1910 - Olaj, vászon, 215x294 cm |
MŰELEMZÉSEK | |
| A Képzőművészet Magyarországon kiállításból | ||
| P. Brestyánszky Ilonaírásából | ||
|
Részlet Farkas Zoltán: Kernstok Károly c. cikkéből |
||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Kernstok a tízes években fellépett magyar avantgarde, a Nyolcak művészcsoport egyik alapító tagja. Törekvésük a felfokozott kifejezőerő, a test és tér szerkezetének dinamikus hangsúlyozása. Szerepük jelentős, mert a mindenütt fellépő új művészeti törekvésekkel egy időben, azokra rezonálva léptek fel anélkül, hogy művészetük az európai avantgarde más irányzatainak utánzatává sekélyesedett volna.
"A Lovasok a vízparton" nemcsak Kernstok fő műve, hanem a Nyolcak csoportosulásának is korszakot nyitó alkotása, melyet 1911-ben, első közös szereplésük alkalmával mutattak be a Nemzeti Szalonban.
A megszerkesztett figurákkal teli, mozgalmas előtér és a naturalisztikusabb, nyugodtabb háttér kettőssége Kernstok útkeresésének pillanatnyi stádiumát híven tükrözi. A dunai táj Nyergesújfalu környékét ábrázolja, ahol éveken át dolgozott, és az 1919-es Tanácsköztársaság idején szabadiskolát is vezetett.
Forrás: http://www.hung-art.hu/
A festő legismertebb képe, amely tisztán mutatja haladó törekvéseit. Az előtérben lovas és pihenő atlétákat látunk. Az atléták körvonalakra komponált alakjában visszacseng a görög harmónia. Az alakok tipizáltak: ideális testi felépítésű, nyúlánk, kisfejű embertípust ábrázolnak. Ugyanakkor a háttér, a folyóparti táj ábrázolásában a festő inkább a foltszerűséget keresi; a tiszta szerkezetet nem kutatja olyan élességgel, mint az ember- és állatalakok formáiban.
Forrás: P. Brestyánszky Ilona: Kernstok, Derkovits, Dési Huber (Az én múzeumom c. sorozat)
Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1967, 7-8. oldal
Részlet Farkas Zoltán: Kernstok Károly c. cikkéből
Elkövetkezett az 1911-es esztendőben a Nyolcak emlékezetes kiállítása, a magyar expresszionizmus kevesektől megértett, nagyjelentőségű bemutatkozása. Kernstok itt Lovasok című képét állította ki, ezt a nagyméretű és nagyigényű kompozíciót, melyben egy csomó gyalogos és lovas meztelen férfi szinte anatómiailag hangsúlyozott teste nyüzsög a megállás, vagy mozgás különböző változataiban, néhány színtelen színnel inkább rajzolva, mint festve. A nagyközönség egyértelműen utasította vissza, de annál nagyobb lelkesedéssel fogadta a festőfiatalság egy része, kinyilatkoztatást látott benne. Harminc év távlatából ez a festmény, mely az expresszionizmus monumentalitás-vágyának erőteljes megnyilatkozásaként egyik határköve festészetünk fejlődésének, már szinte klasszikusnak látszik. Látjuk hibáit is, a táj odaillesztett járulékosságát, a kompozíció nyüzsgő túlzsufoltságát, a testábrázolás modoros túlzásait, de mindez nem ingat meg abban az érzésünkben és meggyőződésünkben, hogy a Lovasok igen jelentékeny alkotás, sőt egy új kor bejelentője. Mindenképpen jellegzetes kifejezése annak a nyugtalan, átalakulást követelő, forradalmi lelkiségnek, mely a világháborút megelőző éveket a szellemi élet minden ágában áthatotta.
Forrás: Nyugat, 1940. 7. szám FIGYELŐ
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/nyugat/html/doc/24854.htm
