Lengyel Béla Kőrösladányban született 1844-ben. A budapesti műegyetemre iratkozott be mérnökhallgatónak, de tanulmányait a tudományegyetem bölcsészkarán folytatta, ill. fejezte be.

Than Károly mellé került tanársegédnek. 1868-ban állami ösztöndíjjal hosszabb külföldi tanulmányútra ment, Bunsen és Helmholtz mellett dolgozott, Heidelbergben szerezte meg doktorátusát. Hazatérése után magántanári képesítést szerzett és a gyógyszerészhallgatók kémiai oktatását végezte. Amikor felmerült a szükséglet, hogy a pesti egyetemen második kémiai tanszéket létesítsenek, ennek professzorává nevezték ki, melyet haláláig vezetett. A Magyar Tudományos Akadémia 1876-ban tagjává választotta. A Természettudományi Társulat vezetésében is aktívan részt vett.

Tudományos munkásságát a gázok színképének vizsgálatával kezdte. Szervetlen kémiai kutatásai során nagytisztaságú kalciumot állított elő elektrolízissel, majd abból elsőként a kalcium-hidrid nevű vegyületet. Vizsgálta a gázok hatását a fényképező lemezre. Analitikai kémiával is foglalkozott, számos ásványvíz elemzését végezte el. Néhány ásványvizünkben elsőként mutatott ki argont is.

1900-1905 között ő foglalkozott Magyarországon először a radioaktivitás jelenségeinek vizsgálatával. Még a később nem helytállónak bizonyult megállapításai is bizonyítják a tudomány legújabb fejezetei iránti érdeklődését. Analitikai és általános kémiai könyvekkel, tudományos és ismeretterjesztő cikkek sorozatával gazdagította a múlt századvég magyar nyelvű kémiai irodalmát.