lett az eddig titkon énekelt Internacionálé, melyet minden hivatalos megmozduláson hittel, lelkesen énekeltek a tömegek. Az 1919-es dalok elemzésekor megfigyelhető, hogy milyen sok eredője van a munkásdaloknak: már eltértek a népdaloktól, újabb lehetőségek után kutattak a dalírók. Az addigi gyakorlatnak megfelelően a népies dallamokon (Hadifogolynóta) kívül alkalmazták a népies műdalokat (Recece; Piros zászlónk), a nemzeti műzenét (Bánk Bán bordala), a nemzetközi dalanyagot (Internacionálé) s a munkásmozgalmi műdalokat.
| Zengjük a dalt üde, mámoros ajakkal, |
| Vérvörös szint dob az égre a hajnal, |
| Dobban a föld szíve, ébred a nép, |
| Új utat érez a lába, ha lép… |
Ez a toborzódal volt a legnépszerűbb az indulók közül: a salgótarjáni harcok idején sokszor énekelték. Röplapon terjesztették és repülőgépről is szórták (Maróthy–Szatmári 1973). 1919 áprilisában az imperialista haderők megtámadták a Tanácsköztársaságot. A tanácskormány fegyverbe szólította a dolgozó népet a haza megvédésére. Az alábbi dal előbb toborzója, majd indulója lett a Vörös Hadseregnek. Monografikus feldolgozása során 12 dallam- és szövegváltozata került elő. (A dal Farkas Dezső alkotása.)
Számos katonadalt is felgyűjtöttek ebből a korszakból. Az 1918/19-es munkásdalok feldolgozásai: Maróthy–Szatmári 1973; Nagy D. 1978a.
Munkásnépdalok, balladák a fehérterror időszakából: a Magyar Tanácsköztársaságot megfojtotta az imperialista túlerő. Az uralomra került ellenforradalom kegyetlen bosszút állt a proletárdiktatúra résztvevőin. Az ekkor keletkezett dalok, balladák hírt adnak szenvedéseikről, s a forradalmárok törhetetlenségéről. Az ezen időszakban keletkezett, erről a korról szóló anyagok rendszerint nem itthon, hanem az emigrációs magyar kiadványokban jelentek meg (Szovjetunió, Csehszlovákia, Párizs, Bécs, USA, Dél-Amerika). Ez időszakban számos magyar nyelvű munkás daloskönyv jelent meg az említett országokban. Párizsban adták ki 1926-ban a Proletár daloskönyvet, amelynek előszavában Henri Barbusse így ír: „…Üdv az ellenforradalmi Magyarország elnyomottainak, akik dalaik mélységes szavával szólnak hozzánk (…) Így szállnak hozzánk minden idők és minden országok visszhangjai, a lázadó rabszolgaság nagy szimfóniájában egyesülve. Ám a hatalmas hangtömeg világos és tudatos. És ezért félelmetes is, mert nemcsak a jelent, hanem a jövendőt is áthatja és uralja.”
1920–1945 közötti munkásdalok: az ellenforradalmi Horthy-rendszer idején a KMP csak illegalitásban dolgozhatott, ezért dalanyaga csak titokban élt: kirándulásokon, szűk baráti körben halkan dúdolgatták ezeket. Számos ügyészi vádiratban megtaláljuk a munkásdalok nyomát, amelyeket az elvtársak rejtegettek, kézzel írva terjesztettek (Gecsényi 1968).
Az MSZDP legálisan működhetett, és 1922-től képviselői is ott ülhettek a rendszer parlamentjében. Kulturális estjeiken azonban rendőrtiszt vigyázta az elhangzott verseket, kórusműveket, dalokat, melyek szövegét a rendőrséggel láttamoztatni kellett. Új dalok azonban születtek ekkor is, s jó részük, mint említettük, az emigráns magyar lapokban látott napvilágot. Ezeket különböző rejtekutakon hazacsempészték, s így – ha szűk körben is – megismerhették a szervezett munkások. E dalcsoportok között találunk forradalomra buzdítókat, az újjáéledő forradalmi parasztmozgalom dalait, ifjúmunkás-mozgalmi dalokat, a munkás kultúrmozgalom dalait, gúnydalokat, szociáldemokrata-ellenes dalokat, kiéneklő rigmusokat. Ismerünk még koncentrációs táborokban keletkezett dalokat, antifasiszta és partizándalokat is. Miután ezek a felszabadulás után számos daloskönyvben megjelentek, itt nem idézzük a szövegeket.
Új munkás- és parasztdalok 1945 után: meglepő módon ezen időpont után nem vagy alig jöttek létre új, folklorizálódó munkásnépdalok. A régebbiek, amelyeket részletesen ismertettünk, mintegy betöltve történelmi szerepüket funkciótlanná váltak. Városi munkás {5-766.} vonatkozásban kétirányú kísérlet is történt, de az idő bebizonyította, hogy zsákutca volt mind a kettő. Az egyik: a rigmus- (csasztuska-) költészet, mely néhány évig burjánzott, majd eltűnt, mintha nem is lett volna (Katona I.–Simon–Varga 1955), a másik kísérlet a tömegdalok nagy száma, amely rázúdult a dolgozókra: pedig legjobb zeneszerzőink kísérleteztek vele; Kodály, Ránki, Grabócz, Szabó Ferenc, Kadosa Pál, Tardos, Székely, Sárközy, Patachich, Mihály András és sokan mások. E tömegdalok egy ideig népszerűek voltak, kellemes, bár idegen hangzású dallamaik nem váltak előnyükre. Jeles poéták írták a jól énekelhető szövegeket, mégis eltűntek a zenei köztudatból. Régebbi daloskönyvekben bukkanhatunk csak rájuk. Így ezekkel itt nem foglalkozunk. A másik lehetőség a falun élő dolgozók dalköltészetének megújulása lett volna. Gyűjtöttek is ilyen szövegeket, de ezek megrekedtek a rigmus színvonalán. Mikor a tsz-ek megalakultak, akkor volt egy kis fellendülés, de ez is hamar abbamaradt. Lássunk egy-két szöveget (Ortutay–Katona 1975: II. 611–617):
| Már én többet nem dolgozom robotba, |
| Belépek én a termelő csoportba, |
| Szép a munka, közös munka, gyorsan is halad, |
| Szüret után édes rózsám, enyém vagy. |
| (Darnózseli) |
| A téeszben, de büszkék a leányok, |
| Dolgozni mind a kertészetbe járnak, |
| Mind a takarékba rakja ja pénzét, |
| Mégis hitelbe vásálnak kelengyét. |
| (Berhida) |
| Sej, Galgahéviz közepében van egy fa, |
| Reászállott már a béke galambja. |
| Békegalamb, tőled csak azt kívánom: |
| Sej, békét hirdess az egész nagy világon! |
| (Galgahéviz) |
De ez a vonal is beszűkült, nem fejlődött tovább. Az új kezdeményezésekről s a munkásdalok továbbélésének lehetőségeiről, megújulásáról, új kifejezési formák megjelenéséről az Összefoglalásban szólunk.
Bányászfolklór: sajátos elzártságuk a régebbi időkben, speciális munkájuk, dalaik, hiedelmeik, szokásaik eltérnek nemcsak a paraszti, de a városi, ipari munkásság hasonló hagyományaitól. A bányászdalokról elmondható, hogy gazdag anyag gyűlt össze, s mozgalmi vonatkozásokat is találunk közöttük. Dallam vonatkozásában: népdalok, mazurka ritmusúak, magyar nóták, mozgalmi dalokra és németes lejtésű nótákra éneklődtek. Számos bányászballadát ismerünk:
Erdélyben ismert a Három bányászlegény bocsódi balladája, amely szép változata a Kriza közölte Három tolvaj legénynek (Faragó 1977: 225–229). A dorogi szénmedencéből 124 bányászdalt adtak ki (Kálmánfi 1975). Ma már minden munkásdal-antológiában találkozunk a bányászdalokkal.
Amerikai magyar munkásdalok és szólások: köztudott, hogy hazánkból mintegy másfél-kétmillió ember vándorolt ki Amerikába. A kivándorlók nem csupán szegényes „betyárbútorukat” vitték magukkal, hanem emlékeiket, dalos és egyéb hagyományaikat is, amelyek – mint gyűjtéseink bizonyítják – az új környezetben új életre keltek, „refolklorizálódtak”, az ottani körülmények, élmények motívumaival gazdagodva, majd a visszavándoroltak révén ismét eljutottak az óhazába. De más csatornákon is, az USA-beli magyar lapok hasábjain, itthoniakkal való levelezés, verses naplók stb. útján. A kivándorlók igyekeztek a már megtelepedettek köré gyülekezni. Így jöttek létre a nagy magyar telepek (New York, Detroit, Cleveland, Toledo, South Bend stb.). Itt, e helyeken kialakult és évtizedekig virult – míg a végleges beolvadás meg nem szüntette – egy sajátságos amerikás magyar munkásdalköltészet. Ez a munkásjelleg mutatkozott meg a dalok tárgyában, felfogásában, hangvételében. Mindez ráüti a bélyeget az egész amerikás magyar kultúrára. A dalok jellemzője az egyszerűség, naivság. Az amerikai magyar dalköltészet az epesztő honvágy és a munka költészete: munkástestben parasztlélek. Az ott született nép- és munkásdalok jó része nem eredeti, hanem az otthoni formakincs helyi viszonyokhoz való adaptációja. De ez az adaptáció nem jelent egyben csak reprodukálást; a magyarok munkálta gyárak és bányák mélyén számos „igazi” magyar dalt hallani. A dallamok nép-, mű- és katonadalok nótájára éneklődtek. A harmincas évek elején ez a dalképződés megszűnt. A második és harmadik generáció már csak alig vagy rosszul beszélt magyarul. Az amerikás munkásnépdalok komplex módon tükrözik életüket, munkájukat, hazavágyódásukat. Gazdag variánsaikat itthon és odakint egyaránt sikerrel felgyűjthetjük. Az egész amerikás dalanyag mintegy 100–150 alapdalra, témára terjed s a témák változataira. Néhány példán érzékeltetem a mondottakat:
Munkájukról, életkörülményeikről:
| Ne csodálkozz rajta, hogy én hervatt vagyok, |
| Kilenc esztendeje, hogy köszörűs vagyok, |
| Tizediket tötöm az Alber gyárába, |
| Vasat köszörülök farmerok számára. |
| (Nagy D. 1980c: 187) |
Börtöndalváltozata vagy -előképe a Palócföldről:
| Ne csodálkozz rózsám, hogy én sápadt vagyok, |
| Kilenc esztendeje, mióta rab vagyok, |
| Tizedikbe fordul, mégis itt maradok… |
| (Istvánffy 1963: 187) |
Az itthon maradt feleség gondjairól:
| Elment az uram idegen országba, |
| Levelet íratott, hogy menjek utána, |
| Elment az uram a pittsburgi gyárba, |
| Meggyászolom őtet fekete bársonyba… |
| (Nagy D. 1975: 117) |
| …Kiment külső országba, |
| Nékem is azt írja, nékem is azt írja, |
| Menjek én utána; nem megyek utána, |
| Ki külső országba. Inkább én gyászolom, |
| Három évig gyászolom: fekete ruhába… |
| (Istvánffy 1963: 143) |
Vidám indulással kezdődik a kivándorló élete:
| Nem zörög a kocsikerék, ha kenik, |
| Jertek lányok kisérjetek Hamburgig, |
| Hamburg mellett felülök a hajóra: |
| Szervusz lányok! Megyek Amerikába! |
| (Nagy D. 1978b: 22; változata Bötőről: Istvánffy 1963: 175) |
{5-769.} A tengeren már félelmek gyötrik, mi lesz a sorsa? Néhány sor a legdrámaibb amerikás ballada számtalan változatából:
| Mikor kezdtem a tengeren utazni, |
| Kezdett velem a gőzhajó játszani, |
| Én meg csak úgy imádkoztam magamban |
| Én istenem segíts vándorlásomban. |
| Aki meghal a tengerbe bevetik, |
| A husait a nagy halak megeszik, |
| A csontjait a hullámok dobálják |
| Odahaza a sok árvák siratják. |
| (Nagy D. 1978b: 24) |
| …Tengernek nagy partja koporsóm oldala, |
| Tengernek mélysége koporsóm feneke, |
| Tenger sűrű habja lészen szemfedelem, |
| A tengeri halak lesznek sírásóim, |
| Az égi madarak leszni siratóim. |
| (Benedek E. 1896: 130) |
S végül a várva várt hazatérés nosztalgiája repes a dalban:
| Nevijorki kikötőben áll egy hadihajó, |
| Közepibe a négy sarkába nemzeti lobogó. |
| Fujja a szél, fujja, hazafelé fujja: |
| Kilencéves, öreg amerikás megy az ókontriba! |
| (Nagy D. 1978b: 15) |
Az amerikás dalokon kívül egyébként, az amerikai magyar hagyományanyagban a vőfélykönyvtől az álmoskönyvig, a verses hirdetésektől az imákig mintegy 30 műfaji csoportot sikerült összegyűjtenem: több száz szólást, anekdotát, közmondást, viccet, felköszöntőt – mintegy 3000 szöveget (Nagy D. 1978b; 1979a).
Magyar nyelvű munkás- és partizándalok a környező országokban: Romániában a Kolozsvárott, Nagyszalontán, Marosvásárhelyen megindult munka következtében gazdag anyagot gyűjtöttek fel. A felgyűjtött munkásnépdalok egy része már a hazai anyagban ismert volt, de számos új, csak ott élő anyagot találtak (Rajta, rajta proletárok. Bukarest, 1954). Bevezetőjükben ezt írták: „A régebben mesterségesen leplezett valóság most már nyilvánvaló: a parasztfolklór mellett létezik és virágzik a történelmileg fiatalabb, de a munkásosztály harcait tudatosabban tükröző munkásfolklór is.”
Egy másik kiadványukban így értékelik a munkásfolklórt, a munkásdalokat „merőben új tartalmuk ellenére elszakíthatatlan szálak fűzik a parasztfolklórhoz. A munkásosztály ugyanis kialakulása idején s további fejlődése, számbeli növekedése folyamán nagyrészt a parasztság azon rétegeiből toborozta tagjait, akiknek a föld nem biztosított megélhetési lehetőséget, s a gyárakban kerestek munkát és kenyeret… A falusi dolgozók magukkal {5-770.} hozták dalaikat, azokat egy-két szó vagy sor felcserélésével új környezetüknek megfelelően átalakították… az új mondanivaló tehát a készen kapott, évszázadok óta kialakult formaelemek felhasználásával jutott kifejezésre” (Kiss J. 1964: 16).
Érdekes műforma tűnik fel a gyűjtésekben: a katolikus karácsonyi egyházi ének dallamára írt Vörös Segély kántálók, ezek csak Erdélyből ismeretesek:
| Munkások, parasztok egységfrontban, |
| A fasizmus ellen fel a harcra! |
| Közös a harcunk az igazságért, |
| Munkások, parasztok jobb sorsáért! |
| (Szegő Júlia gy.; ZI BD/2/13. sz.) |
Jugoszláviából főként a magyarlakta területekről, nevezetesen a Vajdaságból vannak hiteles adataink. A századfordulón erre a területre is eljutott az agrárszocialista mozgalmak híre. A Vajdaságból számos verses levelet, üdvözlő rigmust küldtek be a mozgalom lapjába, a Földmívelőbe. E dalokból, rigmusokból kitetszik egy régi, mára eltűnt kegyetlen életforma mindennapi világa (Nagy D. 1979b: 18–24).
A vajdasági munkásdalok túlnyomó többsége szövegében megegyezik a magyarországi munkásdalokéval (Király E. 1969), azonban meg kell emlékezni az ottani magyar partizándalokról, melyek egy jellemző tematikus csoportját jelentik a munkásdaloknak, s ilyeneket eddigi hazai gyűjtésekből nem ismerünk.
A jugoszláviai partizánokhoz álló Petőfi-brigádban született magyar nyelvű partizándalokat is feldolgozták. Ezeket a harcok szünetében, tábortűz mellett énekelték: régi és új népdalok dallamára alakították ki, de találunk közöttük regös cserkészdalokat is. Partizán gyászdal a Vajdaságból, melynek számos változata ismert:
| Szabad harcos édesanyja büszke a fiára, |
| Bátor szívvel halad elöl sok-sok nagy csatába, |
| Fegyverivel sok halált szórt az ellenség sorába. |
| Egy bolondos, szép hajnalon elindult rohamra, |
| Egy fasiszta éles golyó őt szíven találta. |
| Megírták hát az anyjának, ne várja a katonafiát, |
| A bolmányi csatatéren ásták meg a sírját. |
| A bolmányi kis temető sötét, mély árkában, |
| Elvtársaink ott pihennek egy fűzfa árnyékában. |
| Szomorúfűz ráhajlik az elvtársak sírjára, |
| Sok jó anya könnyet hullajt, hős, elhalt fiára. |
| (Király E. gy.; ZI D/37/4537. sz.) |
A szlovákiai magyar munkásdalok gyűjtését és kiadását is megkezdték. Az alapanyag a hazai munkásdalok változataiból tevődik össze (Nemcsik 1977; Ujváry 1977). Legutóbb a Rozmaringkoszorú c. kiadvány közölt helyi vonzatú munkásdalokat: „Fölszántom, fölszántom a kosuti főutcát” kezdetűt (Kósa 1979: 417), s Galántán gyűjtötték az alábbi, a magyar anyagban is megtalálható munkás-börtöndalt:
A munkásság narratív hagyományai
Mesék: mindazok a történetek idetartoznak, amelyek a munkásokról szólnak, vagy amelyeket munka közben, pihenőidőben mesélnek. Idetartoznak azok a parasztmesék is, amelyek bizonyos átalakítással közkedveltségnek örvendenek a munkások körében.
Elbeszélések: ezek főként olyan történetek, amelyek a munkáselőadók életének egy-egy élményét tartalmazzák, az idők múlásával megfelelően kiszínezve, formába szorítva. A témakörök felölelik a munkásélet teljességét.
„Igaz történetek”: ezek tulajdonképpen a különböző foglalkozásokban dolgozó munkások és munkásnők életrajzi történetei (Dobos 1958; Pogány M.–Rádics 1958).
Mondák: népi eredetű, szájhagyomány révén fennmaradt, meghatározott helyhez vagy személyhez kapcsolódó elbeszélések.
A mondákban a történelmi adatok csodás elemekkel vegyülnek. A kapitalizmus térhódításával gyérültek azok a munkaalkalmak, ahol mesékkel, mondákkal szórakoztatták egymást a munkások a munkaközi szünetekben. E műfajok legtovább az agrárproletárok szájhagyományában maradtak fenn, de az írásbeliség elterjedése során az ő munkakörnyezetükből is mindinkább kiszorultak. Külön mondakörük volt a régebbi, antifeudális parasztfelkeléseknek. Ezek szüzséje, kissé sematizálva, a következő: hiedelmeik, fantáziájuk, vágyaik szerint a forradalmi megmozdulásokat rendszerint megelőzi a hír, hogy a pápa, a király, fejedelem vagy más országos nagyság szabadságlevelet adott a népnek, de ezt az urak eltitkolják. Vezéreiket csodás tehetségű, óriáserejű hősben találják meg, akinek kiválasztását isteni jelek mutatják meg. A mozgalmak résztvevői külföldi segítségben bíznak; ünnepélyes fogadalmat tesznek; látványos körülmények között felesküsznek; stb.
A narratív anyagban ismerünk még proverbiumokat, szólásokat, közmondásokat, szállóigéket, politikai jelszavakat és jelmondatokat, anekdotákat, adomákat és vicceket (gazdag példatáruk: Nagy D. 1980a; Katona I. 1980a).
| A HAZAI AGRÁRSZOCIALISTA MOZGALMAK KÖLTÉSZETE | TARTALOM | ÖSSZEFOGLALÁS |