Kitaibel Pál Sopron megyei Nagymartonban jómódú parasztszülők gyermekeként született 1857. február 3-án. Sopronban és Győrben töltött iskolaévek után családja először papi, majd jogászi pálya felé irányította, hajlamát követve lépett át a pesti orvoskarra és 28 éves korában lett orvosdoktor.

Már hallgatóként a kémia és botanika tanszéken Winterl professzor asszisztense, az egyetemi botanikus kert irányítója lett. Emellett a tanszék kémiai laboratóriumában dolgozott. 1794-ben megállapította, hogy egyes börzsönyi ércekben egy addig ismeretlen félfém található. Ez később a Müller Ferenc által felfedezett tellúrral bizonyult azonosnak. Minthogy azonban Kitaibel megelőzte Klaproth erre vonatkozó bejelentését, a tellúr felfedezői között őt is számon kell tartanunk.

1802-ben professzori kinevezést kapott. Előadásokat azonban nem tartott, ehelyett emberfeletti nehézségeket vállalva hatalmas utazásokat tett az ország különböző vidékein, összegyűjtötte és leírta növényeit, kőzeteit, megvizsgálta ásványvizeit. Mintegy 150 ásványvíz analízisének leírása nemcsak hozzáértését és fáradhatatlanságát, hanem azt is mutatja, hogy tudott és mert önálló utakon is járni. Kémiai eszközöket tervezett, új analitikai módszereket dolgozott ki. Sajnos nagyon keveset tett közzé, s Kitaibel teljes kémiai munkássága csak jóval később, kéziratainak feldolgozása során derült ki. Így tudtuk meg, hogy ő állított elő először klórmeszet és a sárgavérlúgsót alkotó savat is ő állította elő elsőként.

Munkás élete 1817. december 13-án ért véget.

Vissza a tartalomjegyzékhez