NAGYÍTHATÓ KÉP 1895 - Panoráma festmény Nemzeti Történelmi Emlékhely, Ópusztaszer	MŰELEMZÉSEK
	Szűcs-Wójtowitz: A kép kompozíciója
	Zsakó Magdolna: Ópusztaszer c. írásából
	Jelenetek a körképből
	A teljes panoráma
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

A KÉP KOMPOZÍCIÓJA

A körképfestészet elveinek és gyakorlatának megfelelően, a kompozíció kiindulópontja a táj, amely a mű alapstruktúráját alkotja, és keretet nyújt a lejátszódó cselekmény megfestéséhez.

A Volóci-völgyet, amelynek közepén található a kilátópont, a lemenő nap sugarai világítják meg. A napot a néző nem látja, a napszakra utalnak azonban a megnyúlt árnyékok és a vörösben játszó színek. A fény kissé szórt, mintha a napot felhő vagy pára takarná.

A terep, amelyen a cselekmény játszódik, nyugati irányba lejt, s egyúttal ki is nyílik nyugat felé.

A keleti részen látható három jelenet jóval tömörebb és intenzívebb ábrázolása, a helyszínül szolgáló terep meredeksége, valamint a kavargó por vagy felhők által eltakart alacsony látóhatár - mindez nyomasztóan hat a nézőre, aki így megkönnyebbüléssel fordul azon jelenetek felé, amelyeknek háttere az egyre táguló síkság és az Alföld derült égboltja.

A vászon kolorisztikája tekintetbe veszi a napszakot (kora est) és a megvilágítást, amely a körkép sajátosságainak megfelelően változik A magyar szekerek bevonulása jelenetben látható szinte frontális megvilágítástól a csatajelenetek és a táborverés oldalsó megvilágításán át egészen a hátsó megvilágításig. A frontálisan és oldalfénnyel megvilágított jelenetek háttere sötét, szinte homogén, míg a hátulról megvilágított részek hátterét a világos, messzire táguló, középső térréteget alkotó tájrészletek adják. Az előtér megvilágítása a feltételezett napszakhoz alkalmazkodik - a frontálisan megvilágított keleti részek egy kissé magasabban helyezkednek el, s ez a tény enyhe világosságukban jut kifejezésre. A színskála alapvetően a késői müncheni iskola szellemét tükrözi - a vörösesbarnák, a zöldek, az égbolt esetében a szürkék és halványkékek dominálnak. A festés módja a körkép követelményeihez igazodik, hiszen ennek vásznát tíz-egynéhány méterről szemléli a néző. Az első térrétegek festési technikája a müncheni iskolához tartozó művészek: Wilhelm von Diez, Ernst Zimmermann, Frank Duveneck, Wilhelm Leibl és Franz von Lenbach technikájához áll közel. A tájrészletek viszont a XIX. század második felének müncheni tájképfestőinek - Adolf Lier, Ludwig Willroider és Louis Neubert, valamint Franz von Defregger - munkáival mutatnak rokonságot.

Feszty Árpád körképében a fent említett, a müncheni iskola technikájához kapcsolódó megoldásokon kívül egy sor más érdekes kompozíciós megoldásra is felfigyelhetünk, amelyek a müncheni akadémikus festészet hatását éppúgy mutatják, mint a francia inspirációt. A kérdés önálló, részletes feldolgozást igényel, bizonyos analógiákat azonban már a jelenlegi kutatási szakaszban is ki lehet emelni. Ezek közé tartozik mindenek előtt A magyar szekerek bevonulásának jelenete, amely a müncheni iskolára oly jellemző "kamerára futásos" megoldással készült. Analógiaként említhetjük meg itt Józef Chełmoński 1881-ben Párizsban Grand Prix-t nyert Négyesfogat és az 1878-as Török foglyok szabadon bocsátása c. képét vagy Józef Brandt Visszatérés zsákmánnyal c. alkotását. A Hadizsákmány jelenet viszont igen szoros kapcsolatban van Paul-Joseph Jasminnak a Párizsi Szalonban 1893-ban kiállított Brennus és zsákmányának egy része c. festményével. Ez esetben az analógia a jelenet kompozíciójára (a Feszty-körképen megfordítva) ugyanúgy vonatkozik, mint eszmei mondandójára: a francia képen a meztelen és félmeztelen rabnők hasztalan imádkoznak oltalomért a pogány istenséghez. A körkép is hasonló helyzetet mutat be. Némely alak valóban az akadémiai festészet jellegzetességeit idézi - a szekerek közeledésének jelenetében a magyar asszony gyermekével mintha Adolph-William Bourgereau 1878-as Visszatérés szüretről c. művének változata volna, a szekéren mellette látható nők pedig Delacroix török nőire emlékeztető pózban ülnek. A táltos oltára körül vad táncot lejtő papnők jelenete a szívesen festett bacchanália ábrázolásokra emlékeztet, akár Giovanni Muzioli Bacchus szentélye, akár az egyébként szintén "müncheni iskolás" Teodor Axentowicz Kolomyjka c. festményét említjük példaként. Lazább kapcsolatokat figyelhetünk meg, főleg az öltözékek és a hangulat tekintetében a kőkorszaki emberek életének bemutatására specializálódott francia Fernand Cormonnal.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a más festők képeiből vett idézetek alkalmazása vagy az ihlető forrás szinte tüntető mutogatása az akadémikus festészetben szabálynak számított, és nem volt semmi köze a mai értelemben vett plágiumhoz, sokkal inkább az alkotó szakmai erudícióját volt hivatott bizonyítani.

Forrás: Szűcs Árpád-Wójtowitz Małgorzata: A Feszty-körkép, Helikon Kiadó, 1996, 46-48. oldal

Részlet Zsakó Magdolna: Ópusztaszer című írásából

Ez a csodálatos panorámakép, a "magyar nemzeti romantika legnagyobb képzőművészeti alkotása". Ennek a végtelenített, kör alakú festménynek a középpontjában állva, mintha körülölelne a múlt, és az események részesévé váltam. Ezt az érzést fokozza a vászon és a sétány közé épített előtér, az ún. dioráma, mely szinte folytatja a képet, összemosva a valóságot a festmény témájával.

Csodálattal szemléltük ezt a 120 m hosszú, 15 m magas és 38 m átmérőjű művet. Az emberek a csoda láttán csak suttogva cserélik ki gondolataikat. Tizenegy évszázaddal ezelőtti események, a honfoglalásnak epizódjai tárulnak elénk. Az óramutató járásával megegyező irányban haladunk lassan körbe-körbe. Egy-egy fény-nyaláb vezeti tekintetünket s hangulatteremtő háttérzene.

Tekintetünket megragadja Árpád fejedelem fehér lován, vezérei kíséretében egy domb tetején. Lengő zászló a vezérek kezében. Álmos, Előd, Ond, Kund, Tas, Huba és Töhötöm kissé hátrább, a fejedelem mögött, turulmadártollas sisak a fejükön, díszes öltözetben, táncoló lovaikról figyelik a győztes csapatok mozgását. A fejedelem lovának megtorpanó alakja is mintha sejtetné, hogy itt leltek hazára annyi vándorlás után. Az előtérben ökörpárt húz maga után egy hajtó, nyomában sok-sok hosszú szarvú, fehér barom.

Tovább lépdelünk a korlát mellett, s szemünk egy másik jelenettel találkozik: a fejedelemasszony díszes, négy ökör vontatta fogata közeledik. A sátras szekér két oldalán ökörkoponyák fehérlenek, rontás ellen, a szekérben asszonyok, gyerekek. Körülöttük lovasok, bivalyok, málhás szekerek. Elöl, az úton holttestek fekszenek, emberáldozatok, közelben egy rombadőlt kőoltár, melyre a főpap teteme hanyatlik. Hátul hömpölyög a tarka sokaság.

Következik egy megindító jelenet: félmeztelen, kiáltozó nőket rabolnak el a katonák. Egyikük vállán viszi tiltakozó, hánykolódó zsákmányát, a többiek már egy megrakott szekér foglyai. Háttérben havasok és sátorverő magyarok. Az előtérben, a dioráma mesteri megoldásaként, süppedő talaj, üszkösödő gerendák, kövek, komor, elhagyott kutak. Ezek mind azt az illúziót keltik, mintha a táj a mi lábainknál kezdődne, majd a végtelenben folytatódna.

Tovább, a völgy másik magaslatán, a magyarok táltos papja, a sámán, felemelt karokkal fordul az áldozati oltár felé, amelyről felszálló fehér füst jelzi, hogy varázslatos imája, jóslata nem volt hiábavaló, a jelek kedvezőek. Egyik csoport kíváncsisággal lesi a jóslatot, másik oldalon igricek, zenészek ősi melódiáira lenge ruhájú lányok járják bűvös táncukat. Hátul a boncok gyönyörű fehér lovat hurcolnak az áldozati oltár felé, ahol már várja kivont kardjával a másik főpap, aki majd a véres, rituális kivégzést megejti. Szegény ló, idegesen toporzékolva próbál ellenállni, mintha sorsát már sejtené.

Lovasok özönlenek a síkságon át a távolban csillogó folyó felől. Az őslakosok bátran, fejszével, lándzsával próbálnak ellenállni, de sorsuk már megpecsételődött, eltiporja őket a győztes, rohanó sereg. Ezután Szvatopluk alvezére, Latorc, arany karperecekkel a karján, ősz szakállal áll szemben a honfoglalókkal. Vesztesként is megőrzi méltóságát. Csak rézvörös hajú lányán látszik kétségbeesés, amint apjának lábai elé omolva védeni, oltalmazni látszik őt. A fogolycsoport arcán rémület, a végzettel szembenéző bátorság tükröződik. Festői fantázia drámai erejének vagyunk tanúi.

Forrás: Szabadság 1999. augusztus 25. (XI. évfolyam, 197. szám)
http://www.hhrf.org/szabadsag/archivum/1999/9aug-25.htm

Jelenetek a körképből

Forrás: http://www.budapest360.hu/feszty_panoramahu.htm
             © Roth Péter, Varga Tamás (www.budapest360.hu)