Tanulmány a Lovasok a víz partján c. festményhez |
A MŰ SZÜLETÉSE | |
| Dévényi Iván: Kernstok c. könyvéből | ||
| Lovas tanulmányok | ||
| Lovas kompozíció (1912) | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
1910 körül virágzik ki Kernstok ragyogó grafikai munkássága is. Fiúaktokat, lovon ülő férfiakat, rohanó és ágaskodó lovakat, fiatal nők aktjait ábrázoló rajzairól Körmendi Andrásnak, a mester monográfusának szeretettel, hozzáértéssel és finom tollal megírt könyvében e - nem túlzó - szavakat olvassuk: "Boszorkányos könnyedséggel ontott lapjai a legszebb időkből való kínai tusrajzokra emlékeztetnek... A modern művészetben nehezen találunk hozzájuk foghatót." Nagyobb részben tollal készült rajzai között számos nagyszerű önarcmás akad; olykor-olykor barátainak (pl. Berény Róbertnek) vonásait is megörökítette.
Ismerünk kiváló festőket (Koszta József, Czigány Dezső, Vass Elemér stb.), akiknek rajzi munkássága nem számottevő; Kernstok nem tartozott a művészek e csoportjához. Rengeteget rajzolt - egy-egy festményét vázlatok tucatjai előzték meg. A rajz spontán, magától értetődő kifejezési mód volt számára; Lázár Béla visszaemlékezése szerint "esténként az Abbázia kávéház nagy kerek márványasztalát - a leghevesebb művészeti disputák között - kifogyhatatlan humorral, a legszenvedélyesebb erotikus aktokkal firkálta tele".
A tízes évek Kernstok-festményeinek és rajzainak legfőbb tárgya a ruhátlan emberi alak - főként a fiatal, nyurga, izmos férfiakt. Kis fej, vastag nyak, erős mellkas, keskeny csípő, hosszú combok, "az emberi test organikus szépsége" (Kállai Ernő) jellemzi e képeket és grafikákat. Legreprezentatívabb alkotása ebből a periódusból a Lovasok a víz partján című nagyméretű kompozíció. A nemes mozgású paripákat megülő, atléta testű meztelen ifjú embereket ábrázoló sokalakos festmény utópisztikus-romantikus hangulatát Szomory Dezső fogalmazta meg szerencsésen: a kép "mintha valami földöntúli szabadságba s végtelenségbe lenne fölmagasztosulva". ("Az Est", 1938. március 18-i szám.) Kassák ugyancsak nagyra becsülte a Lovasok a víz partjánt, amelynek "alakjai mozgással telítettek, mint maga az élet". ("Ma", 1918. évf.)
Aligha kétséges, hogy Kernstok munkásságának e szakasza - amely a Czóbel-portréval kezdődik és az Ősvadászok című murális művel zárul - a legmaradandóbb értékű. E néhány esztendő kép- és rajztermésének szuggesztiója a fiatal festők legjobbjait kerítette hatalmába. Gadányi Jenő így vall erről: "Egy nap megláttam az »Auróra« képzőművészeti folyóiratot; Kernstok Károly száma volt. Csodálattal néztem a lovas kompozíciókat. A képekből sugárzó lázas formakeresés izgalma nagy hatással volt rám. Más világ volt ez, mint amit eddig ismertem; fölkorbácsolt bennem mindent."
Forrás: Dévényi Iván: Kernstok ( A művészet kiskönyvtára 55), Corvina Kiadó, 1970, 13-14. oldal
