Névtelen
(1553 előtt)
[y 4 (sztlan) a)]-y 4 (sztlan) b) [302. l.]
RMKT. VI. 82. Mátray 4043. Úgy látszik, cseh eredetű dallam: l. Kancional čili kniha duchovnich zpĕvů II. (V Praze 1864) 660., Cesky Lid I. 1892. 260. Zahn, Die Melod. der deutschen evang. Kirchenlieder I. 1631. 2037. IV. 7432. V. 8183. 8521. sz. Megvan némi eltérésekkel a XVIII. századi ref. énekeskönyvekben, így az 1751-iki kolozsv. é. k. 366. lapján, sajátságos frig fordulattal:
{151.} 1761-iki kolozsv. é. k. 409. 1788-iki debr. é. k. 366. Újabban a dunántúli ág. ev. egyházker. énekeskönyvében (Dallamos Könyvecske 4. kiad. 20. sz.) A 3. dallamsor értelmetlen minimáinak ezekben a későbbi verziókban nincs nyoma. Szövegének nótajelzései a XVI. században (Born. 1582, Bártfai é. k. 1593): „Magyar nyelven Mátyás vala az predicator” (Dévai Biró Mátyásról szóló elveszett históriás ének?), a XVIII. században (Uj zengedező mennyei kar 1770): „Magasztallak én Istenem Uram” (Csemeki Máté szöv., l. RMKT. VI. 317.).