A SIRATÁS HELYI (NÉPI) TERMINOLÓGIÁJA

Behatóbb nyelvészeti tanulmányozást érdemelne a jelentéstani, történeti tanulságokat rejtő – gazdag helyi terminológia, melynek itt puszta felsorolására szorítkozhatunk. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a legáltalánosabb sirat ige és siratás főnév (mindkettő el-, meg-, ki- igekötős változatokkal) két fő jelentéssel használatos: ’láthatóan, hangosan sír, zokog’ valakiért, illetve ’siratóéneket deklamál, énekel’ valaki felett. E megjelölés mellett igen változatos kifejezések éltek e rituális cselekmény megnevezésére (részben táji, részben jelentésárnyaló jelleggel): beszélgetve, (nagy) jajszóval, fennszóval, fennhangon, jajgatással sirat; beszélve, jajszóval sír; beszél, beszélget (a halott fölött; északkelet); jajgat, jajgatva mondja; (el-, meg-, ki-) siratgat; siratozik/siratózik, (el)kesereg (csak {5-616.} Erdély); számolódik (Ormánság); számlálgat; sorol; mögsirogat (Göcsej); sirángoz, rikolt(gat) (Moldva); ríkat, zsaliz (Vajdaság). Főként pejoratív, a túlzott siratást elítélő jelentésárnyalattal használták a kiált, kiabál, jajveszékel, ordít, ajvékol, gajdol, óbégat, sivalkodik, hujogat, sikítoz kifejezéseket. A főnévi alakok közül leginkább használatosak: jajgatás, jajszó; számolódás (Ormánság); sorolás (Bodrogköz); siratozás (Erdély); kiabálás (pejoratív).

Külön említésre méltó, hogy a beszél, beszélget, számolódik (számolódás), számlálgat, sorol (sorolás) megjelölések világosan utalnak a sirató egykori elbeszélő (epico-lírai) jellegére, mivel a siratást a halott tetteinek, életének, tulajdonságainak elbeszélésével, előszámlálásával, felsorolásával azonosítják. (A terminológiához lásd MNT V. 15–16. l.; Károly 1976, 1978.)