{173.} JEGYZETEK

153-1
„Bihari hegedül – szól a duda – jurátusok gyülekeznek. – Az egész olyan, mint valami összeesküvés – minden megelevenedik – – Némi meghatottsággal gondolom: mindez csak mámor, vagy legfeljebb álom.” Gróf Széchenyi István Naplói (szerk. Viszota Gy.) II. 1926. 48. V. ö. Major Ervin: Bihari János 1928. 17.

153-2
Szemere Pál levele 1810. ápr. 27. L. Kazinczy Lev. VII. 406. és Major Ervin: Bihari János 1928. 8.

153-3
„A Bihari játéka nyomán támadt érzelmek nyilván ama titokzatos elixirek hatásához voltak hasonlók, melyeket a középkor vakmerő álkimistái, e megszállott varázslók készítették, – azoknak a varázsitaloknak hatásához, melyek ereinkbe az erő, a férfiasság, a vitézség, a büszkeség, a sérthetetlenség és sebezhetetlenség új principiumát olthatták. A hangok, mint valami mámorító esszencia cseppjei hatoltak be az elbűvölő hegedűből elbűvölt füleinkbe.” – Des Bohémies et de leur musique en Hongrie 1859. CXXIII. fej. (Liszt 11 éves korában hallotta Bihari játékát.) Egyike azoknak a helyeknek, melyeken Liszt szerzősége vitán felül áll; Sayn-Wittgenstein hercegné betoldásai inkább a mű második, 1881-es kiadásában érvényesültek.

154-4
Tudományos Gyűjt. 1830. VI. 78–79.

154-5
L. az 1893-i magyarországi cigányösszeírás eredményeit (megj. 1895).

154-6
Szekfű Gyula: Három nemzedék 1920. 275.

154-7
Hasznos Mulatságok. 1817. I. 62.

154-8
U. o. 1823. I. 368.

154-9
Szépirodalmi Közlöny 1858. II. évf. 143. (Czeke Sándor–Rózsaági Antal: A magyar zene és a cigányok. Czeke tanulmánya eredetileg Über ungarische Musik und Zigeuner c. jelent meg, Westermanns Illustr. Deutsche Monatschefte 1858. IV. Magyarra Böhm Gusztáv is lefordította A magyar zene és czigányokról c., Aradi Híradó 1858–59.)

154-10
Hölgyfutár 1858. 615. (júl. 9.) (Czeke S.–Rózsaági A.: A magyarok nemzeti zenéje. Megj. német nyelven az Oest. Zeitung-ban.)

154-11
Magyar Sajtó 1864. okt. 20. (Kritika Reményi Ede hangversenyeiről.) V. ö. Ábrányi Kornél egyik nyilatkozatával, mely szerint Boka Károly játékához hasonló „tősgyökeres magyar szelleműt… sem azelőtt, sem azután többé nem hallott.” (Magyar Salon 1887. okt. és Zenealap 1887. 191.) Idevág Jósa András (1834–1918) nézete is, aki szerint a magyar zenébe „lelket leginkább a cigány tud beléönteni” (Jósa Jolán: Dr. Jósa András és elődei, 1934. 278.)

154-12
„Az efajta zene számomra az ópium egyik fajtája, amelyekre olykor nagy szükségem van.” Briefe I. 205. – A cigányzenének Lisztre tett hatásáról l. Gárdonyi Zoltán: Die ungarischen Stieligentümlichkeiten in den musikalischen Werken F. Liszts. Berlin–Leipzig 1931. 35–36.

154-13
Szépirod. Közl. id. évf. (Czeke–Rózsaági tanulm.) 100. és 143.

154-14
Hölgyfutár id. h.

155-15
Vasárnapi Ujság 1859. 20. (Ujfalussy Lajos: Újabbkori magyar táncz-zeneszerzőink.)

155-16
Zenészeti Lapok V. (1864) 35.

156-17
Csengery Antal: Történeti tanulmányok és jellemrajzok 1870. II. 327.

156-18
Gyulai Pál kritikai dolgozatainak újabb gyűjteménye 1927. 23. (1853-ból.)

156-19
A’ magyar koronának rövid Históriája… Komárom 1790. 36–37. (A győri ünnepély leírása.)

156-20
Harsányi–Gulyás Csokonai-kiad. I. 2. 569–70.

157-21
Berzsenyi levele Széchenyihez és Wesselényihez, 1830. febr. 25. (L. Berzsenyi Breviárium, Vajthó, Magyar Irod. Ritkaságok 45. sz. 1939. 163.)

157-22
„Igen jól ábrázolja a nemzeti jellemet.” L. Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai 1924. 289.

157-23
„Tökéletesen illik a magyar ember jelleméhez s merem állítani, hogy egyetlen népnek sincs olyan nemzeti tánca, mint a magyar nemzetnek.” Sokféle 1801. VII. 72–73.

157-24
Hasznos Mul. 1823. I. 59. (Kulcsár István: Van-é befolyása a’ Nemzeti Táncznak a’ Nemzeti Charakterre?)

157-25
Sokféle VII. 72. V. ö. Hasznos Mul. 1817. I. 3. 1823. I. 91. („Volt még mind a’ régibb, mind az újabb időkben kelete a’ Vitézi táncznak is, mellyet még a’ mi időnkben a’ katonaságra édesgető, vagy tsábíttó legénység gyakorlott ’s ugyan onnan verbunkos táncznak neveztetett”), Tud. Gyűjt. 1831. I. 25. („A’ verbunkos… igazán vitézi táncz, távul minden puhaságtól; komoly, férfias, mellyben a fegyver-csattogásnak jelentése is megvagyon…”), Athenaeum 1843. I. 112–16. stb.

{174.} 157-26
Tud. Gyűjt. 1823. VII. 96. (Balla Károly).

158-27
U. o. 1830. VII. 109. (Kovács Pál.)

158-28
Hasznos Mul. 1829. I. 154.

158-29
U. o. 1824. II. 289. (Mátray). V. ö. Zenészeti Lapok III. 4. (1862): „…zenénk és dallamunk azon nemzeti sajátságaink egyike, melyeknek elhanyagolása s elvesztése mi reánk bizonyos halál…” (Horváth Döme) és u. o. X. (1870) 216. has.: „…elérkezett az idő, hol… a zenét nem műelvből avagy épen közönséges mulatság gyanánt, hanem mint nemzeti sajátságaink és nyelvünk leghathatósabb támaszainak egyikét kell művelnünk, és saját belvilágunk tükrében ápolnunk” (Vajda Viktor).

158-30
Kocsi Sebestyén Gábor levele Horváth Istvánhoz 1824. nov. 10. (Isoz Kálmán: A M. Nemzeti Múzeum zenei kéziratainak jegyzéke. Zenei levelek 1924. XV–XVI.)

158-31
Ugyanannak sorai Marich Istvánné br. Kray Franciskához 1825. (l. Eötvös K. közlését, Pesti Hirlap 1908. júl. 14.)

158-32
Hasznos Mul. 1829. I. 154.

158-33
Athenaeum, 1843. I. 111. (Szilágy = [Cuczor Gergely]: A’ magyar tánczról.)

158-34
Garay János Regélője 1844. 127. V. ö. még Vasárnapi Ujság 1859. 56–57. („népünk táncza…”)

158-35
Athenaeum id. évf. 119.

159-36
Hasznos Mul. 1832. I. 161–62. Tud. Gyüjt. 1832. IV. 124–26.

159-37
Szépirodalmi Közlöny 1858. II. 2151.

159-38
Hasznos Mul. 1823. I. 29. Tud. Gyüjt. 1830. IV. 38.

159-39
Vasárnapi Ujság 1859. 118.

160-40
Athenaeum, 1841. II. 860. (Vachot Imre: Nemzeti társastánczunk-, táncz-zenénk- és öltözetünk’ ügyében.)

160-41
Palotási-Pecsenyánszky levele Simonffyhoz 1860. jan. 17. (Isoz i. m. 278. [mindenütt lapszámaival idézzük]).

160-42
Szépirod. Közl. 1958. II. 2151. (Simonffy.)

160-43
Zenészeti Lapok I. (1861) 330. (Mosonyi.)

160-44
U. o. 398. (Mosonyi.)

160-45
U. o. 158. (Mosonyi.)

160-46
U. o. (1860) 95. (Ábrányi.)

160-47
U. a. V. (1864) 18. (Reményi.)

160-48
U. a. II. (1862) 105. (Mosonyi.)

160-49
U. a. III. (1863) 172. (Mosonyi.)

161-50
U. a. IX. (1869) 258., 260. has.

161-51
U. a. V. (1864) 27.

161-52
Zenelap 1886 márc. 10. 64. l.

161-53
Zenészeti Lapok 1863. aug. 20. és 1871 nov. 26.

161-54
L. Szabolcsi B.: A XVIII. század magyar kollegiumi zenéje 1930. 13., 83., 98.; e kötetben 17., 85., 99.

162-55
Tud. Gyüjt. 1829. II. 58.

162-56
Vasárnapi Ujság 1859. 45. (A népdalokban van „az igaz magyar eredetiség, de a palotásnóták magasb elevátiókba mennek…”)

162-57
Mosonyit illetően l. Zenészeti Lapok IV. (1863) 22. („A magyar zenészet terén kétféle csoportozat észlelhető. 1-ör A népdalok s 2-or A hangszeres zene termékeinek csoportozata (nagyrészt: tánczene) …” stb.) Bertha Sándor analóg meghatározása u. o. II. (1862) 294.: „a magyar zene két forrása a tánc- és népdalzene…” Bartalust iletően l. Századok1892. 20. („…jól tudjuk, hogy a magyar népdal és a palotás zene még az újabb időben is két olyan össze nem férhető fogalom volt, mint palota és kunyhó, arisztokrácia és demokrácia, olaj és víz.”)

162-58
L. Major Ervin: Bihari János, 1928. 14–15.

162-59
Jelenkor, 1843 okt. 15. az Adó és két garas c. cikksorozatban (gr. Széchenyi István hirlapi cikkei II. 1894. 150.).

162-60
A falu jegyzője (1845) I. 7. fej.

163-61
Ábrányi Kornél: Erkel Ferenc élete és működése 1895. 121. – V. ö. Vajda János versével Liszt Ferenchez (1856): „Zengd Te nekünk a csodadalt, Mit ne mondhatnak el szavak, Csak sejtnek milliók…” (Csekey István–Diósi Géza: „Hírhedt zenésze a világnak…” Egykorú versek Liszt Ferenchez, Szeged 1936. 48.)

163-62
U. o. 218.

163-63
Vasárnapi Ujság 1895, 403.

{175.} 163-64
Eötvös Károly, Pesti Hirlap 1908 júl. 16.

163-65
Zenészeti Lapok XI. (1870) 84.

163-66
Zenelap 1886. máj. 20. 121. l.

163-67
Zenészeti Lapok X. (1869) 204. has.

163-68
U. a. IX. (1868) 97. has.

163-69
U. a. VII. (1867) 728–29. has. (Kubinyi Lajos.)

163-70
U. a. XI. (1870) 561. has.

163-71
U. o. 698. has.

163-72
U. a. VIII. (1868) 816. has.

163-73
U. a. IX. (1869) 780. has.

164-74
U. a. V. (1865) 280. (Ábrányi.)

164-75
Zenelap 1887. l.

164-76
Zenészeti Lapok VIII. (1868) 470. has. (Ábrányi.)

164-77
U. o. 598. has. (Megyeri K.)

164-78
Zenelap 1888. 66. (Ifj. Szotyori Nagy Károly.)

164-79
U. a. 1890. dec. 2.

164-80
Zenészeti Lapok I. (1861) 274. (Mosonyi.)

164-81
U. a. IV. (1863) 87. (Mosonyi.)

164-82
U. o.

164-83
Bogisich Mihály levele Ábrányihoz 1893 febr. 10. (Isoz i. m. 123.)

164-84
Fellegi Viktor levele Ábrányihoz 1881 táján. (Isoz 152.)

164-85
„Manapság nehéz igénytelen társalgási stilusban írni, – kivált ha az embernek még a nemzeti vörös fonalat is láthatóvá kell tennie.” Erkel Ferenc levele Doppler Ferenchez, a Névtelen hősökkel kapcsolatban, 1880 dec. 24. (Isoz i. m. 2.)

164-86
Bartalus levele Ábrányihoz 1885 okt. 22. 8Isoz 109.)

164-87
Zenelap 1886. 229. (nov. 10.)

164-88
Zenészeti Lapok V. (1864) 29.

164-89
U. a. II. (1862) 256.

165-90
Reményi Ede cikke, Magyar Világ 1866 febr. és Zenészeti Lapok VI. 156.

165-91
Zenészeti Lapok V. (1864) 51. (Reményi.)

165-92
U. o. 26. (Mosonyi.)

165-93
Vasárnapi Ujság 1859. 476. (Ujfalussy L.)

165-94
Zenészeti Lapok II. (1861) 76. (Bertha.)

165-95
Szénfy G.: A magyar lantos zenéről, 1860 (kézirat: Országos Széchenyi Könyvtár. Ms. Mus. 193. 29–30.).

165-96
Zenészeti Lapok II. (1862) 293. (Szénfy.)

165-97
U. a. V. (1865) 395. (Bodoki Zalán = Szénfy Gusztáv.)

166-98
U. a. II. (1862) 292–93. (U. a.)

166-99
L. Badics Ferenc: Fáy András életrajza 1890. 306. (1838 júl. 27.)

166-100
Budapesti Hirlap 1859 júl. 12. (Zenészetünk hajdan és most.)

166-101
A (vsz. 1870 táján kelt) levél egy részének – a fent közölt passzusnak – fényképét közölte Fabó Bertalan: A magyar népdal zenei fejlődése 1908. 351.

166-102
Zenészeti Lapok IV. (1864) 261. (Bodoki Zoltán = Szénfy Gusztáv: Egy műutazás.)

166-103
U. a. II. (1862) 218.

167-104
U. a. X. (1869) 180. has.

167-105
Zenelap 1886 jan. 1. 3. l. (Ábrányi.)

167-106
Budapesti Szemle 1906 máj. (CXXVI.) 233., 238. (Seprődi.)

167-107
Zenészeti Lapok VIII. (1868) 450. has.

167-108
U. o. 294. has. (Vajda V.)

167-109
U. o. 99. has. (1867; Kubinyi L.)

167-110
U. a. XI. (1871) 503. has. V. ö. pl. u. a. X. évf. (1870) 609. has.: Az aradi daláregylet hanyatlásának egyik oka, hogy a „dalestélyek rideg hangverseny formában adattak, amelyekben se enni, se inni, de szivarozni sem lehetett…”

167-111
U. o. 689–90. ha. Ezek a vádak kétségkívül nem helytállók, ha a magyar dalárdák életének első éveire gondolunk; tény viszont, hogy már a hetvenes években elég sűrűn akadunk műsorokra, melyeken egy-két jobb szerző művei mellett (Marschner, Huber, Doppler, Kreuzer, Thern, Mendelssohn) Metzger, Genée, Waldmann, Kipper, Rzimek, Höpfner, Rieger, Fahrbach selejtes művei dominálnak (l. Zen. Lapok X. 785. has., XVI. 14. stb.).

167-112
Budapesti Szemle 1906 máj. (CXXVI.) 243. (Eötvös Károly szerint [Szilágyi és Káldy 1906. 202.,] a filharm. hangversenyekről „száműzve minden magyar hang”.)

168-113
U. o. 242. (Seprődi.)

{176.} 168-114
Zenelap 1889. 68.

168-115
U. o. 89–90. Hasonló indokolással vonja vissza Simonffy Kálmán, már a 80-as évek elején, a magyar zene szerzésében és előadásában kitűnő zeneakadémiai növendékek jutalmazására létesített 20 aranyos ösztöndíjalapítványát.

168-116
Budapesti Hirlap 1889 márc. 14. („Magyar zene”.)

168-117
Eötvös Károly képviselőházi beszéde 1904 aug. 1. (Pesti Hirlap, Pesti Napló 1904. aug. 2.); l. továbbá u. attól: Szilágyi és Káldy 1906. 194. („Dinamit kell a királyi zeneakadémia alá”) és 204.

168-118
Zenészeti Lapok X. (1869) 4. has. (Ábrányi.)

168-119
U. a. IX. (1869) 669. has.

168-120
U. o. 714. has.

168-121
U. o. 671. has.

168-122
U. a. XI. (1871) 344. has.

168-123
U. a. IX. (1869) 675. has.

168-124
Budapesti Hirlap 1889 márc. 14. id. cikke.

168-125
Zenelap 1889. 75.

168-126
Eötvös Károly: Szilágyi és Káldy 1906. 201.

168-127
Zenészeti Lapok X. (1869) 186. has.

168-128
Zenelap 1887. 160.

168-129
U. o. 45. (Bertha.)

169-130
Budapesti Szemle 1904. ápr. (CXIX.) 125. (Seprődi.) L. már Justh Zsigmond hasonló nyilatkozatait 1889-ből. (Aggházyról szóló cikkében, Magyar Salon X., ill. Naplójában; utóbbinak Halász G. gondozásában megjelent kiad. Bpest, 1940. 421, 331.): „Német és cseh muzsikusokkal nem teremtjük meg a magyar műzenét!” … „Magyar zenének magától kellene fakadnia, nem kéne mesterségesen fejleszteni, mint a magyar pikturát. És fakadna is, ha magyar zenészeink lennének otthon. Dehát a teremtő művész és fajtája között homogenitásnak kell lenni. Igazán magyarnak kell lenni. Igazán magyarnak kell lennie annak a művésznek, kinek művészetét ez a humus fogja táplálni. Mihalovich, Pinkus, Mahler és más ilyen alakok nem meríthetnek belőle semmit, mert megvetik, csak a készet ismerik el, csak a mesterséget bámulják.”

169-131
Zenealap 1887. 160–61. (Bertha.)

169-132
Budapesti Szemle 196 máj. 234. (Seprődi.)

169-133
U. o. 233.

169-134
U. 237.

169-135
U. o. 226.

169-136
Budapesti Szemle 1896 máj. (LXXXVI.) 162. (Érdy Lajos.)

169-137
Zenészeti Lapok IV. (1864) 130. (Mosonyi)

170-138
Erkel F.-Emlékkönyv (szerk. Fabó Bertalan) 1910. 111.

170-139
Zenelap 1886. (okt. 10.) 201–02.

170-140
U. a. 1887. 174.

170-141
U. a. 1898. márc. 25.

170-142
Ábrányi K.: A magyar zene a XIX-ik században, 1900. 674.

170-143
Zenelap 1886. (ápr. 10.) 85.

170-144
E. jegyű író (Kereszty István szóbeli közlése szerint Tóth Béla) cikke: Magyar zene, Budapesti Hirlap 1889. márc. 14.

170-145
Ábrányi K.: Életemből és emlékeimből 1897. 158., 154.

170-146
Budapesti Szemle 1906 máj. 226.

170-147
Napkelet 1923. 85. (Nagyszalonta népdalkincse)

171-148
E. (Tóth Béla) id. cikke, Budapesti Hirlap 1889 márc. 14.

171-149
Érdy Lajos: A magyar zenéről, Budapesti Szemle 1896 máj. (LXXXVI.) 161.

171-150
U. o. 189.

171-151
U. o. 191.

171-152
U. o. 177.

171-153
U. o. 193.

171-154
U. o. 192.

171-155
U. o. 187.

171-156
Seprődi id. cikke. Budapesti Szemle 1906 máj. 237.

171-157
U. o. 245.

171-158
U. o. 261.

171-159
U. o. 252.

171-160
Aurora 1911 126.

171-161
Zenelap 1887. 160. (Bertha Sándor.)