A
mű keletkezése
A drámai költemény kéziratáról
|
Arany János egyik levele Madáchhoz
|
|
"... Említettem több ismerősöm
előtt, hogy írtam egy költeményt, melyben Az isten, ördög, Ádám, Luther,
Dantón ...; hogy kezdődik a teremtéssel, játszik az égben, az egész földön,
az űrben - mosolyogtak rá, de olvasni nem akarta senki. - Végre mult tavasszal
Szontágh Pál barátunknak felolvasám s ő sürgetett adnám Aranynak bírálat
végett." - írta Nagy Ivánhoz Madách Imre 1861. november 2-i levelében.
Tisztában volt azzal, hogy
ez a műve "másforma mint rendesen színműveink". Arany szerint, mert
Madách "erősebben gondol, mint képzel ". Nem annyira
a jellemek és események drámaiságát élte át, mint inkább a gondolatok,
eszmék konfliktusa érdekelte. Az igazi drámaírói
tehetség hiányzott belőle, bár a költői elhivatottsága már elismerésre
vágyott. Fontos volt számára Arany megítélése.
Madách cédulázva dolgozott,
feljegyzéseit témák szerint csoportosítva őrizte a mű elkészültéig, akkor
megsemmisítette őket, vázlataival, fogalmazványaival együtt. Így Az
ember tragédiájából mindössze a szereplőkről
Madách saját kezű listája maradt fenn, rajta a megírás kezdő és záró dátuma,
és az egyes színek terjedelme. Az első változat 4080 sor, ha nem számoljuk
a zsoltárokból vett 23 sornyi idézetet.
|
Arany János javítási javaslatai az első színhez
|
|
A feljegyzés hátlapján három
töredék olvasható a XI. londoni színből. A cédulák között találjuk azokat,
amelyeken a Tragédia egy-egy részlete olvasható, olykor inkább ötletforgácsként,
máskor viszont szinte a szó szerinti megfogalmazás pontosságával.
Az ember tragédiájának
egyetlen kézirat-példánya volt; jelenleg az MTA Könyvtárának kézirattárában
őrzik. Hasonmás kiadása 1973-ban jelent meg. Madách 1861-ben ezt írta:
"... nálam a kézirat mása nincs meg...". A Tragédia második kiadását sem
a Pesten maradt kéziratból, hanem az első kiadásból javította.
|
Madách levele Aranyhoz
|
|
A Tragédia kiadásának körülményei
Mint köztudott Arany az első színt olvasva kedvetlenül
félretette az ismeretlen vidéki földesúr művét. Majd képviselőtársa, a
papköltő, Jámbor Pál járt közbe érdekében Aranynál, aki ezúttal már végigolvasta
a kéziratot. Arany János 1861. szeptember 12-én Madáchnak küldött levelében
már így vélekedett: "Az Ember tragoediája ugy conceptioban, mint
compositioban igen jeles mű. ... Csak itt-ott a verselésben - meg a nyelvben
találok némi nehézkességet." Végül felajánlotta: "magam tennék rajta egy-két
tollvonást..." Madách köszönettel fogadta Arany sorait és a javításra
tett javaslatait is.
|
A Tragédia 1861-es kiadása
|
|
A Kisfaludy Társaság október 31-i ülésén Arany János maga
mutatta be a művet, és részleteket olvasott fel a drámai költeményből.
Később a sajtó alá rendezést is magára vállalta. A kézirat 1973-ban megjelent
hasonmása mindenki számára bizonyítja, hogy eszmei-tartalmi szempontból
Arany nem változtatott a Tragédián. A kötet a Kisfaludy Társaság támogatásával,
1861-es évszámmal, de 1862. január 16-án hagyta el Emich Gusztáv nyomdáját.
A példányszámot nem ismerjük. A "második, tetemesen javított" kiadása
1863-ban a Szász Károly által javasolt módosításokat is tartalmazta.
A Kisfaludy Társaság 1862. január 16-án, a Magyar Tudományos
Akadémia pedig 1863. január 13-án választotta tagjává Az ember tragédiája
költőjét. Azóta több mint 110 magyar kiadása látott napvilágot. Harminc
nyelven olvasható fordításban. Az 1883. szeptember 21-i ősbemutató óta
csak a budapesti Nemzeti Színházban több mint 1400 előadását játszották.
Madách Imre belépett a nemzeti klasszikusok sorába és a világirodalomba.
Élete végéig nem sikerült a Tragédiában elért szellemi,
írói magaslatot túlszárnyalnia, sem a MTA drámapályázatára beküldött Mózes,
sem az átdolgozott Csák végnapjai c. művével. Még 1864 februárjában
elkezdte költeményei gyűjteményes kiadásának előkészítését, de az Akadémiai
székfoglalóját áprilisban már költő barátja, Bérczy Károly olvasta föl
helyette. Nem érte meg a 42. életévét.
Halála után így maradt számunkra
Németh G. Béla kifejezésével élve: "egykönyvű, egyműfajú szerző".
|