Borsos József kézírása	CIKKEK, DOKUMENTUMOK
	Farkas Zsuzsa: Borsos József második élete
	Csordás Lajos: Borsos József - festő, fotográfus, vendéglős
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Farkas Zsuzsa
Borsos József második élete

Borsos Józsefről (1821-1883), a sikeres biedermeier festőről és fotográfusról a szakirodalomban nagyon sok a sztereotípia és a legenda. A szakdolgozat írója elöljáróban ezeket pontosította munkájában. Röviden összegezte Borsos bécsi festészeti hagyatékát (1841-1861), hazatelepülése után 1862-1880 között festett munkáiról szólva cáfolja azt a legendát, miszerint 1862 után már nem festett, és festészeti tudásának elvesztése, valamiféle "kifáradás" fordította volna a fényképezés felé. A szakdolgozat alapvetően levéltári kutatásokra épül és elsősorban a füvészkerti műteremről, Borsos fotográfusi munkásságának korai szakaszáról szolgál új adatokkal.

A cikk az ELTE és a Magyar Nemzeti Múzeum szervezete fotográfiai posztgraduális képzés keretében írott szakdolgozat rövidítet részlete.

Az 1860-as évektől a fényképészek és műtermek száma fokozatosan növekedett. 1862-től lép pályára az ún. "átmeneti" nemzedék, a festőkből lett fényképészek. Közülük Barabás Miklós és Brodszky Sándor fényképészeti tevékenysége csak két évre korlátozódott Canzi Ágostoné haláláig, 1868-ig tartott, Borsos is majdnem haláláig fényképezett.

A "vizitkártya" felvételek divatja 1861-ben érte el a pesti közönséget, az 1862-ben nyitó új műtermek már túlnyomórészt ezt készítették. Borsos árai legendásan magasabbak voltak az átlagosnál. 1861-ben 1 vizitkártya 1 forintba került. Míg 1867-re ez az ár 25 krajcárra csökkent az olcsóbb műtermekben, Borsos csak 50 krajcárra mérsékelte egy képe árát.

Borsos és Doctor 1861-ben engedély nélkül kezdték meg fényképészeti működésüket. Műtermükről az első híradás 1862 januárjában jelent meg a sajtóban:

"Borsos József és Doctor Albert arcképfestők, a füvészkertben egy photograph intézetet nyitottak. Volt alkalmunk néhány itt készült képet látni, melyek különösen sikerültek, és ezért méltán ajánlhatjuk a közönség figyelmébe."¹

1862-ben Pesten Canzi és Heller, Barabás és Fájth, Pataki József, Országh Antal, Schrecker Ignác, Grünn János, Licskó János, Budán Alkér Ede nyitott műtermet. Ugyanakkor már régebben működő, hírneves műtermük volt Tiedge János, Simonyi Antal, Strelisky Lipót, Agnelly István és Mayer György fényképészeknek. Bár az adatok kissé eltérnek, Pesten 1862-ben 20-nál több műterem működött. A műtermek között állandó konkurenciaharc folyt. Ezért volt kiemelkedő fontossága a helynek és a környezetnek, ahol a fotóműtermek dolgoztak. Ezek ugyanis nagyban befolyásolják a műterem látogatottságát, a felvételek mennyiségét, a műtermek bővítési lehetőségeit.

A füvészkert

Borsos és Doctor központi helyen működtették műtermüket. A pesti egyetemtől bérelték az egész ún. régi füvészkertet. A füvészkert a Nemzeti Múzeum és a régi Nemzeti Színház között, az arisztokrácia palotáinak közelében terült el.

A kertet jobbról a Cs. kir. Állatgyógyintézet határolta.² Hátulról a Beleznay kert kőkerítése, balról a színház³ és a Westermayer ház tűzfalai vették körül. A kert az Országút felé magas kerítésfallal volt elzárva, amely két önálló kapuval nyílt a kertre.

1850-től a régi füvészkert elvesztette eredeti funkcióját, miután átköltöztették az üllői úti új helyére. Néhány növény az eredeti helyén maradt, így 1861-ben egy "dracena draco" pálmafa virágzásáról tudósítottak az újságok.⁴

A füvészkert a mai Múzeum krt. 4-6. szám alatt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar A és B épületének helyén, 3260 négyszögöl telken terült el. 1861-től a kertben folyamatosan különféle látványosságok vonzották a szórakozni vágyó közönséget.

1861 áprilisában fehér hajú albínókat mutogattak.⁵

1861 decemberében "gyönyörű" panoráma volt látható: "A képek természet után vannak olajban festve s igen érdekesek. Látható többek közt egy homokzivatar a líbiai pusztán s egy tengeri vihar az északi tengeren, melyek megkapó látvány nyújtanak. A többi kép is ritkítja párját... a helyiség reggel 9-től naplementéig van nyitva...".⁶

1862 áprilisában újabb látnivalókról ad hírt a Hölgyfutár:

"A régi füvészkertben az Országúton Dessort Henrik bonctani múzeuma látható, mely az emberi testnek 300-nál több plastikus ábrázolását foglalja magába..."⁷

1862 májusában felröppent a hír, hogy a régi füvészkertet háztelkekre fogják szétosztani, de a terv nem jutott el a megvalósulásig.⁸

A látványosságok tovább folytatódtak.

1862 novemberében egy gépszínházat állítottak fel, melyben a szereplő fabábok a "gép közbenjárásával" forogtak és táncoltak. Az előadás több történetet mutatott be.⁹ 1863-ban egy ausztráliai embert mutogattak, aki nyers húst és dohányt evett a közönség előtt.¹⁰

1863 decemberében nyitott egy sztereoszkóp panoráma, melyben "nagyszámú kép volt látható".¹¹ A kiállítás 1864 januárjában is nyitva volt:

"A régi füvészkertben megnyittatott Salon Parisien egészen újszerű stereoscopokkal, minthogy a terem nagy, előjegyzési jegyek is kaphatók" - írták a lapok. A jeggyel a kiállítást többször is meg lehet nézni.¹²

Az egyetem ez évben tervbe vette, hogy a telekre műegyetemet épít, a kir. polytechnikumot szándékoztak Budáról Pestre átköltöztetni.¹³

1864-ben Suhr cirkusz társulata érkezett a füvészkertbe, az "izletesen" berendezett lovardába. A társulat 140 személyből és 90 lóból állt.¹⁴

1865-ben az újságok részletesen tudósítottak Suhr cirkuszának bemutatóiról: némajátékokról, lovag és lovasjátékokról, az előadásokat záró nagy tűzijátékokról. Bemutatkozott egy műlovar is, aki háttal ülve a lovon mutatta be tudását.¹⁵ A cirkusz előadásai közül egy "csatakép" aratta a legnagyobb sikert: "Háború Schleswig-Holsteinben vagyis Magyarország és Ausztria hősfiai" címmel.¹⁶ A cirkusz látványosságai hatalmas tömegeket vonzottak.

"Suhr cirkuszba járók arról panaszkodnak, hogy az udvarról a kocsik és gyaloglók számára nincs külön kijárat s e miatt az utóbbiak gyakran ki vannak téve az elgázoltatás veszélyének."¹⁷

Suhr cirkuszos 1865 végén tataroztatta és felújította az épületet, a munkálatok alatt Borsos fényirodája is megsérült.

1865 elején egy állatsereglet is felvonult a füvészkertben, a tulajdonos Cicchi-Advent Karolina asszony volt, aki egyben állatszelidítő mutatványosként is hírneves: Ő - úgymond - az afrikai vadakat mintegy delejezi, és ezért kapta a "delejező" nevet.¹⁸

A cirkusz és Borsos fényképészeti műterme mellett már 1861-től a füvészkertben működött egy bor- és sörcsarnok is, melyet 1865-ben díszesen átalakítottak: "jó konyha, magyar zene és jó bor 16 és 20 krajcárért" - hirdette magát a felújítása után Bajay kocsmáros.¹⁹

1865-ben többször felmerült az a gondolat, hogy a felépítendő országházat a füvészkertben helyezzék el, ahogyan azt 1861-ben Ybl Miklós eltervezte. Később ezt a tervet elvetették.²⁰

1866 első felében Suhr cirkusza folytatta előadásait harci némajáték, táncok, és "katonai fejlődések" bemutatásával.²¹

Év végén egy másik társulat foglalta el az épületet. Foureaux lovartársasága, ez az újságok véleménye szerint gyengébb társulat volt.²²

1866. márciusától Rückauf Josefa állatsereglete vonult fel a kertbe. Miután Borsosék helyet biztosítottak számára, a kert zárt falait az utca felé ki kellett bontani, hogy közvetlen bejáratuk legyen. A bontás, illetve a bemutatás elleni tiltakozott az Építési Bizottmánynál Suhr cirkuszos és óvást emelt ellene a Nemzeti Színház igazgatósága is. A pesti tanács 50 forint birságra ítélte Borsosékat, akik fellebbeztek.

Korábban már öt "részint állatsereglet, részint panoráma tulajdonos ütötte fel sátrát, Cakey, Sholtz, Kreuzberg állatsereglet tulajdonos, Dumy stereoscop és Suhr lovarda tulajdonos" - írta Borsos.²³

Rückauf Josefa egymás mellé helyezett vászonból készített fedéllel ellátott kocsijában ketrecekben mutogatta az állatokat.²⁴

A füvészkertről ismerünk egy ábrázolást, amelynek alapján azonosíthatjuk az alábbi épületeket:

1. Bajay János sörcsarnoka kerthelyiséggel, amely önálló ajtóval nyílt az Országútra.
2. Feldman Júlia "dohánytőzsdéje", amely szintén önálló ajtóval nyílt az Országútra.
3. Borsos és Doctor fényirodája, a hozzátartozó fészerekkel, önálló bejárattal az Országútra.
4. Suhr cirkusza, amely Wöeres Ferenc lovardája volt, a kert hátsó felében. Két önálló kapuval lehetett az Országútról megközelíteni.
5. A Nemzeti Színház fabódéi, melyeket raktárként használtak.

1864-től Borsos és Doctor az egész füvészkert bérlője volt, első szerződésük 1864-1867, második szerződésük 1867-1870 között volt érvényben. Bár az egyetem és Borsosék alapszerződése nem ismert, tudjuk, hogy joguk volt ideiglenes épületek felállítására a kertben, melyeket idővel el kellett bontaniuk. Ez vonatkozott a bemutatkozó fényképészek számára felállított bódékra is. Borsosék mint főhaszonbérlők alhaszonbérbe adták a területükön működő építményeket. Thaisz Elek pesti főkapitány vizsgálata alapján ismerjük a bérleti díjakat 1866-ban. A Suhr lovarda a telekért évi 800 forintot, Bajay János kocsmáros évi 400 forintot, Feldman Júlia dohányboltjáért évi 40 forintot, a Kaufman Albert féle panoráma havi 40 forintot fizetett Borsoséknak. Borsos és Doctor évi bérleti díja 1500 forint volt.²³

A füvészkertben 5 panorámabódé felállítására adtak ki hatósági engedélyt, egy bódé felállításáért Borsosék havi 40 forintot kértek. A bódék így évente 400-480 forintot jövedelmeztek.

"Borsosék évente 1500 forintot fizetnek haszonbérként és nyernek 1700-1740 forintot... és azonkívül a telken egy nagy terjedelmű műteremmel bírnak, 400 forintot kellene még fizetniük évente... a bérlők a kert küldíszítésének emelésére a legkisebbet sem tettek" állapította meg Thaisz Elek főkapitány.

Véleménye szerint a kert a nép alsóbb rétegeinek mulató- és búvóhelye, amelyet központi fekvése miatt meg kellene tisztítani. A főkapitány kivizsgáltatta a tulajdonviszonyokat, megvizsgáltatta a működő épületek építési engedélyeit és azok állapotát. Elrendelte, hogy fészereket, bódékat és a fából készült építményeket bontsák le. Lebontásra került volna a lovarda, a Nemzeti Színház két raktárhelyisége és a sörcsarnok is. Az egyetem ekkor védelmébe vette bérlőit, így a Helytartótanács segítségével a lebontások az első bérleti szerződés lejárta után napolódtak el, majd a koronázás utánra, 1867 végére halasztódtak.

A műterem

A füvészkerten belül az építmények az Országút szakaszaként önállóan voltak számozva, így a fényirda az Országút 42. számot kapta. Az 1861-1864 közötti épületről nincsenek adataink. Borsosék a téglaépületre 1864-ben Wieser Ferenc építész kezessége mellett kaptak engedélyt három évre. Műtermük szilárd anyagból volt a telek közepén, jelentős távolságra a házaktól. Így sokkal kedvezőbb volt a helyzetük, mint a szűktelkű házak közé ékelve épült más műtermeknek. A központi csarnok teteje a korszerűbb üvegtetős műtermektől eltérően cseréppel volt fedve.

Az 1864-es építkezések új fényirodáról beszélnek, de a tanácsi iratokból úgy tűnik, hogy egy kisebb téglaépület már 1861-ben is állt, hiszen 1863-ban egy díszes váróteremmel bővítették az épületet.

A problémákat a műhely növekedése, bővülése okozta.

1863-ban Borsosék fényirdájuk mellett két deszkából épült bódét is használtak. Az Építési Bizottság 1863 végén jegyzőkönyvezte, hogy a két fészert engedély nélkül állították fel, az egyiket cseréppel, a másikat vászonnal fedték. A fészereket télen fűtötték, tűzveszélyességük miatt rendelték el a lebontásukat. A későbbiekben kiderült, hogy az egyik deszkaépületet a Sattler cosmorama számára Vündt építész tervezte 1861-ben, és mind ez idáig nem került lebontásra. Borsosék "lerakóhelyül" használták ezt az építményt, kérvényezték, hogy a kályhákat kivetetve, raktárként használhassák tovább. A Szépítési Bizottság "dülékenységgel" vádolta a fészert:

"... vagy tán azon egy oszlop miatt gondolják ezt, mely a fészer oldalára van támasztva, melyre az anyatáblákat akasztjuk ki a napsugaraira?" - írta válaszában Borsos. Szerinte az egyik építmény inkább sátor, mint fészer, és az egyik építményt sem használják "vegytani műtétekre".

Az ügy lezárásaként a tanács azt kérte, hogy:

"Olyan új fényképirodát építsenek, melyben a két fészerben tartott készletek és műszükségletek elhelyezhetők legyenek."

1864 júliusában adták le az új fényirda tervét, melynek 1866-os állapotát ismerjük. Az 1864-es eredeti terveken többszöri módosítást kértek, egy "konyhá"-nak nevezett helyiség tájolási problémái miatt, hiszen mindig kevés volt a fény. Így alakult ki az ún. toldalékony építkezés. Bizonyos, hogy a hátrafelé vezető két hosszúkás szárny megépítésére ekkor került sor. Az épület beosztásáról, elrendezéséről nincsenek adataink. Feltételezzük, hogy a legnagyobb térben történtek a felvételek, a felvételi terem belső felépítéséről a fotóportrék háttere ad némi információt. Ezek közül kiemelkednek a Gillming famíliáról készült képek.

A műteremben már 1863-ban annyira szűknek bizonyult a hely, hogy a Váci u. 4. szám alatt egy fényképészeti külraktárt állítottak fel, melynek kivitelezője Fekete Dániel asztalos volt.

Ugyanekkor az Országút józsefvárosi részén a 47. szám alatt a füvészkerti telek zárt falába egy kirakatszekrényt építettek, melyet a hatóságok 2 forint lefizetése mellett engedélyeztek. A kivitelező szintén Fekete Dániel asztalos.²⁵

1865-ben a Suhr lovarda átépítésekor említik Borsosék, hogy a lovardában működő helyiségükből ki kellett költözniük. Feltehetően itt készítették 1862-től a lovakról és kocsikról azokat a felvételeiket, amelyekről a hírlapok annyi csodálattal írtak. A külföldön, főleg Angliában ez idő tájt nagyon kedvelt lovasfelvételek később, 1867-ben a koronázás idején megszaporodtak. Az ünnepségeken résztvevő főurak magyaros díszruhában, fényűzően felszerszámozott lovakon fényképeztették magukat Borsoséknál. Ebből az időből csak tőlük ismerünk ilyen felvételeket Magyarországon.

Az év során Borsos és Doctor között átmenetileg megromlott a viszony, Borsos más társsal és máshelyütt is fényképezett, emiatt Doctor megkárosítva érezte magát. Felmerült, hogy műtermüket eladják, de nem került rá sor, mert Borsos szakított az új társsal, Szentkutyval, aki ekkor önállósította magát.

1865-ben Borsos bejelentette az Építési Bizottmánynak a deszkafészer aláfalaztatását. A műterem bővítésétől függetlenül tehát a fészerekre továbbra is szükség volt.

Borsos azt írja, hogy ez a fészer szolgált a "matriczek" sokszorozására:

"... minden szakértő előtt ismeretes dolog, hogy a fényképek copiroztatása csak is szabad ég alatt történhetik, miért is nehogy esős időben ezen fontos munkában gátoltassunk, a fényirda mellett 6 oszlopot a földbe ásattunk és esős időben vászony födéllel ellátva alkalmas copirozásra. Szép időben a vásznat eltávolítják."

Az épület felállítását egy helybeli ácsmester végezte, akinek az volt a véleménye, hogy mivel az építménynek nincs ablaka és ajtaja, nem kell rá engedély.²⁶

A Helytartótanács 1866. márc. 9-én engedélyezte a faszin fennmaradását. Amikor 1867-ben az engedély lejárt és elkezdődött a füvészkerti fabódék lebontása, az átmeneti időszakra, 1867 telére engedélyt kértek azok fenntartására. A fabódék helyére Kauser Lipót helybeli építőmester a fagy elmúltával megépítendő téglaépületet tervezett Borsoséknak.

"... a bódék, névszerint a kép kopírozásához olya annyira elkerülhetetlenül szükségesek, hogy ezek nélkül üzletünket nem folytathatjuk... ez által pedig nemcsak mi háborgatnánk keresetünkben, hanem azon helyzetbe jutnánk, hogy vagy kb. 50 embert egész télen át ingyen tartunk, vagy elbocsáttatni kellene. A bódék a fényképészeti csarnok kőfalazatát nem haladják meg és így az utcáról "dísztelen látványt" nem nyújtanak. A műhelyhez tartozó helyiségben csakis a fűtéshez szükséges biztos és jó állapotú kemencék találhatók, melyekben - már csak saját érdekünknél fogva is - minden este, amennyiben még el nem aludt, szorgosan kiolttatik... a nagyobb biztonság kedvéért és a közös megnyugvás végett kötelezzük magunkat, ezen bódéknál egy éjjeli tűzőrt költségünkön felállítani..." - írják.

Végül Borsosék a Belügyminisztériumtól engedélyt kaptak arra, hogy a téli időszakban az építmények fennmaradhassanak.²⁶ Az újabb átalakítások 1868-ban valószínűleg megtörténtek, mert a továbbiakban semmilyen adat nincs az épületről. Borsos valószínűleg túloz levelében, amikor 50 fős személyzetről beszél, más levelében csak 20 főt említ.

A kert utóélete

A pesti tanács Thaisz Elek összefoglaló jelentése után a füvészkert faépületeit egymás után sorban akarta lebontani. Először a legtűzveszélyesebb lovarda épületét. Hosszas halogatás után gróf Szapáry Gyula kir. főlovászmester a koronázás utánra halasztotta annak végleges megszüntetését.

1867-ben a kert bérleti szerződésének lejártakor az új szerződésben

nem vették figyelembe az előző problémákat:

"A bérlő a Színházi raktárépületeken kívül az összes többi terület használatát élvezheti, a fényképézdét és a sörcsarnokot is. A füvészkert udvarán a városi Tanács engedélyével újabb vállalati épületet is felállíthat. Majd a szerződés lejártával minden épületet köteles elhordani..."

1867 áprilisában nyilvános árverésen Borsos és Doctor elnyerte az újabb három évre szóló bérleti jogot.

A koronázás után a város lebontotta a lovarda épületét, valamint Kohn Farkas könyvárus bódéját. Gróf Ráday Gedeon kérelmezte a két Színházi raktár lebontásának elnapolását, illetve azok átalakítását. A kérelmét 1867. dec. 21-én elutasították, ettől függetlenül az épületek 1869 októberében még álltak.²⁷

A füvészkert, mely Pest kellő közepén rondáskodik és panorámák, paprika-Jancsik helye, alkalmasint nemsokára beépíttetik..."²⁸

Borsos József 1870 márciusában, miután második bérleti szerződés is lejárt, elköltözött a füvészkertből.

1871-ben így összegezte a Fővárosi Lapok a kert sorsát:

"A régi füvészkertben a kormány még két oldalt új épületeket épittetett az ásvány- és állattani múzeumok, tanszerek számára. A telek közepe pedig szabadon marad díszkertnek, hogy a vegytani épület homlokzata a háttérben látható legyen. A szomszéd Kunewalder házból műegyetem lesz..."²⁹

A későbbiek során lebontották a Cs. kir. Állatgyógyintézetet és helyén alakult a Trefort kert. Az 1880-as években még két épület készült az egyetem számára a kertben.

A Borsos és Doctor műhely 1863-ban elsőként készített orvosi felvételeket, 1864-ben fényképészeti eszközök árusítására kaptak engedélyt, ugyanebben az időben Borsos a Kerepesi út 65. szám alatt fényképészeti iskolát nyitott. 1865-1868 között 360 országgyűlési képviselő arcképét tartalmazó díszes albumot állított össze, amelyért 1868-ban megkapta az udvari fényképész címet.

1868-ban megvált társától Doctor Alberttől, majd 1870 márciusában a Deák utca 4. szám alá helyezte át műtermét.

1874-75-ben Koller Károllyal társult, de ez idő alatt is készített csak a saját verziójával felvételeket.

1876 elején vejével, Varságh Jánossal dolgozott, 1877-ben a régi társ Doctor Albert is csatlakozott hozzájuk. A társulás 1878. december 20-án megszűnt, műtermüket az Ellinger testvérek. vásárolták meg. A társak közül Doctor Albert a Sugár úton működött tovább, Varságh János Szentesen, majd Debrecenben dolgozott.

Borsos Józsefről haláláig nincs több adat, valószínűleg visszavonult a Szép Juhászné vendéglőhöz tartozó birtokára. Egyes adatok szerint iszákos lett.

Borsos József 1883. augusztus 19-én, második életében is elfeledetten halt meg.

Jegyzetek

1. Hölgyfutár, 1862. jan. 25. 11. sz.
2. Hild, 1839, később lebontották
3. Éberl, Telepi, Zitterbach 1837, 1913-ban lebontották
4. Hölgyfutár, 1861. jól. 6. 81. sz. 646.
5. Hölgyfutár, 1861. ápr. 25. 50. sz. 389.
6. Családi Kör, 1861. dec. 1. 48. sz. 762.
7. Hölgyfutár, 1862. pár. 22. 48. sz. 382.
8. Hölgyfutár, 1862. máj. 29. 64. sz. 508.
9. Hölgyfutár, 1862. nov. 4. 132. sz. 1052.
10. Hölgyfutár, 1863. okt. 1. 40. sz. 319.
11. Családi Kör, 1863. dec. 10. 1038.
12. Fővárosi Lapok, 1864. jan. 3.
13. Családi Kör, 1863. márc. 1. 131.
14. Az Ország Tükre, 1864. nov. 11. 32. sz. 382. és Fővárosi Lapok, 1865. jan. 19. 15. sz. 59.
15. Fővárosi Lapok, 1865. febr. 7. 30. sz. 117.
16. Fővárosi Lapok, 1865. márc. 10. 57. sz. 223.
17. Fővárosi Lapok, 1865. febr. 8. 31. sz. 121.
18. Fővárosi lapok, 1865. febr. 1. 26. sz. 101.
19. Fővárosi Lapok, 1865. ápr. 28. 97. sz. 388.
20. Fővárosi Lapok, 1865. júl. 27. 170. sz. 649.
21. Fővárosi Lapok, 1866. ápr. 10. 81. sz. 332.
22. Családi Kör, 1866. dec. 52. sz. 1246.
23. Fővárosi Levéltár, Pesti tan. iratok 1866. okt. 7.
24. Fővárosi Levéltár, Építési Bizottmány 36/1865.
25. Fővárosi Levéltár, Pesti tan. iratok 1863. jún. 2/863.
26. Fővárosi Levéltár, Építési Bizottmány 21/1868.
27. Anyagi érdekeink, 1869. okt. 14. 188. sz. 752.
28. Ellenőr, 1869. ápr. 14. 37. sz. 147.
29. Fővárosi Lapok, 1871. júl. 16. 161. sz. 750.

Forrás: http://fotomuveszet.elender.hu/9656/965613.html

Csordás Lajos
Borsos József - festő, fotográfus, vendéglős

Doctor Alberttel nyitott Múzeum körúti fényírdájukban "doktori pontossággal dolgoztak borsos áron"

Borsos József festészetünkben elsősorban a Lányok bál után című képéről ismert. Kevésbé köztudott, hogy az 1860-as években a festészettől átpártolt a fényképészethez, műterme volt a Múzeum körúton. Még kevésbé ismeretes, hogy életét vendéglősként fejezte be, utolsó éveiben a bor rabjaként, elfeledve élt. Ez a furcsa sorsú, önmaga elől menekülő, tehetséges ember száznyolcvan éve született Veszprémben.

1840. november 3-án egy tizenkilenc éves, tehetséges magyar ifjú iratkozik be a bécsi festészeti akadémiára, Borsos József. Addigi iskoláit valószínűleg szülővárosában végezte. A róla szóló alaptanulmány, Kopp Jenő dolgozata szerint "tanultsága még a közepes átlagot sem érte el". Viszont egy vérbeli festő tálentumát hordozza magában, s birkózik vele egész életében. Tizenhat éves korában már nagyméretű olajképet fest a mohácsi csatából menekülő II. Lajos királyról. Az ifjú Borsost Bécsben több mester, s általuk több festészeti stílus befolyásolja a művésszé érésben. Első tanára, Leopold Kupelwieser az akadémikus "tudósfestészetet" műveli. Világa nemigen felel meg az ifjú magyar lelki alkatának. Másfél év múlva kilép az akadémiáról, és beiratkozik a romantikus irányzatot képviselő Ferdinand Waldmüller festőiskolájába. Az ifjú Borsos ekkor már keresett arcképfestő, de Waldmüller hatása alatt népies zsánerképeket, érzelemdús életjeleneteket is fest. Ízlését a polgári bájt sugárzó biedermeier stílus keríti hatalmába. Nemsokára elszakad a Waldmüller-féle népiességtől is: "pompaszeretete, gazdagságra törekvése, mely karrierjének megölője is lett, konzervatív vérmérséklete egyaránt az »úri zsánerkép« felé terelte" - írja róla Kopp Jenő. Ez egy újabb festőbarát, Amerling hatása. Azonban jó barátságba kerül Pettenkofennel is, akivel majd együtt készítik el az 1848-as forradalmi országgyűlés nyitójelenetét megörökítő kőnyomatot.

Boros fő művét, a Lányok bál után című remeket 1850-ben festi meg. Úrilányok lustálkodó fecsegését ábrázolja a bál utáni reggelen, finom enteriőrben, sejtelmes megvilágításban, nem kevés érzékiséggel. Ez a műve a kortársak egyöntetű lelkesedését váltja ki. Ez művészetének csúcspontja, amelyet később már nem sikerül meghaladnia. Festészetében eluralkodik a biedermeier bájoskodás, és egyre gyakoribb lesz az ismétlés. Arcképeket és zsánerképeket egyaránt készít. A solferinói csata után ő festi Ferenc József miniatűr arcképét a tábornokoknak ajándékozandó császári szelencékre. Nem kis meghasonlást okozhat ez annak a festőnek, aki 1848-ban még nemzetőrportrét festett.

Az önmagával való vívódást néhány képének témaválasztása is jelzi, például az 1852-ből való Krízis egy festő életében (másképp: Az elégedetlen festő) című. Művészi kimerülésével egybeesik, hogy 1861-ben elveszíti pénzét a tőzsdén, s ennek következtében hazatér, Pestre költözik. Felhagy a festészettel, s fényképészműtermet nyit az akkori Országúton - a mai Múzeum körúton -, a régi füvészkertben. Ennek helyén áll ma az ELTE bölcsészkarának A és B épülete.

Nem ő az egyetlen, aki a korban a festészetről a fotográfiára vált. A nagy magyar piktorok közül Barabás Miklós is megtette ezt, de ő két év után visszatért az ecsethez. Tudjuk, hogy Munkácsy is használt fényképtanulmányokat festményeihez. Borsos maga is egy festő társával, Doctor Alberttel nyitott "fényírdát".

A kor divatja a portrékép. A festőknek is ez nyújtja a legbiztosabb megélhetést. A fényképezés pedig az a módszer, amely olcsóvá teszi az arcképkészítést. Ráadásul a dagerrotípiát, az egyedi, ezüstözött rézlemezt ekkoriban váltja fel a kollódiumos üvegnegatív, amely lehetővé teszi a sokszorosítást. Feltalálják a fényképes vizitkártyát. Az 1860-as években nyíló pesti műtermek nagy részben ilyeneket készítenek.

Borsosék az Országút 42. szám alatt alakítanak ki műtermet, melynek a füvészkert egykori téglafalából külön bejárata is nyílik. Nemsokára divat lesz náluk fényképezkedni, bár a többi fényírászhoz képest drágák. "Doktori pontossággal dolgoznak, borsos áron." Rajtuk kívül áll még a kertben egy fából készült lovarda, amelyet cirkuszok használnak, egy sörcsarnok, egy dohánytőzsde és a Nemzeti Színház néhány fabódéja. A terület pedig mutatványosok kedvelt fellépőhelye. Borsos és Doctor az egész füvészkertet bérli 1864-től, s ők adják albérletbe a helyiségeket a többieknek. Műtermük tervszerűen bővített téglaépület, de több faépítményt is használnak a kertben. Különösen népszerű lovas fényképeiket például valószínűleg a lovardában állítják be. Farkas Zsuzsanna tanulmánya szerint Borsosék készítenek először orvosi felvételeket (1863-ban), s ők fotóznak először műteremben lovas alakokat, továbbá fényképészeti eszközöket árulnak, és fényképésziskolát is nyitnak a Kerepesi út 65. szám alatt. Majd albumot adnak ki háromszázhatvan országgyűlési képviselő arcképével 1868-ban - hiszen a szomszédban, a Sándor utcában volt akkoriban a képviselőház. Borsos 1870-ben elbúcsúzik a kerttől, ekkor már különvált Doctortól is, és átköltözik a Deák utcába. Előbb Koller Károllyal társul, majd 1876-ban vejével, Varságh Jánossal folytatja az ipart. Egy év múlva a régi társ, Doctor is csatlakozik hozzájuk. 1877-ben még náluk fényképezkedik a török küldöttség, a közös vállalkozás azonban 1878-ban megszűnik, műtermüket eladják. Befejeződik Borsos második élete is.

A harmadik sokkal rövidebb és dicstelenebb az előző kettőnél. A festő-fotográfus az 1860-as évek végén megvásárolta a budai hegyekben a Szép Juhászné vendéglőt, s amikor teljesen felhagy a fotózással, ide vonul vissza. Kincses Károly fotótörténész megfogalmazása szerint ő saját borának legnagyobb fogyasztója. Ecsetet utoljára talán 1875-ben vesz a kezébe, amikor felesége meghal, s ő megörökíti Szép Juhászné alakjában. Festőként, művészként ekkor már teljesen elfeledték. Vendéglősként hal meg 1883-ban. "Tehetségének rossz sáfárja volt - írja róla Kopp Jenő -, több energiával ez a tehetség sokkal nagyobb feladatok megoldására képesíthette volna."

Forrás: Népszabadság, 2001. december 20.
http://www.nepszabadsag.hu/Default.asp?DocCollID=30105&DocID=30923#309