1500-10 - Tempera, fa, 139x95 cm |
MŰELEMZÉSEK | |
| Vadas József elemzése | ||
| M S mester selmecbányai főoltára | ||
| Poszler Györgyi elemzése | ||
| Az oltár rekonstrukciója | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
A kép a két áldott állapotban lévő szent nő - Mária és Erzsébet - találkozását örökíti meg. A bibliai történet szerint, amelyet híven követ a lírai szépségű ábrázolás, a Jézus születését hírül adó Gábriel arkangyal azt is tudatja Szűz Máriával, hogy a nála jóval idősebb Erzsébet szintén gyermeket vár. Ekkor Mária felkerekedik, és meglátogatja távoli rokonát. A kép ezt a meghittségig bensőséges eseményt jeleníti meg érzelmileg és festőileg egyaránt magas rendű eszközökkel. A festő a néző számára világosan érzékelteti a két asszony gyermekeik jövendő sorsát is magába foglaló bonyolult kapcsolatrendszerét. Erzsébet, aki Szent Jánost hordja méhében, idősebb létére is alázattal emeli meg és vonja arcához a Jézussal viselős Mária engedékenyen felé nyújtott kezét, miközben másik kezének ujjaival finoman megsimogatja a fiatal nő büszkén domborodó hasát. Tekintetük nem egyforma: miközben Szűz Mária arcán a boldogság felhőtlennek látszik, Erzsébet vonásai - fürkésző szeme és összeszorított ajka - gondterheltségről árulkodnak. Ez az ambivalencia a kép más struktúráiban is kísért. Míg Mária mögött zord sziklák sugallják a fiának majdani sorsát beteljesítő véres passiótörténetet, Erzsébet válla fölött egy várkastély koronázta kies tóra látunk a kék hegyek tövében. S ugyancsak különböző tartalmakat közvetítenek a testükhöz képest aránytalanul nagy virágok a földön: bal oldalt a fájdalomra és szenvedésre utaló írisz, jobbra a tövis nélküli, azaz testi-lelki tisztaságot szimbolizáló szellőrózsa, noha mindkettő éppen olyan észrevétlenül illeszkedik a természeti környezetbe, mint ahogy a szeszélyes drapériákba burkolózó két asszony is a jövevények eljövetelének örvendező kismamaként jelenik meg a festői tájban.
Forrás: Vadas József: A magyar festészet remekei, Corvina Kiadó, 2003, 30. oldal
M S mester selmecbányai főoltára (1506)
Vizitáció (részlet)
Az Evangélium szerint, mikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, s elöntötte a Szentlélek. A képet ennek a pillanatnak a felfokozottsága, a két kecses, szinte lebegő nőalak megindultsága hatja át. Mária fellibbenő fejkendője sem a szél játéka, hanem a kor megszokott hangulatkeltő eleme. Alóla előtűnik az asszony aranyszőke haja, az ártatlan, tiszta szépség szimbóluma.
Az előtérben látható feltűnően nagy méretű írisz(1), pünkösdirózsa(2) és a szamóca(3) a szenvedéstörténetre utalnak.
A jelenlegi arany hátteret egy ideig kék, majd újabb réteg arany átfestés fedte. A dunai-iskola hatásáról árulkodó táji háttér szintén a főjelenetre való hangulati, tartalmi utalások hordozója, melynek egyes elemei a passió-képeken is visszaköszönnek. Nem célja a természethű ábrázolás, s léptékében határozottan elkülönül a főjelenettől.
A tábla az eredeti oltár bal oldali mozgószárnyának felső képe lehetett, hátoldalát valószínüleg dombormű díszítette. Jelenlegi formájában csonkított.
1 A természethűen ábrázolt írisz kék színe itt a szűzies anyaság szimbóluma. Másrészt alakja miatt gyakran helyettesítője a Mária hét fájdalma ábrázolásokon a Mária szívébe hatoló tőröknek, s ez által Mária fájdalmára is utal. Szokás még Keresztelő Szent Jánosra is vonatkoztatni, aki mint a szivárvány, hidat képez az Ó- és Újtestamentum között.
A növény jellegzetes léggyökerei, melyekből az ókor óta balzsamokat, gyógyszereket készítenek, csak a restaurálás után kerültek elő.
A Vizitáció-kép előtt pár évvel készíthette Dürer csodálatos írisz-tanulmányát.
2 A pünkösdirózsa - mellyel itt találkozhatunk először magyarországi táblaképen - tüskétlen szárával érdemelte ki, hogy Mária szimbólumává válhatott.
Schongauer is csodálatos akvarellen örökítette meg a pünkösdirózsát, de ez a kép nem tekinthető a Vizitáció tábla közvetlen előzményének.
3 Az apró szamóca három részes levele a Szentháromságot, öt fehér szirma Krisztus öt sebét és piros bogyói Krisztus verejtékének vércseppjeit jelképezik, melyeket a Getsemáni kertben hullatott.
Az itt látható növényábrázolás rokona Veit Stoss krakkói Mária-oltárán a Noli me tangere-jelenet talajának, de hasonló sematikus fűcsomókat lehet felfedezni a Genti-oltár A bárány imádása jelenetén is.
Forrás: http://hungart.euroweb.hu/vezetes/msmester/
Poszler Györgyi: M S mester
Vizitáció 1506
hársfa, tojástempera
139,5 x 94,7 cm
A Szépművészeti Múzeum 1902-ben vásárolta Krauze Józseftől.
"Azokban a napokban Mária útrakelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet. Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. Hangos szóval fölkiáltott: »Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te ménednek gyümölcse! Amint fölhangzott fülemben köszöntésed szava, örömtől repesett a magzat méhemben. Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.« Erre Mária így szólt:
»Magasztalja lelkem az Urat,
És ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben.
Hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát:
Mily nagy dolgot művelt velem
Ő, a Hatalmas és a Szent!
Irgalma az istenfélőkre száll
Nemzedékről nemzedékre.
Nagyszerű dolgokat művel karja erejével:
Szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket.
Uralkodókat taszít le trónjukról,
De fölemeli az alázatosakat.
Éhezőket tölt be minden jóval,
De üres kézzel bocsátja el a gazdagokat.
Fölkarolja szolgáját, Izraelt,
S amint megígérte atyáinknak,
Nem feledi irgalmasságát
Ábrahám és utódai iránt mindörökre.«
Mária mintegy három hónapig maradt nála, aztán visszatért otthonába." (Lk 1, 39-56)
A Vizitáció-kép teljességgel megfelel az evangéliumi szövegnek. Nem részleteiben pontos, a szöveghez szó szerint kötődő ábrázolás, hanem szellemében, tartalmában, érzésvilágában azonos vele. A festményen minden, a két szent nő, a növények, a táj és a tárgyak együtt - miként Mária mondja - az Urat magasztalják. Ez a festmény tartalma, legbensőbb mondanivalója. E tartalom kifejezésének, árnyalt, érzelemmel telített, a konkrét történéshez igazított bemutatásának eszközei a testtartások, taglejtések, pillantások, a felhevülten lebbenő drapériák éppúgy, mint a szemet gyönyörködtetően megfestett virágok és zöld növények, a kényszeredetten tekeredő kopár fák, vagy a háttér építményei és a távolban kéklő hegyek.
Mária és Erzsébet nem a városban, Zakariás házában, hanem a természetben, mintegy útközben találkoznak. A karcsú, magas Mária kecses S-vonalban hajló testtel áll Erzsébet előtt. A mell vonaláig szűk, onnan a bal oldalon párhuzamos, a jobb oldalon a behajlított térdnek megfelelően megtört redőkben leomló rózsaszín ruhát visel. Derekán arannyal átszőtt öv, mely áldott állapotát hangsúlyozza. Kék köpenye válláról lecsúszott. A bal oldalon könyökével hóna alá szorítja azt, jobb karján bő redőket vetve emeli fel. A fején körbetekert, leheletfinom lilával árnyékolt fehér fejkendő feje mögül előre, majd karja alatt átvezetve hosszan, hullámzó redőkben lebben lendületesen hátra. Nem szél lebbenti azt, nem is Mária mozgását követi. Önmagáért való, a lelkiekre, a találkozás okozta érzelmi felindultságra utaló dekoratív motívum. A kendő alól göndör fürtökben hátraomló aranyszőke haj az ártatlan, tiszta szépség megjelenítője.
Erzsébet kissé meghajolva lép a Megváltó anyja elé. Válláról lecsúszott piros köpenyét bal könyökével fogja fel. Szürkés tónusú ruhát visel, amely alól dekoratívan redőzött, arannyal festett bő ruhaujjak látszanak ki. A hajat egészen eltakaró, barnával modellált fejkendő itt is hosszan, a vállon megtörve omlik hátra. Erzsébet kézmozdulatai a bibliai elbeszélést megjelenítő képi metaforák. Értelmezői a külső, epikus értelemben vett történésnek, és tükrözői a lelki folyamatoknak. Keresztelő Szent János ugyancsak áldott állapotban lévő, Máriánál idősebb anyja, jobb kezének természetes könnyedségű mozdulatával emeli csókra Mária bal kezét. Kecsesen hosszúra nyújtott mutatóujjával szinte alátámasztja az ernyedten előrehajló csuklót, míg a kezet szinte csak behajlított ujjainak hegyével érinti. Az ernyedt kéztartás, a csuklónál való támasztás olyan jelentéshordozó taglejtés, melyet a festő a Kálvária-jeleneten is felhasznált. Az ifjú tanítvány, János támogatja ezzel a csuklót tartó mozdulattal a lehanyatló kezű Máriát. Míg ott a fájdalommal teli gyámolítás, az együttérző segítség, addig a Vizitáció-képen a szeretetteljes hódolat kifejezője e mozdulat. Erzsébet Mária keze fölé hajol, de ajkaival nem érinti azt. A kézcsók jelzésszerű, gesztusértékű marad. Az asszonyok között áldottat illeti vele. "... áldott a te méhednek gyümölcse" mondja fennszóval, és mert "repesett a magzat" méhében, bal karját Mária kidomborodó hasa felé nyújtja, behajlított ujjainak külső felével megérinti azt.
"És ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben ... Lám, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék", hangzanak Mária szavai. "Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked", vallja Erzsébet is. M S mester festményén azonban a szent nők nem boldogok, inkább meghatottak, talán kissé szomorúak is. Nem néznek egymásra, szavaik nem egymáshoz szólnak. A mintaképek közül ennek a hangulatnak megfelelően válogatott a festő. Erzsébet alakjának feltehetően egy siratás-jelenetből, talán Rogier van der Weyden firenzei festményéről, kiemelt János evangélista-figura volt az előképe. Innen eredhetnek az arcvonások és a kézcsókolás motívuma is.
Schongauer: Okos és Balga szüzek
MZ mester: Fortuna
Veit Stoss: Gránátalmás Madonna
Mária alakjához schongaueri és düreri előképeket használt. A testtartásnak igen közeli párhuzamai Schongauer okos és balga szüzei, ahol a fejkendő jellegzetes vonalvezetésű motívuma is megjelenik. Mind a könnyed testtartást, mind a ruházat formáit és szerepét tekintve a legközelebbi analógia - előkép, vagy később készült utánérzés - M Z mester nürnbergi rajzának Fortuna-alakja. Távolabbi a hasonlóság a fiatal Dürer aktábrázolásaival. Minden bizonnyal ismerte ezeket a metszeteket a festő és azok tanulságait az alakrajzolásban és bizonyos részletek, kézmozdulatok megformálásában hasznosította. Szellemében azonban távol maradt tőlük. Végül pedig Veit Stoß példáját kell említeni. A krakkói Mária-oltár Kálvária-domborművén a bal oldalon álló két nőalakot, elsősorban a taglejtések jelentéshordozó, epikus és egyben lelki tartalmakat kifejező és közvetítő szerepét tekintve; és a Noli me tangere-jelenetet, elsősorban a drapériák formálása tekintetében. Magdolna hosszan hátralebbenő, hármas sziromformában végződő fejkendője a domborművön éppúgy önmagáért való, önállóan értelmezhető, elsősorban a történés rendkívüliségét, érzelmi felfokozottságát kifejező elem, mint a hozzá formájában és szerepében is nagyon hasonló kendő, amely a Vizitáció Máriájának fejéről omlik alá. E két, nemcsak a formai megoldásokat, hanem az oly fontos jelentéshordozó elemeket tekintve is igen közeli párhuzam ismét a szenvedéstörténetből, illetve a közvetlenül azt követő eseményekből kiragadott, nem örömteli szereplő. A Vizitáció-tábla Máriájának szomorúságához ezek a közvetítések is hozzájárulhatnak.
Ugyanígy a szenvedéstörténetre utalnak az alakokhoz képest igen nagy méretű virágok. A bal oldalon, természethűen megfestett zöld levelekkel, egy gyönyörűen kinyílt - éppen Mária fejkendőjének sziromforma drapériája és ruhájának hátranyúló redői közé beillesztett - kék virággal és bimbókkal ábrázolt írisz látható (iris germanica). Sötétebb vonalakkal jelezte a festő a virág léggyökereit. Fontos jellemzője ez a növénynek, hiszen gyökeréből az ókor óta készítettek balzsamokat és gyógyszereket. Jelentése a középkori virágszimbolikában sokrétű. A Vizitáció-táblán a virág kék színe a szűzies anyaság kifejezője. Az írisz azonban Mária fájdalmára, a szenvedéstörténetre is utal. A Mária hét fájdalmát a szívébe hatoló tőrökkel megjelenítő, naturalisztikus, metaforikus ábrázolások egy csoportján ugyanis a tőrök helyét, az azokkal azonos értelemben használt írisz vette át. Az azonosítást, felcserélhetőséget a virág kardforma, hegyes, keskeny levelei inspirálták. Az írisz utal Keresztelő Szent Jánosra mint Jézus megkeresztelőjére is. János megújította, megerősítette e tettével az Isten emberrel kötött - sok esetben, irodalmi szövegekben és képi ábrázolásokon is a szivárvánnyal, itt a szivárvánnyal azonos nevű virággal jelképezett - szerződését, összeköttetést teremtve ezzel az Ó- és Újszövetség között.
Az írisznek nagyságban, kompozíciós szerepében és jelentésében is pontos megfelelője a jobb oldalon, Erzsébet mögött ábrázolt pünkösdirózsa (paeonia officinalis). Első ismert megjelenése magyarországi táblaképen ez ennek a virágnak. Tüskétlen szára tette méltóvá e virágot Mária-szimbólumként való felhasználásra. A középkori költészetben ugyanis gyakran illetik Máriát a "rosa spina carens", vagy "pulcherrima rosa de spina" elnevezéssel.
A két magas növény között középen az alacsonyabb, fehér virágú, piros gyümölcsöket termő szamóca (fragaria vesca) jelenik meg. A növény háromrészes levele a Szentháromságra, öt fehér virágszirma Krisztus öt sebére utal, míg a földre lecsüngő, piros bogyók Krisztus verejtékének vércseppjei, melyeket a Getsemáni kertben hullatott. A növény, amely M S mester Olajfák hegyét ábrázoló képén is megjelenik, ismét egyértelmű utalás a szenvedéstörténetre, Mária jövendő fájdalmára.
Az idillikus környezetet teremtő virágok tehát a jelenet fontos tartalmi kiegészítői, jelentéshordozó motívumok, melyek több vonatkozásban is a Passióval teremtenek kapcsolatot. Tartalmukkal, asszociációikkal szinte megismétlik a két szent nő jövőbe látó, elmerengő szomorúságát. Szokatlanul nagy méretben - léptékük eltér a két nőalakétól és a kompozíció többi részletétől is -, a képfelület legelső, a nézőkhöz legközelebb álló sávjában, legjellemzőbb nézetükben, élénk színekkel, szinte világító zöldekkel megfestve - csak a krakkói Mária-oltár növényei mérhetők hozzájuk méretben és intenzitásban - előzetesként, tartalmi-érzelmi bevezetőként szolgálnak az ábrázolt bibliai történet, a két főszereplő előtt.
A háttér, ahol mindezen gondolatok és érzelmek egy-egy motívumban újra felcsendülnek, szemet-lelket gyönyörködtető, az "Urat magasztaló" idillikus környezet. Mária mögött a kopár sziklák feszültséggel teli repedezettsége, a tetején felmagasodó magányos, szikár fenyő - a passió-jeleneteken is visszatérő részletek - gondolatilag, érzelmileg a szenvedéstörténetre utaló jelzések. Ezek közé tartoznak a bal oldalon kényszeredetten kanyargó törzsű fák. Önálló, üresen maradt, vagy éppen számukra üresen hagyott felületeket kitöltő részletek: Mária lebbenő haja és a nagy lombos fa között a vízszintesbe görbülő törzsű, és a görcsösen hajlított, vékony ágakba elágazó száraz fa a bal szélen, amely keskeny sávban az aranyháttérbe is benyúlik. Erzsébet mögött kéklő hegycsúcsokkal szegélyezett, romantikus táj tárul fel. Egy megáradt folyó vizével körülvett kerek bástyás, tornyos vár látható, melyhez kőhíd vezet. Mögötte kisebb, cölöpökre épített faépítmény. A megáradt folyó a mező egy részét is elöntötte, a kapuval és kerítéssel határolt, kertbe vezető út a víz mellett látható. Az út előre, a két alak felé folytatódik: Mária megtett útjára utal, és szerkezeti kapcsolatot teremt a háttér és az alakok között. Mária és Erzsébet tere azonban különálló, a hátrébb elhelyezett részektől a talaj sötétebb zöld vonalaival pontosan elválasztott, önálló helyszín, külön világ. Ahogy az előtér virágai a bevezetést, hangulati aláfestést szolgáltatják ehhez, úgy a háttér is csak háttér, érzelmi, tartalmi visszacsengések hordozója, nem a virágokkal és az alakokkal szerves egységet alkotó természethű tájábrázolás.
A Vizitáció-tábla az eredeti oltár bal oldali mozgószárnyának felső táblája lehetett. Hátoldalát, az oltár főnézetéhez tartozó oldalt, minden bizonnyal domborművek díszítették. Ezek rögzítő csapjait a restaurálás során feltárták. A hátoldalt azonban a tábla parkettázása előtt, az 1930-as években lesorvasztották, így annak eredeti felülete elpusztult. A tábla mai formájában csonkított.
Forrás: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester Vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (kiállítás katalógusa) (Magyar Nemzeti Galéria, 1997. március 14 - május 25.), A Magyar Nemzeti Galéria és a Pannon GSM közös kiadványa, Budapest, 1997, 161-166. oldal
Forrás: http://hungart.euroweb.hu/vezetes/msmester/
