Szőkefalvi-Nagy Zoltán, a hazai és külföldi tudománytörténet művelésének kiemelkedő alakja, 1916. március 9-én született. Édesapja, Szőkefalvi-Nagy Gyula tanár, matematika tudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a kolozsvári és a szegedi egyetem professzora volt. Testvérbátyja, Szőkefalvi-Nagy Béla, a magyar matematika nemzetközileg is elismert kiválósága, ugyancsak akadémikus, a szegedi egyetem professzora.

Szőkefalvi-Nagy Zoltán is tanár lett. 1939-ben Szegeden szerzett természetrajz-vegytan szakból középiskolai tanári oklevelet. Ezt követően díjtalan gyakornoki, majd tanársegédi kinevezést kapott a kolozsvári egyetemen, ahol 1942-ben doktorált. Ezután a nagyváradi hadapród iskolában lett kémia tanár. Katonai szolgálata, majd hadifogsága után 1949-1952-ig a keszthelyi gimnáziumban tanári, illetve igazgatói állást töltött be. 1952-ben került Egerbe, az Egri Tanárképző Főiskola Kémia Tanszékére tanszékvezető docensnek, majd 1962-től főiskolai tanárnak. Ott tevékenykedett 1980-ban történt nyugalomba vonulásáig.

Tudományos tevékenységét két könyv, számos főiskolai és egyetemi jegyzet, több mint kétszáz tudományos és ismeretterjesztő közlemény hirdeti. Nagyon sok időt töltött levéltárakban és könyvtárakban, kémikusok életének és munkásságának kutatásával. Munkája révén vált ismertté, hogy már a 17. sz. végétől kezdve sok kémikus (bár oklevelük szerint majdnem mind orvos volt) tevékenykedett Magyarországon, s alkotott sok esetben olyat, amire már a korabeli nemzetközi kémiai tudomány is felfigyelt. Nagyon sok kémikusról írt, nehéz lenne most csak a nevüket is felsorolni. Foglalkozott a 18-19. század hazai természettudományi oktatás-nevelés, valamint a közép- és felsőoktatási intézmények történetével is. Kutatási eredményeinek egy része megtalálható a Szabadváry Ferenc műegyetemi tanártársaival közösen megírt munkájában, "A kémia története Magyarországon" c. könyvben. S látható Várpalotán a Magyar Vegyészeti Múzeum kiállításain, melyek forgatókönyveinek elkészítéséhez nemcsak eredményeivel, hanem személyesen is hozzájárult.

Munkájának elismeréseként a Nemzetközi Tudománytörténeti Társaság tagjának, a Tudományfilozófiai Unió, a Nemzeti Tudománytörténeti Akadémia pedig levelező tagjának választotta meg. Szőkefalvi-Nagy Zoltán 64 éves korában, 1980. november 9-én halt meg Egerben, és ott helyezték örök nyugalomra, az egri Hatvani-temetőben.

Vissza a tartalomjegyzékhez