Önarckép (1916) |
ÉLETRAJZI ADATOK | |
| A Képzőművészet Magyarországon c. kiállításból | ||
| Nagy Ildikó könyvéből | ||
| Szöllősy Tibor | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Hollósy Simon
(1857, Máramarossziget - 1918, Técső)
Festő, a 19. századi naturalizmus és realizmus egyik legkiválóbb magyar képviselője. Máramarosi örmény családból származott, apja a szabadságharc hatására vette fel a Korbuly név helyett a Hollósy nevet. Előbb Budapesten, majd Münchenben tanult, s itt festette 1885-ben Tengerihántás c. képét, amely külföldön és itthon nagy sikert aratott (Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában).
Münchenben csakhamar szembefordult az akkori akadémiai oktatással, s 1886-ban magániskolát nyitott, amelyben maga köré gyűjtötte az életszerűbb ábrázolásra törekvő fiatalokat. Személyisége erejével, s azzal, hogy a Münchenben kiállított francia képek (Courbet) újszerű értékeire hívta fel a figyelmet, a modern törekvéseknek nyitott utat. Ez idő tájt készült képei a francia festészet új törekvéseihez igazodva, végleg eltávolodtak az akadémikus stílustól.
Hollósy tanítvány-barátai, Réti István és Thorma János biztatására kísérletképpen 1896 nyarán Nagybányára vitte iskoláját, amely a magyar festészet történetében mint a nagybányai irányzat bölcsője nagy szerepet játszott. Rövidesen megtelepedett Nagybányán; iskolája a szabadtéri napfényes tájfestéssel évtizedekre meghatározta a hazai festészet fejlődésének útját. 1901-ben kivált a nagybányaiak közösségéből, és 1902-től nyaranta Técsőre vitte tanítványait. A teleket továbbra is Münchenben töltötte, fenntartva magániskoláját.
Nem volt termékeny művész. Inkább a hangulatokat kereste, s a tanításban merült ki alkotó tevékenysége. Nagyszabású terve, a sokalakos Rákóczy-induló csak remek vázlatokig jutott el, mert állandóan módosította alapelképzelését. Técsőn festett kései tájképei: Técsői tájkép, Boglyás táj, Alkonyat boglyákkal. E műveiben már a plein air, illetve az impresszionizmus elemeit is felhasználta. Önarcképe (1918) egyike a legmegrázóbb alkotásainak.
Forrás: http://www.hung-art.hu/
Hollósy Simon 1857-ben született Máramarosszigeten. Kereskedelmi iskolába jár, majd rövid ideig vendéghallgató a pesti Mintarajziskolában. (Ez volt a Képzőművészeti Főiskola előde.) 1878-ban iratkozik be a müncheni Akadémiára. Tanulmányai után néhány évig még nem tűnik ki különösebben a müncheni festők közül, de 1885-ben festett képe, a "Tengerihántás" egyszerre nagy tekintélyt szerez számára a művészek körében. Ekkor kezdenek tömörülni körülötte, főleg a fiatalok, majd a következő évben megnyitja iskoláját.
A müncheni években Hollósy kedvelt témája a zsáner. A műfaj egyéniségének is megfelelt, de ez volt a kor divatja is. Bár témáiban nincs különösebb újdonság, képei mégis túlemelkednek a divatos életképek színvonalán. A korai képekben - "Meditáló szerzetes" 1883, "Almatolvajok" 1884 - még sok az elbeszélő jelleg. A szintén 1884-ben festett "Jó bor" pedig Hollósy művészetétől idegen érzelgősséget mutat. A "Tengerihántás" sikere viszont már a kép festői értékeinek köszönhető. Kompozíciója, az oldalt hajló két fej, és az ezzel ellentétes irányban átlósan elhelyezett láb, a német naturalizmus nagy mesterének, Leiblnek a hatását bizonyítja. A kép megfestése, az egységes színhatás, az árnyékok kerülése azonban már Bastien-Lepage-hoz kapcsolódik.
Hollósy további zsánerképei már nem mutatják ezt a hatást. Ezek nagyrészt kocsmabelsőt ábrázolnak. Asztal mellett iddogálók, zenét hallgatók, parasztlánnyal évődő legények és a mulatozásból elmaradhatatlan huszár a főbb szereplők. Megfestésükben nagyszerűen megmutatkozik Hollósy pszichológiai jellemzőkészsége. Kompozíciójukra azonban nem fordít különösebb gondot a festő, az alakok csoportosítása sokszor esetleges, úgy érezzük, hogy nyugodtan elvehetnénk vagy hozzátehetnénk még egy figurát a jelenethez. Ezt a dekomponáltságot enyhíti, hogy a képek mind kisméretűek, ami kedves, intim jelleget ad nekik. Nemcsak az emberek ábrázolásánál időz szívesen. Ugyanolyan gonddal festi az üvegpoharak és kancsók csillogását, a kopott falócát, az ablakba tett muskátlikat. De ezen a naturalista mindent-lefestésen kívül itt már egy új festészeti probléma is foglalkoztatja. Alakjait az ablak elé helyezi, és ebben a beállításban keresi a fény-árnyék kontrasztokat, a levegő ábrázolását, az árnyék színeit. Az ablak függönyén átszűrődő fény kékre festi az árnyékokat, zöldes, lilás reflexekkel tölti meg a szobát. A képek visszatérő színe a tüzes kobaltkék. 1893-ban mintegy összefoglalásul festi "Az ország bajai"-t.
Az 1896-ban Nagybányára költöző művészekre felfigyel a sajtó is. Ellátogat hozzájuk Kis József, aki verseinek illusztrálására kéri fel őket. Hollósy illusztrálja többek között a költő egyik legismertebb versét, a "Tüzek"-et. A kép hóviharban menetelő rongyos csapatot ábrázol, amely - a költő szavaival - "Egy új Marseillaise gyújtó hanginál" indul "az ócska tetőkbe üszköket vetni"... - Ez az illusztráció már utalás, előkészület fő művéhez, a "Rákóczi induló"-hoz.
Már az utolsó müncheni években észrevehető a tartalmi elmélyülés Hollósy művészetében. Ezt mutatja 1895-ben festett kis vázlata, a "Zrínyi kirohanása" is. Nagyszerű plein air képben festi meg a döntő ütközetet. De érzi, hogy ha meg is találta benne a csata kifejezésének festői megoldását, tartalmában nem ment túl a történeti festészet múltidézésén. Általánosabb megfogalmazást keres, olyat, ami nem egy eseményhez kötött. Ezt mutatja a "Rákóczi-induló" alakulása.
Az első vázlat 1895-ben készül, és ettől kezdve haláláig, 25 évig foglalkoztatja a téma, mely a vázlatnál sosem jut tovább. A képben nem egy eseményt akar megfesteni, vagy a Rákóczi-indulót illusztrálni, hanem általános érvényű, gyújtó erejű, forradalmi művet akar létrehozni, a felszabadító harc jelképét. Kezdetben a zenei elemeken van a hangsúly. A későbbi vázlatokon már megtörik ez a lendület, a 48-as honvédatillás öregember mellé komor proletáralakok kerülnek, a tömeg súlyos, néma menete egyre fenyegetőbb lesz. A képeknek már semmi közük a Rákóczi-indulóhoz, a rongyos, elkínzott sereg a kapitalista Magyarország ellen vonul.
Mindez azt bizonyítja; hogy a nagybányaiak közül Hollósy értett meg a legtöbbet a kor társadalmi problémáiból, abból, amit a századfordulón erősödő agrármozgalmak és munkástüntetések jeleznek. Ez a világnézeti különbség a fő ok, amiért 1902-ben iskolájával együtt megválik Nagybányától.
A telet változatlanul Münchenben tölti, de már félrevonultan. Továbbra is foglalkoztatja a "Rákóczi-induló", Petőfi-illusztrációkat is készít, de fő témája a táj.
1904-től kis megszakításokkal nyaranta Técsőre megy az iskolával.
Técsői parasztházak, udvarok, utcarészletek jelennek meg képein, szénaboglyák, a Tisza-híd, majd a közeli Nereszen hegy. Művészete egyszerűsödik. Zárt, összefogott képekbe sűríti a tájat; a különböző világítási hatásokat vizsgálva sokszor festi ugyanazt a témát. Magányos és visszavonult, de nem megtört. Lelkesen tanít, és minden évre új reményekkel készül. Lassanként azonban csalódnia kell. Budapesttől távol élve elveszti kapcsolatát a művészeti élettel, állandó anyagi gondjai vannak, küzdelme a "Rákóczi-induló"-val felőrli erejét. 1917-ben már nem nyitja meg iskoláját sem, és egy év múlva meghal. Halálakor Ady emlékezik meg róla a Nyugatban, fájdalmasan írva az eltékozolt magyar tehetségekről.
Forrás: Nagy Ildikó: Hollósy, Ferenczy, Thorma : "Az én múzeumom" sorozat 5. (sorozatszerkesztő: Zádor Anna) Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1964, 7-8. oldal
HOLLÓSY SIMON
(Máramarossziget, 1857. febr. 2. - Técső, 1918. május 8.)
Hollósy Simon festő, a nagybányai művésztelep vezető mestere és Ferenczy Károly mellett legnagyobb alakja; a XIX. századi naturalizmus és realizmus egyik legjobb képviselője. 1875-76-ban a Mintarajziskolába járt, majd Münchenben A. Gabl és O. Seitz mellett tanult tovább az akadémián. Korai képei, mint a Meditáló szerzetes (1883), a Nevető leány (1883) és a Jó bor (1884) a müncheni zsánerpiktúra jegyeit hordozzák, ám a következő, már érett stílusát reprezentáló képek, mint a Férfiportré (1886), az első élettársáról festett Merengő (1886) és festészete első periódusának fő műve, a Tengerihántás (1885) már W. Leibl és J. Bastien-Lepage művészetéhez állnak közel. Hollósy ekkor a müncheni naturalisták egyik legeredetibb képviselője, festészetét úgyszólván a hollandok finomsága és bravúros anyagábrázolása jellemzi. Rendkívül szuggesztív egyéniség, jelszava az érzés és a természet. Münchenben magániskolát nyitott, köréje csoportosult az újat akaró festőgárda. Korai korszakának jellemző terméke még a Mulató társaság (1888), az Áldomás (1897) és a Két tűz között (1891) c. zsánerkép is. A második korszakához vezető átmenetet képviseli az impresszionisztikus elemeket magába foglaló, gazdag festőiségű Ország bajai (1893). Nem sokkal ezután festhette ragyogó történelmi vázlatát, a Zrínyi kirohanását is.
1896-ban fiatal művészek élén Nagybányára ment és megalapította a nagybányai művésztelepet. Nagybányán finom naturalisztikus képeket festett, Kiss József verseit illusztrálta (Tüzek) és belekezdett élete fő művébe, a be sose fejezett Rákóczi-induló c. monumentális kompozíciójába, amelynek vázlatai, a hozzá készült plein air tanulmányok nemcsak Hollósy örökké vajúdó, rendkívül impulzív, szenvedélyes, sajátos lelkivilágának, hazafias gondolkodásának hű tükörképei, hanem egyúttal a magyar festészet gyöngyszemei is. A téma végigkísérte egész életében. Stílusa is mindinkább módosult, a plein air indítéktól, stilizáltabb formáláson át a monumentális, drámai hangvételig jutott.
A nehéz természetű Hollósynak hamarosan nézeteltérései támadtak társaival, elhagyta Nagybányát, 1902-től Fonyódra, Vajdahunyadra, majd rövid megszakításokkal Técsőre vitte nyaranta Münchenből tanítványait. A művészeti életben nem vett részt.
Técsőn a Rákóczi induló mellett a técsői parasztházakat, a Tiszát és a Nereszen hegyet festette. E periódusának fő műve Önarcképe (1916). Hollósy igen nagy hatással volt a fiatalokra, nemcsak mert Réti István, Thorma János, Rudnay Gyula mestere volt, hanem szenvedélyes egyénisége, modern pedagógiai elvei nélkül sem a nagybányai festészet, sem a főiskolai reform nem képzelhető el.
(N. Z.)
Forrás: Kárpát-medencei magyar paletta (Técsői Hollósy Napok, 1993) Szöllősy Tibor összeállításában, Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 1993, 9-10. oldal
