1911 - Olaj, karton, 66x44 cm |
MŰELEMZÉSEK | |
| A Képzőművészet Magyarországon kiállításból | ||
| Brestyánszky Ilona könyvéből | ||
| Németh Lajos írása | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
"Fényt, árnyékot és ragyogást" - hirdette Kernstok Károly munkaprogramként, s ha sikerült ezt valahol tökéletesen megvalósítania, akkor az a Fához támaszkodó fiúaktja. A festmény nyergesújfalui kertjében készült. Megfestésekor még kísért a "neósok" szemlélete, a lazán megkomponált zöld lombok, a zöld reflexek, de a kép dekorativitása, egyáltalán beállítása arra vall, hogy Kernstok Matisse művészetéből is jócskán merített. Ha a kompozíció az átlók hangsúlyozása révén talán nem is vall még újítóra, a formák és színek kezelése feltétlenül újszerű művészetünkben. A kép alaphangját a lomb és a fű élénk zöldje, valamint a gyors, izgatott ecsetjárással felrakott festékfoltok között minduntalan előbukkanó sárgás kartonalap adja meg. A fatörzs, a figura körvonalai zártak, határozottak, kevés szecessziós ízt is magukban hordanak. Noha Kernstok írásaiban több ízben is elutasította magától Cézanne festői módszerét, az egymás mellé bátran felfestett krómoxidzöldek és sárgák, ultramarinkék-lila árnyékok, a figurán vibráló világoskék és zöld reflexek, különösen a minden egyénítést nélkülöző, elnagyolt, feketével kontúrozott arc és fej arra mutat, hogy hatott rá Cézanne módszere és a "vadak" expresszivitása.
Forrás: http://www.hung-art.hu/
A kép jól tükrözi azt a vívódást, amellyel a művész munkáit megalkotta. A vízparti tájban a fának támaszkodó fiatal fiú alakja szenvedélyes, apró ecsetvonásokkal összerótt festői megjelenítést mutat, éppen úgy, mint a táj. A festő ebben az időszakában a rajzos és az expresszív megjelenítési mód között ingadozott.
Forrás: P. Brestyánszky Ilona: Kernstok, Derkovits, Dési Huber (Az én múzeumom c. sorozat)
Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1967, 11. oldal
Kernstok Károlyra - a realista plein-air periódusa után - Párizsban elsősorban Picasso, Matisse és Derain hatott, főleg Picasso 1905-7 közötti stílusa, Matisse-nak pedig kontúros aktjai. Kernstok 1908-tól kezdve fordult erőteljesebben az új irányba, az 1908-as Sárga akt, és főként az 1909-12 között festett fiúaktok mutatják avantgarde korszakának stílusigazodását. Erőteljes kontúrú, kontraposztos beállítású, az izomzat rajzát hangsúlyozó figurák ezek, a háttéri dombok rajza is része a figurában lüktető ritmusjátéknak. A színmegoldás - ahogy például az 1911-es, háttal fának támaszkodó fiúakt mutatja - a fauves elveivel rokon. A kontraposztos beállítású fiúakt motívuma néhány képén az ugyancsak erőteljes plaszticitású és dinamikus lovak ábrázolásával gazdagodott.
Forrás: Németh Lajos: Modern magyar művészet, Corvina Kiadó, 1972, 49. oldal
