1928 - Olaj, vászon, 135x102 cm |
MŰELEMZÉSEK | |
| A Képzőművészet Magyarországon kiállításból | ||
| Szíj Béla elemzése | ||
| A csellista híres festők képein | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
A festmény nagyon népszerű lett azóta, hogy 1963-ban a művész emlékkiállításán újra nyilvánosság elé került. Berény szuggesztív erővel jelenítette meg a muzsikálásban való elmélyülést, illetőleg azt az élményt, amelyet a zene kelthet a zenére figyelő emberben. Amiként egy zenemű részletei egymás után következnek, akként vonzzák magukhoz szemünket fokról fokra a kép részletei: az átlósan elhelyezet cselló, a mögötte ülő nő alakja, a zenére figyelő arc, az ellentétes irányban elhelyezett két láb, a megfeszített munkát végző karok, kézfej és az ujjak. Ezekhez a részletekhez járul az előtér parkettás padlója, s a hátteret lezáró, inkább csak jelzésszerű függöny. Berény ezen a képén is következetesen keresi a valóságos tér és a képmező sík felülete közötti szerves kapcsolatot. A formákon meglátszik, hogy kutató, kereső művészi lelkület alakította őket, a stilizálás jelét minden részletükön megtaláljuk, mégis az építményes kompozícióiban a sík- és térviszonyokat megéreztető szerepük mellett az érzelmi, hangulati hatásokat is teljesen meggyőző erővel sugározzák. A dekoratív ritmus zenei hatást, érzelmi hevületet, a modell iránti mély érzelmi elfogódottságot mutat.
Forrás: http://www.hung-art.hu/
Muzsikust, nevezetesen csellózó nőt megörökítő festményein jóval higgadtabb zenei harmóniákra emlékeztet. A szerkezetiség szempontjait most is egzaktan - pontosan meghatározott, szinte mérhető adatokra alapozottan - akarja érvényesíteni. Ahogyan a zeneiségnek az az egzaktság az alapja, amelyet a ritmus és a dallam teremt meg, úgy akar Berény összhangot a kép egésze és részletei, szín-, vonal- és formahangsúlyai között. Ám, ahogyan a zenének a matematikai egzaktságon kívül megvan az a képessége, hogy átfogó, nagy emberi érzéstartalmakat vagy akár megnevezhetetlen apró lelki rezdüléseket fejezzen ki, úgy kívánja Berény mostani festő vágyai megvalósításakor a valóságos tárgyi elemeket, az objektív fizikai törvényszerűségeket összhangba hozni az alkotó lelkület diktálta szubjektív élményekkel, meghatódásokkal, elérzékenyülésekkel, a zene ébresztette, azazhogy a muzsikus játéka révén támadt átélésekkel. A Csellózó nő (I.) című festményén az átlósan elhelyezett cselló mellett ülő nő alakja, mozgáslendülete, zenére összpontosított figyelme, a húrok és a vonó munkáját irányító ujjak, a szecesszió formai és érzelmi hangsúlyait, a szimbolizmus festőinek áhítatos zeneiségigényét mutatják. Ez azonban az avantgarde jellegű ihletések erősen átértékelődő szerepét is jelzi. A Csellózó nő második változata újabb bizonyítékát adja ennek az átértékelődésnek. A folyamat a "tiszta festőiség", az állapotfestés irányában haladt.
Forrás: Szíj Béla: Berény Róbert, Corvina Kiadó, 1981, 14-15. oldal
A csellista híres festők képein
Gerrit van Honthorst
A csellista (1631)Gabriel Metsu
Fiatal nő csellóval (1663)Gustave Courbet
A csellista - önarckép (1847)
Paul Gauguin
A csellista (1894)Thomas Eakins
A csellista (1896)Amedeo Modigliani
Tanulmány a csellistához (1909)
