Szathmáry László 1880. június 10-én született Budapesten. A budapesti Műegyetemen 1905-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Pályáját a Műegyetem Chemia (későbbi Általános Chemia) tanszékén Ilosvay tanársegédjeként kezdte. A szerves kémia - akkor a kémiának még Magyarországon kevéssé művelt ága - iránti érdeklődése vezette a berlini, majd a müncheni egyetemre. 1908-1909-ben ösztöndíjasként dolgozott Witt, Ullmann, Adolf Baeyer, Schütz és Soxhlet professzorok mellett. 1909-ben külföldi útját megszakítva hazatért és műszaki doktorátust szerzett. 1910 elején folytatta tanulmányútját a Badeni Anilin és Szódagyár (BASF) ludwigshafeni üzemében. Festési eljárásokról szerzett ismereteit Majna-Frankfurtban, a Rajnamenti Beibrichben és Zittauban bővítette.

Visszatérve a Műegyetemen 1912-től adjunktus, majd 1915-től 1940-ig a budapesti Kereskedelmi Akadémia tanára volt. Negyed századon át kémiát, technológiát, és áruismeretet tanított, vezette a kémia és áruismereti gyakorlatokat, emellett a kémiai szertár és árugyűjtemény őre volt. Tanulmányútja során szerzett tapasztalatait is felhasználva először 1921-ben írt kísérleti tankönyvet az Áruismeret című tantárgy számára, amely 1923-ban végleges tankönyvként is kiadásra került. Később Vásony Lajos társszerzővel számos polgári iskolai tankönyvük jelent meg, amelyek két évtizedig voltak nélkülözhetetlenek.

Tankönyvírói munkássága mellett több száz publikációja jelent meg, amelyek jelentős része tudomány- és kémiatörténeti tárgyú. 1903-ban a Pécsi Közlönyben megjelent, "Báróczy mint alkémista" c. munkáját követően éveken át folytatott adatgyűjtést hazai és külföldi könyvtárakban, kézirattárakban és rendkívül értékes technikatörténeti szakkönyvtárat gyűjtött össze. "A magyar alkémisták" c. munkája nyomtatásban 1928-ban jelent meg a Természettudományi Társaság kiadásában. Az MTA megbízásából összeállított "A magyarországi kémia története" c. munkája kéziratban maradt az utókor számára.

Oktató és tudománytörténészi munkássága mellett tagja, majd vezetőségi tagja volt a Kis Akadémia elnevezésű, tudományos kérdésekkel foglalkozó baráti társaságnak. "A gyufa története a XIX. sz. végéig" c. munkája 1935-ben jelent meg a Kis Akadémia kiadványainak sorozatában.

Miskolcon 1944. december 5-én bekövetkezett halála vetett véget alkotó munkásságának.