FÖLÉPÍTÉS
Milyen formai lehetőséggel élnek ezek a példázatok, milyen a tartalom, az alapgondolat megformálásának, a felépítésnek a megoldása? Az előbbi két példa a két legáltalánosabb felépítési formát is képviseli. Az egyik A gazdag asszony anyja és az összes többi, eddigi példa előadásmódja: novellaszerűen, az eseményeket elbeszélve-megjelenítve adja elő a mondanivalót, még ha az nem is jelenti az eseménysor minden tagjának elmondását vagy részletezését, s még ha sok részletet, előzményeket is a későbbiekből tudunk meg. {5-295.} A másik az úgynevezett „strófaismétlő” forma, amelyben egy többször ismétlődő, esetleg végig azonos versszakban valami változik, s ezzel halad előre a cselekmény egy bizonyos drámai pontig vagy tréfás csattanóig, mint a Rossz feleség-ben.
Az előző felépítésnek további közös elemei vannak, amelyek számos balladában megfigyelhetők. Az ilyen balladák általában egy párbeszéddel vagy monológgal indulnak, amely előre jelzi a konfliktust. Gondoljunk Az elégetett házasságtörő kezdetére, ahol az anya elküldené hazulról férjét, s a fia figyelmezteti, hogy anyja Barcsait szereti. Ugyanígy halljuk férj és feleség párbeszédét A gazdag asszony anyja elején, amiből kitűnik, hogy lányuk gazdag gőgjét megy próbára tenni az asszony. Ezután mindig színhelyváltozás következik, valaki elmegy, valaki messziről megérkezik, vagy egyszerűen egy távol levő szereplőnél folytatódik az esemény. A férj elindul Kolozsvárra, majd feleútról visszafordul; az anya elindul gőgös lányához, elérkezik hozzá és hazaküldi a kocsist. Ezek után a harmadik mozzanat a dráma teljes kifejlődése: a férj betör a házba, felszakítja a ládát, megöli vetélytársát és feleségét; az anya kéreget, lánya tömlöcbe vetteti, majd a szolga szavaira bemegy hozzá és felismeri. A ballada tulajdonképpeni kifejlése, valódi tartalma ez a rész, ami után már csak a befejező, negyedik mozzanat következik: a tanulság. De az sohasem a ponyvatörténetek hosszadalmas, moralizáló elmélkedése, hanem egy átok – mint a Két kápolnavirág végén –, vagy a férfi dühkitörése „Mostan hadd vigadjon feleségem szive”, de egy másik változata még példázatszerűbben végződik: „Minden vegyen példát róla: hogy van a kurvának dolga” – tör ki a férj szájából. Magas színvonalú költőiséggel hangzik el az átok A gazdag asszony anyja szájából. Máskor meg maga a főszereplő mondja ki magáról az „ítéletet”, mint A szívtelen anya, vagy egyes változatokban A falbaépített feleség férje, a főpallér. S néha a közösség, illetve a ballada harmadik személyben mint általános érvényű tanulságot mondja ki: „Átkozott az apa, hétszerte az anya, Ki egyetlen lányát A bálba elbocsátja. Este elbocsátja, reggelig nem látja, Reggel nyolc órakor halva viszik haza.” (26. Halálra táncoltatott lány. Francia párjában ezt a lakodalmas nép szájából halljuk.)
83 régi balladából 40-nek ilyen a felépítése, illetve kivehető ez a felépítés, ezenkívül 6 másban is. Ha a kevés cselekményű és töredékes balladákat leszámítjuk, a strófaismétlőkön kívül mindössze 9 balladának van más felépítése. Ez a cselekményváz tehát jellemzőnek mondható a magyar balladára (és sok darabra a más nemzetek balladái között).
A másik gazdagon képviselt forma a strófaismétlő felépítés. Végig ismétlődő, azonos versszakból van felépítve, mindig kis változtatással a 74. Kétféle menyasszony (alábbi változata Vargyas 1976: II. 152. sz.):
| 1. Kíreti a nénémet cifra szabólegíny, |
| Ëngëmet is kíret ëggy szëgény kondáslegíny. |
| Öröme a nénémnek cifra szabólegíny, |
| Hej de nékëm siralom szëgény kondáslegíny! |
|
| 2. Kísírik a nénémet hangos muzsikával, |
| Ëngëmet is kísírnek egércincogással. |
| Öröme a nénémnek… stb. |
|
| 3. Kontyolják a nénémet bodros fűkötővel, |
| Ëngëmet is kontyolnak a disztóböndővel. |
| Öröme a nénémnek… stb. |
|
|
{5-296.} 4. Ültetik a nénémet aranyos asztalho, |
| Ëngëmet is ültetnek a disztóvályúho. |
| Öröme a nénémnek… stb. |
|
| 5. Kínálják a nénémet mandulás kaláccsal, |
| Ëngëmet is kínálnak hamupogácsával. |
| Öröme a nénémnek… stb. |
|
| 6. Etetik a nénémet aranyos tányírbúl, |
| Ëngëmet is etetnek a disztóvályúbúl. |
| Öröme a nénémnek… stb. |
|
| 7. Itatják a nénémet kiristály pohárbúl, |
| Ëngëmet is itatnak a disztóvályúbúl. |
| Öröme a nénémnek… stb. |
|
| 8. Felteszik a nénémet aranyos hintóba, |
| Ëngëmet is feltesznek szamártalyicskába. |
| Öröme a nénémnek… stb. |
|
| 9. Fektetik a nénémet tormos nyoszolyába, |
| Ëngëmet is fektetnek a disztó vackába. |
| Öröme a nénémnek… stb. |
|
| 10. Kőtik az én nénémet nyócágú korbáccsal, |
| Ëngëmet is kőtenek szíp hajnali csókkal. |
| Siralom a nénémnek cifra szabólegíny, |
| Hej, de nékem nagy öröm szegíny kondáslegíny! |
| (Nagyszalonta, Bihar m. Kodály gy. 1916; MNGy XIV. 31.) |
De nemcsak ez az egyetlen lehetősége a strófaismétlő szerkezetnek. Van úgy, hogy többféle ismételt strófa, sőt strófasorozat keresztezi egymást benne. Például a Csudahalott (68.) változataiban. Alább adjuk Vargyas 1976: II. 143. sz.-ot:
| 1. – Bizony csak meghalok, Anyám, édesanyám, |
| Görög Ilonáért, Karcsu derekáért! |
| 2. Karcsu derekáért, Gombos ajakáért, |
| Gombos ajakáért, Piros orcájáért. |
| 3. – Ne halj fiam, ne halj, Bertelaki László! |
| Csináltatok néked Olyan csuda malmot, |
| 4. Kinek egyik köve Bélángyöngyöt járjon, |
| A második köve Sustákot, petákot. |
|
{5-297.} 5. Oda es el jönnek Szüzek, szép leányok, |
| A tied is eljön Szép Görög Ilona. |
| 6. – Eresszen el, anyám, Anyám, édes anyám, |
| Csudamalom látni, Csudamalom látni! |
| 7. – Ne menj, lányom, ne menj, Szép Görög Ilona, |
| Megvetik a hálót, Megfogják a márnát! |
| 8. – Bizony csak meghalok, Anyám, édes anyám, |
| Görög Ilonáért, Karcsu derekáért, |
| 9. Karcsu derekáért, Gombos ajakáért, |
| Gombos ajakáért, Piros orcájáért. |
| 10. – Ne halj, fiam, ne halj, Bertelaki László! |
| Csináltatok néked Olyan csodatornyot, |
| 11. Kinek magassága Az eget föléri, |
| Kinek szélessége Tisza partját érje! |
| 12. Oda is eljönnek Szüzek, szép leányok, |
| A tied is eljön, Szép Görög Ilona. |
| 13. – Eresszen el anyám, Anyám, édes anyám, |
| Csudatorony látni, Csudatorony látni! |
| 14. Kinek magassága Az eget föléri, |
| Kinek szélessége Tisza partját érje! |
| 15. – Ne menj, lányom, ne menj, Szép Görög Ilona, |
| Megvetik a hálót, Megfogják a márnát! |
| 16. – Bizony csak meghalok Anyám, édes anyám, |
| Görög Ilonáért, Karcsu derekáért. |
| 17. Karcsu derekáért, Gombos ajakáért, |
| Gombos ajakáért, Piros orcájáért. |
| 18. – Halj meg, fiam, halj meg Bertelaki László! |
| Ide is eljönnek Csudahalott látni, |
| 19. A tied is eljő, Szép Görög Ilona. |
| A tied is eljő, Szép Görög Ilona. |
|
{5-298.} 20. – Eresszen el, anyám, Anyám, édes anyám, |
| Csudahalott látni, Csudahalott látni! |
| Ki érettem megholt, Halálé változott! (3–4. sorra) |
| 21. – Nem ereszlek, lányom, Lányom, édes lányom. |
| Avval csak bészökött Öltöző házába, |
| 22. A nyakába vette Fontalan szoknyáját, |
| Elejébe vette Fehér előruhát, |
| A lábába huzta Piros patkós csizmát. (3–4. sorra) |
| 23. – Kelj föl, fiam, kelj föl Bertelaki László! |
| Mert a határon jő Szép Görög Ilona, |
| Kiért te megholtál, Halálé változtál. (3–4. sorra) |
| 24. Kelj föl fiam, kelj föl, Mert a lábodnál áll, |
| Kiért te megholtál, Halálé változtál. |
| 25. Láttam én halottat, De ilyet sohase, |
| Kinek az ő lába Felszökőleg álljon, |
| 26. Kinek az ő karja Ölelőleg álljon, |
| Kinek az ő szája Csókolólag álljon! |
| Avval csak felszökött Bertelaki László. (3–4. sorra) |
| (Rugonfalva, Udvarhely m. Vikár gy. 1902; SzNd 97. sz.) |
Itt hát nemcsak versszakok, hanem 3–4 versszakból álló tömbök ismétlődtek, bennük valami minden visszatéréskor megváltozott. S a végén általában megváltozik a versszaksorozat, hogy lezárja a történetet. Lássunk még egy lehetőséget ebből a szerkezetből (60. Megétetett János. Vargyas 1976: II. 127. sz.):
| 1. – Hát te hol jártál, szivem-lelkem Jánosom? |
| – Jaj, én ángyoméknitt, édesanyám-asszony! |
| Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot! |
| 2. – Hát ott mit adtak, szivem-lelkem Jánosom? |
| - Ott négylábu rákot, édesanyám-asszony! |
| Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot! |
| 3. – Hát azt mibe adták, szivem-lelkem Jánosom? |
| – Azt egy szép tányérban, édesanyám-asszony! |
| Jaj… stb. |
| 4. – Azért vagy tán beteg, szivem-lelkem Jánosom? |
| – Az a földbe viszen, édesanyám-asszony! |
| Jaj… stb. |
|
{5-299.} 5. – Hát mit hagysz apádnak, szivem-lelkem Jánosom? |
| – Jó vasas szekerem, édesanyám-asszony! |
| Jaj… stb. |
| 6. – Hát mit hagysz bátyádnak, lelkem-szivem Jánosom? |
| – A szép négy ökrömet, édesanyám-asszony! |
| Jaj… stb. |
| 7. – Hát mit hagysz ecsédnek, szivem-lelkem Jánosom? |
| – Négy szép hámos lovam, lelkem anyám-asszony. |
| Jaj… stb. |
| 8. – Hát mit hagysz hugodnak, szivem-lelkem Jánosom? |
| – Házi rakományom, édesanyám-asszony! |
| Jaj… stb. |
| 9. – Hát mit hagysz ángyodnak, szivem-lelkem Jánosom? |
| – Örök kárhozatot, édesanyám-asszony! |
| Jaj… stb. |
| 10. – Hát mit hagysz anyádnak, szivem-lelkem Jánosom? |
| A bút s a bánatot, édesanyám-asszony! |
| Jaj, fáj szivem, fáj, vesd meg ágyamot! |
Az énekes hozzátette, hogy a négylábú rák az varangy, amit méregnek használtak.
(Székelyföld, Kriza gy. 1882; MNGy III. 3. sz.)
Itt már majdnem refrénnek hat a versszakok utolsó sora, ha nem volnának ismétlődő részek – a változók mellett – az első két sorban is.
Egyébként a refrén, ami a külföldi balladákat annyira jellemzi (francia, angol, skandináv anyagban), nálunk rendkívül ritka. Egyetlen klasszikus balladánkban szerepel (75. Házasuló királyfi), ami egyúttal strófaismétlő is; ezenkívül a ballada határán lévő középkori énekben, a Virágok vetélkedésében (89.), annak is Szent Iván-i énekként használt zoborvidéki változatában van még, és egyetlen ponyvaballadában (100. Vadász és lánya). Néhányszor gyaníthatólag sorismétléssel helyettesítették, amikor a sorkettőzés következetes a versszak végén. Ugyanakkor a strófaismétlő szerkezet, amit a refrén egy fejlettebb formájának is tekinthetünk, rendkívül kedvelt a magyarság körében: 18 régi balladánknak van ilyen felépítése, s alig van a 18-ban kettő, amely azonosan alkalmazná. De lássunk részletet a Házasuló királyfiból a refrén alkalmazására (Vargyas 1976: II. 153. sz.):
| 1. Egyszer egy királyfi |
| Mit gondolt magába? |
| Felöltözött, felöltözött |
| Csikósi ruhába. |
|
|
{5-300.} 2. Átmënt a szomszédba, |
| Gazdag biró lánho, |
| Ihhajnáré, fikafiné |
| Gazdag biró lánho. |
|
| 3. Jó napot kivánok |
| Gazdag biró lánnak, |
| Ihhajnáré, fikafiné |
| Gazdag biró lánnak. |
| (Szomod, Komárom m. Kodály gy. 1922) |
Végigmegy 31 versszakon keresztül az értelmetlen szavakból álló refrén.
Ez a ballada egyúttal strófa-fajtájában is eltér a klasszikus balladák nagy többségétől: 6 + 6 + 8 + 6 szótagos sorokból építkezik. Amint láthattuk az eddigi példákból is, régi balladáink általában 6, 8 vagy 12 szótagos sorokból alkotnak strófát, mégpedig általában négysoros strófát. Ezek egyúttal a régi dallamstílusnak is legkedveltebb versszaktípusai. A különleges strófaképletek mindig idegen jellegű dallammal járnak együtt, ami nemegyszer az eredet kérdésében is aláhúzza a szöveg-összehasonlításból kapott eredményeket. Például iménti példánk, a Megétetett János a maga háromsoros strófájával, azon belül különlegesen tagolt ritmusával kétségtelenül idegen eredetre mutat (amit, mint látni fogjuk, szövegének nyugati párhuzamaiból is le lehet vonni). A sorok ritmusa a következő képletet adja: (2 + 3 + 4 + 3) (4 + 2 + 4 + 2) (2 + 3 + 4 + 1). A Házasuló királyfi 6 + 6 + 8 + 6-os strófaképlete majd a 19. századi betyárballadában jelentkezik újra, a Bogár Imre (101.) történetében. Ugyanakkor az új balladákban és egyik-másik betyárballadában már az új stílus dallamaiban annyira kedvelt 4 × 10 és 4 × 11 szótagú versszakok jelennek meg. Egészen kivételes a Bagoly asszonyka (45.) versszakfajtája: 4 × 5 szótag, ami a magyar népzenében és népköltészetben igen ritka. A gunaras lány (81.) avval üt ki a régi balladák formai sajátságai közül, hogy majdnem minden változata más, különleges versszakképletet mutat: 8 + 8 + 6 + 6, váltakozva négy- és háromsorosan, 8 + 5 + 8 + 5 a végén egyszer kitoldással, vagy éppen éppen 2 × 13!
Mindezek azonban alig változtatják meg az összképet, amely a 4 × 6 vagy 8, vagy 12 szótagos versszakok döntő többségét mutatja.
Ezek a versszakképletek azonban sohasem ismétlődnek monoton egyhangúsággal. Már eddig is láttunk példákat arra, hogy ismétlésekkel kitoldják a versszakot hatsorossá. Néha az ilyen ismétlések hosszan követik egymást: néha egy versszak második felét többször is megismétlik. A Halálra ítélt húga változataiban igen gyakori az ismétlés, különösen a lány átkában. Ilyenkor az énekes, mint egy elakadt gramofon, mindig ugyanarra a 3–4. sorra, a dallam második felére sorolja el néha 4–5 versszaknyi átkait. Ezzel a makacs ismételgetéssel ugyanis kitűnően jellemzi a lány lelkiállapotát:
| 19. Várkapitány, azt kivánom: |
| A kenyered kévé váljon, |
| A kenyered kévé váljon, |
| Mosdóvized véré váljon! |
| Mosdóvized véré váljon, |
| Törülköződ ugy lobogjon, (3–4. sorra) |
|
|
{5-301.} 20. Törülköződ ugy lobogjon, |
| Lovad lába megbotoljon! |
| Lovad lába megbotoljon, |
| Pisztolyod szivednek álljon! |
| Pisztolyod szivednek álljon, (3–4. sorra) |
| Ez legyen nyugodt halálod! |
| (Vargyas 1976: I. 26) |
Ez a példa egyúttal egy másik fajtáját is bemutatja az ismétlésnek: amikor a versszak második fele megismétlődik a következő versszak elején. Ezt is igen gyakran alkalmazzák a magyar énekesek, de ez egyúttal más népeknél is gyakori, sőt a dánoknak az ilyen versszakszerkezetre külön nevük is van. Ez is egyik – formai – bizonyítéka balladáink közös, európai kapcsolatainak, amit majd még világosabban látni fogunk a balladaszüzsék összehasonlító tárgyalásakor.
Ezenkívül még többféle ismétléslehetőséggel élnek balladaénekeseink. A legrégiesebb előadásmód, akárcsak lírai népdalainkban is, hogy minden sort megismételnek. Ez az archaikus sajátság is sok balladában megtalálható szomszédainknál. Van aztán olyan is, amikor a 12 szótagos sor második felét ismétlik meg a következő sor elején. De bármelyik sort megismételhetik a versszakon belül alkalom szerint. Mindezzel igyekeznek változatossá tenni az éneket, és megtörni a sok versszak monoton egymásutánját.
Balladáink szövegében már elég általános a rím – mint az egész népköltészetben. Ez a rím ugyan általában csak ragrím vagy asszonánc, mégis a rímelés uralmát mutatja. Azonban ez láthatólag új jelenség: legrégebben följegyzett balladáinkban még sok a teljesen rímtelen vers. Első példánkban, Az elégetett házasságtörőben még csak itt-ott van rím, az is gyenge összecsengés, de legalább a fele a soroknak teljesen másként hangzik ki, nyoma sincs benne a rímnek. Ugyanezt tapasztaljuk e ballada többi variánsában is. A falbaépített feleség változataiból is hiányzik a rím, nemcsak a régebben följegyzettekből, az újabb, dallammal gyűjtött szövegekből is. Általában klasszikus balladáinkban, ha van is, nem következetes a rímelés, és egyáltalán nem zavar, ha a szóismétlésekből, azonos rangú mondatrészek ismétléséből néhol adódó rímek általában kimaradnak. Világosan látszik, hogy új jelenség a balladastílusban, s régen balladáink rím nélkül voltak megfogalmazva.
Ugyanakkor viszont éppen ezekben a régi, rímtelen balladákban gazdag betűrímgyakorlatot lehet megállapítani. Az elégetett házasságtörőben például ilyen betűrímsorozatokat találunk:
| Avagy azt választod, hogy fejedet vegyem, |
|
Vagy selyem hajaddal házat kisöpörjem, |
| Avagy azt választod: reggelig virasztasz, |
|
Hét asztal vendégnek vígon gyertyát tartasz? |
| (Vargyas 1976: II. 1. sz.) |
Vagyis a v és a vele egyenértékű f váltakozik a h-val, s mindez több soron keresztül fonódik össze. Egy másik variánsában:
|
Három halál közzül, melyiket választod: |
|
Vaj főbe lőjjelek, vaj fejedet vegyem, |
|
Vaj hét asztal-vendégnek vigon gyertyát tartassz? |
|
{5-302.} Három halál közzül én is azt választom: |
|
Hét asztal-vendégnek vigon gyertyát tartok. |
|
Hallod, te szógáló, hozd bé a vég vásznot |
| S a nagy kászu szurkot! |
Ezután a T-alliteráció következik:
| Tetejin kezdjétek s talpig tekerjétek, |
|
Talpánál kezdjétek, s tetejig égessétek! |
| (Vargyas 1976: II. 3. sz.) |
Hogy mennyire tudatában volt a nép a betűrímgyakorlatnak, arra jellemző, hogy ugyanazon a helyen a változatok más-más betűrímet alkalmaznak: „Vérrel virágzik hátatok” – „Vérrel hobzik a hátatok” a Három árvában; a Csudahalottban láttuk a betűrímet: „Megvetik a hálót, Megfogják az márnát”; a másik változatban: „Megvetik a hálót, Megfogják a halat”.
Mindezek a fogalmazási sajátosságok, költői fogások és verselési elemek azt mutatják, hogy egy kiérlelt, régi stílus járt együtt a ballada más tekintetben is kiérlelt műfajával.