Schenek István 1830. július 3-án született Esztergomban. Tanulmányait gyógyszerészgyakornokként kezdte, majd a bécsi egyetemen folytatta, ahol 1856-ban doktori oklevelet szerzett. Az egyetemen volt tanársegéd, majd 1859-től a kassai főreáliskolában, 1867-től pedig a keszthelyi Országos Gazdasági Felsőintézetben tanított kémiát. Amikor Selmecbányán a Bányászati és Erdészet Akadémián a kémia tanítását elválasztották a kohászattól, a vegytan tanszék tanára lett, és nyugdíjba vonulásáig az is maradt (1870-1892).

Schenek István nevét az a nagy teljesítményű akkumulátor tette híressé, melyet a selmeci akadémia géptan tanárával, Farbaky Istvánnal talált fel. Az elektromos akkumulátorokról című tanulmányukat (Bányászati és Kohászati Lapok, 1885. évf.) a Magyar Tudományos Akadémia Marczibányi-díjjal jutalmazta. Olyan ólomakkumulátort dolgoztak ki, amely tartósan üzemelt. Az általuk tökéletesített telepek több éven át működtek. A selmeci akadémia helyiségeiben, a bányaigazgatóság épületében például az akkumulátorról táplált villanyvilágítást hosszú éveken át, üzemzavar nélkül használták. 1885-ben a bécsi operaház nemzetközi pályázatán is a Schenek-Farbaky-féle akkumulátorok győztek. Az eredmények a két feltaláló kutatómunkáját és műszaki tudását dicsérték. Schenek István kémikust a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományok Osztálya 1889-ben levelező tagjának választotta. Schenek 1890. március 17-én olvasta fel székfoglalóját, Kísérleti adatok az akkumulátorok működéséhez címmel. Számos cikke is megjelent a korabeli szakfolyóiratokban.

Budapesten hunyt el 1909. július 26-án.

Vissza a tartalomjegyzékhez