6. A szcenikai művészet

A hazai díszlet- és jelmeztervezés történetét csak néhány néhány rövidebb tanulmány mutatja be: Staud Géza, A színpadi díszlet története Magyarországon 1884-ig. – Keresztury Dezső, Az önálló magyar operai és balett-díszletművészet kialakulása. – Staud Géza, A Magyarországon működött jelentősebb díszlet- és jelmeztervezők. In: Keresztury Dezső–Staud Géza–Fülöp Zoltán, A magyar opera- és balettszcenika. Bp., 1975. 8–16.; 17–34.; 35–46.; Hevesi Sándor, A színpadi keret fejlődése. Magyar Iparművészet, 1914. 2–5.; Nádai Pál, Színpadművészet. Magyar Iparművészet, 1925. 101–103.; Relle Pál, A magyar színpadművészet útja. Magyar Iparművészet. 1936. 1–2.; F. Dózsa Katalin, Az ember tragédiája színpadtervei, 1883–1915. Színháztudományi Szemle, 12. 1983. 95–147.; uő, A kulisszáktól a stilizált színpadig. Még egyszer Az ember tragédiája 1883–1915 közötti díszletterveiről. Színháztudományi Szemle, 32. 1997. 33–48.; Színről színre. Látványtervek Madách: Az ember tragédiájához. A terveket válogatta Belitska-Scholtz Hedvig. A műtárgykatalógust összeállította Somorjai Olga. Bp., 1999. (A kötetben megtalálhatók Linhart Vilmos Zichy Mihály után a vidéki {944.} színpadok számára készített díszletrajzai és Kürthy György 1912–1915 között készült tervei.)

A századelő színházművészeti törekvéseiben a szcenikai keret megújítása volt az egyik legfontosabb kérdés: Balassa Imre, Színpadi problémák. Bp., 1912.; Bálint Lajos, A kosztüm. Magyar Iparművészet, 1914. 20–35.; Bárdos Artúr, Az új színpad. Bp., 1911.; uő, Színpad és képzőművészet. Nyugat, 1911. I. 489–493.; uő, Színpad és képzőművészet. Magyar Iparművészet, 1914. 17–20.; Bródy Sándor, A színpadi festészetről. Művészet, 1904. 230.; Hevesi Sándor, A festő a színpadon. Modern Művészet, 1905.; Ignotus, Színházi dolgok. Bp., 1910.; Ivánfi Jenő, A klasszikus színpad. Magyar Iparművészet, 1914. 33–34.; Márkus László, A színpad művészete. Magyar Iparművészet, 1909. 118–119.; uő, A modern színpad. Művészet, 1906. 243–248.; uő, Színpadi architektúra. Magyar Iparművészet, 1916. 139–140.; Ujvári Ignác, Shakespeare Hamletjének díszleteiről. Magyar Iparművészet, 1914. 37–39.

A századelő legjelentősebb tervezőjének, Kéméndy Jenő műveinek válogatott kiadása, életművének feldolgozása, díszlet- és jelmezterveinek katalógusa: Bartha Andrea, Színpadi látvány a századelőn. K. J. munkássága. Bp., 1990. Ezen kívül Lyka Károly, K. J. Magyar Művészet, 1925. 222.; Kissné Földes Katalin, Kéméndy Jenő hagyatéka a Színháztörténeti Múzeumban. Theatrum, 1962. 200–206.

További tervezőkről: Bánffy Miklós: Bárdos Artúr, Bánffy Miklós díszletei. Nyugat, 1913. I. 390–391.; F. Dózsa Katalin, Gróf Bánffy Miklós, a díszlet- és jelmeztervező. In: Tanulmányok Budapest múltjából. Bp., 1996. 337–346. – Falus Elek: Hermann Lipót, Falus Elek. Magyar Művészet, 1933. 234. – Linhart Vilmos: Linhart Vilmos, Útmutató a színházi festés és díszítésről. Bp., 1911. – Spannraft Ágoston: Kaizinger Rita, Spannraft Ágoston, az Operaház első díszlettervezője. Zenetudományi dolgozatok, 1990/1991. 101–114.