1848 - Olaj, vászon, 110,5x86,5 cm |
MŰELEMZÉSEK | |
| Rózsa György elemzése | ||
| Vadas József írása | ||
| Szabó Júlia írása | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
. . .
Korábban tévesen hol Zitterbarth Mátyás építész, hol Rottenbiller Lipót pesti polgármester képmásának tartották.
A század közepén fellendülő magyar festőművészet kezdeti korszakának Barabás mellett Borsos József a legkiválóbb alakja. Waldmüller tanítványa volt, de Amerling is hatott rá. Borsos a magyar biedermeier legnagyobb ígérete volt. Tehetségét bizonyítja, hogy a bécsi versenytársak között is megállta a helyét; pályája azonban, sajnos, korán derékba tört. Egyik legismertebb képe a "Nemzetőrtiszt", amelyen a polgári forradalmár típusát sikerült megörökítenie. Nem tudjuk, kit ábrázol a kép, de a festmény egy tipikus helyzet megszabta jellegzetes magatartás magas színvonalú dokumentuma. Első pillantásra a meleg színezés tűnik fel. A karszalagot viselő és kardjára támaszkodó középkorú férfi tekintetét a kép jobb szélén kívüli pontra szegezi. Arcán feszült várakozás, elfojtott izgatottság tükröződik. A pillanatfelvételszerűen közvetlen és természetes portrén minden az egyéniség megragadásának van alárendelve. De megnyilvánul rajta Borsos kiváló anyagfestő képessége is; a szövetek pompás megfestése mellett érdemes például megfigyelni a kesztyűs és fedetlen kéz hatásos ellentétét.
Forrás: Rózsa György: A Történelmi Képcsarnok legszebb festményei, Magyar Helikon - Corvina, 1977, 19. és 33. oldal
Ez a kép jól mutatja, hogy Borsos József már ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyik a modellel kapcsolatos közösségi érzelmeket is közvetíteni képes a portréban - épp azzal, hogy ő maga mint festő a háttérbe húzódik. Sötét alapból tűnik elő a fényben sárga felöltőt viselő férfi, aki egyik kezével kesztyűjét fogja, a másikkal kardját markolva néz ki a képből. Tekintetéből egyszerre sugárzik aggodalom és magabiztosság; az erős figyelem komolyságot árasztva sugallja azon ügy, az ország függetlensége iránti elszántságát, amelynek védelmében fegyvert fogott és karjára nemzeti színű karszalagot kötött.
Forrás: Vadas József: A magyar festészet remekei, Corvina Kiadó, 2003, 66. oldal
Aláírása és ábrázoltja szerint Borsos Pesten festette az 1848-as Nemzetőrt, amely Aigner önarcképének magyarországi párdarabja, még bravúrosabb, monumentálisabb előadásmódban. Borsos kedvelte portréin az alak és fej kissé ellentétes irányú ábrázolását, ami mozgalmasságot adott az alaknak és fokozta a tartás daliás hatását. Ezen a festményen a mozgalmasságot és színességet fokozza a javakorabeli férfi vállán és derekán átvetett nemzetiszínű szalag, amely egyben a portré eszmei jelentéskörét hivatott kifejezni. A festmény a pesti forradalmi év egyik legkiérleltebb alkotása, eszmevilágában Courbet és Daumier 1848-as képeihez mérhető, bár stílusában teljesen Bécshez kötődik.
Forrás: Szabó Júlia: A XIX. század festészete Magyarországon, Corvina Kiadó, 1985, 173. oldal
