|
ÉLETRAJZI ADATOK | |
| A Képzőművészet Magyarországon c. kiállításból | ||
| A Pallas lexikon szócikke | ||
| Horváth János írása | ||
| Zichy Mihály dolgozószobája | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Zichy Mihály
(1827, Zala - 1906, Szentpétervár)
Festő, grafikus, a magyar romantikus festészet jelentős alakja. 1842-től Pesten jogi tanulmányokat folytatott s egyidejűleg Marastoni Jakab festőiskolájának növendéke volt. 1844-ben Bécsbe került, ahol Waldmüller tanítványa volt. Itt készült 1846-ban első jelentős műve, a Mentőcsónak c. festménye, mely a romantika kedvelt témáját mély pszichológiai kifejezőerővel dolgozta fel. 1847-től Waldmüller ajánlására Szentpéterváron a cár egyik rokonának rajztanára lett. Az első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos arcképének megfestésével (1849) hitet tett a szabadságharc eszméje mellett.
1850-től egy fényképésznél dolgozott retusőrként, miközben számos ceruzarajza, akverell- és olajportréja látott napvilágot. A gatsinai vadászatról a cár megrendelésére 1853-ban készült rajzsorozata megszerezte számára az udvari művész rangot. Az udvari élet eseményeit megörökítő rajzokon kívül azonban a népélet ábrázolására is talált módot utazásai során. 1867-ben a nyomorgó festők támogatására megalapította az ún. Pénteki Társaságot. 1868-ban festette a spanyol inkvizíció borzalmait megelevenítő Autodafé c. festményét. 1871-ben nagy európai utazásra indult, majd 1874-ben Párizsban telepedett le.
Párizsban tevékenyen részt vett a Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet - a Párizsban élő magyar kisiparosok szervezete - munkájában, melynek utóbb elnöke lett. Trefort Ágoston megbízásából megfestette Erzsébet királyné koszorút helyez Deák ravatalára c. képét. Következő nagyobb szabású képe 1875-ben készült: III. Henrik tivornyája. A Párizsi világkiállításra 1879-ben festett A rombolás géniuszának diadala c. festményét merész, antimilitarista mondanivalója miatt a francia hatóság kitiltotta a kiállításról. 1881-ben elhagyta Párizst, s rövid nizzai, bécsi és zalai tartózkodás után visszatért Szentpétervárra.
Ettől kezdve főleg illusztrálással foglalkozott. Ebben a műfajban alkotta legjelentősebb műveit. Madách Imre A ember tragédiájának (1887) és Arany János 24 balladájának illusztrációja (1894-98) fakszimile kiadásban jelent meg. (Ez utóbbinál a balladák szövegét is ő írta le.) Ritka rajzkészséggel és drámai erővel elevenítette meg Lermontov, Gogol, Puskin, Madách, Arany és Petőfi műveit. Alkotásainak mély politikai, filozófiai és erkölcsi mondanivalója biztosított rendkívüli és maradandó hatást.
Forrás: http://www.kfki.hu/keptar/magyar
Zichy Mihály, világhirü magyar festő, szül. Zalában (Somogy) 1827. A rajzolás és festés elemeit Marastonitól, a pesti rajz- és festőiskola alapítójától nyerte, 1844. pedig Bécsbe ment, hogy Waldmüller oldala mellett képezze magát. Ez a tanár, kinek kedves mondása volt, hogy nem a kézzel, hanem a szemmel festünk, csakhamar annyira megszerette fiatal növendékét, hogy egyik olaszországi útjára el is vitte magával. Zichy ekkor már nem volt egészen ismeretlen a bécsi művészi körökben: Haldokló vitéze figyelmet ébresztett, a Mentő csónak pedig, mely szász-aranyas pályadíjat nyert, művészi pályájának szép bevezetését képezte. Bécsi tartózkodásának idejéből két képet őriz nemzeti muzeumunk: az Anya fájdalmát s vallásos festményét: Krisztus levétele a keresztről. Zichy 1847. Helena orosz nagyhercegnővel, mint leányának Máriának rajzmestere, Szt.-Pétervárra utazott, midőn azonban az orosz katonai hatalom, mint az osztrákok szövetségese, leverte a magyar szabadságharcot, megvált az udvartól és függetlenül működött az orosz fővárosban. Számos képet festett ugy olajban, mint aquarell gyanánt s ezek mind tágabb és tágabb körben szereztek elismerést művészetének, minek következtében Miklós cár udvarához vette. Utóda is trónralépése ünnepélyeinek főbb mozzanatait vele festette meg. Sebtében felvett s aprólékos szorgalommal kidolgozott rajzai annyira megnyerték az uralkodó körök tetszését, hogy 1856-ban kineveztetett rang szerint is udvari festőnek. Ez időtől fogva kevés alkotása került ki Szt.-Pétervárról. Pedig Zichy ereje ezekben az udvar és vadászképekben nyilatkozik meg leghatalmasabban. Kitünőbb illusztrátorra már gondolni is alig lehet: Byron, Lermontov, Madách, Petőfi és újabban Arany János hivebb tolmácsra már nem találhattak volna. Olajképei: a Szirén-ciklus, a Hulló csillagok, a Halottak órája egytől-egyig fantasztikus alkotások, minőket csak olyan rendkivüli tehetség merészelhet, mint Z., kit Gautier Teofil egy alkalommal egész találólag "monstre de génie"-nek nevezett. E nagyméretü olajfestményektől a bájos kicsiny képekig Zichy művészetében mintegy átmenetet képeznek a szines kartonok: a Bor hatalma, az Autodafé és a Tivornya III. Henrik francia király udvarában. Sokszor megcsodálták akt-tanulmányait. A felfogás nemessége a technika tökélyével szövetkezik e nemü rajzaiban. Női tanulmányainak minden egyes lapja valóságos mesterműve a meztelen test ábrázolásának. Történeti képei közül legnevezetesebbek: Luther a Wartburgon, Messiás, Dämon hatalma és Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál. Zichy a hetvenes években Párisba tette át lakását, onnan pedig Budapestre jött abban a reményben, hogy kiváló tehetségét a magyar képzőművészet javára értékesíteni fogja a magyar kormány. Hónapokat töltött Zalában és Budapesten, miután azonban látta, hogy következetesen mellőzik, visszautazott Oroszországba és újra elfoglalta fényes pozicióját a cári udvarnál. Hazáján azonban folyvást a régi szeretettel csügg s valahányszor arról van szó, hogy valamely jótékony célra áldozni kell, Zichy mindig az elsők között van. Több album és díszmű köszönheti fő vonzó erejét az ő geniális és eszmékben mindig gazdag rajzainak. Allegorikus kompoziciói, melyeket a Segítség és az Aradi vértanuk albuma számára készített, folytonos emelkedésben mutatják csodás tehetségét. Miként a művész utolsó leveleiből látható, Arany János balladáin kivül, melyekből az első kötet nem rég jelent meg, Garay János költeményeit is illusztrálni szándékozik. Pétervárott 1894. ülte meg művészi pályájának félszázados jubileumát, mely alkalommal az orosz birodalom minden vidékéről s Európa számos városából melegen üdvözölték. Munkáiból egész érdekes és becses szemelvényt közelébb az Athenaeum bocsátott közre Zichy élete és munkái címen.
Forrás: Pallas lexikon
http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/108/pc010895.html
Horváth János
ZICHY MIHÁLY EMLÉKMÚZEUM
ZALA
Zichy Mihály a XIX. századi magyar festészet és grafika egyik legkiemelkedőbb alakja. Művészetének mesteri színvonala, bravúros rajzi és akvarell-technikája miatt több, mint száz éve a közfigyelem csodálata veszi körül.
1827. október 14-én született a Somogy megyei Zala községben. Zala területe alig kétezer hektár. Ötszáz körüli a lélekszáma. A vidék egykori földbirtokosai a nemesi Zichyek, a Zalához közeli Zics községből települtek át a XIX. század elején. A jelenlegi egyszintes nemesi kúria 1820 körül épült, amelynek északi szárnyához a festőművész építtetett egy "L" alakú toldást, műterem céljából. A Zichy Mihály Emlékmúzeumot 1927-ben alapította a család, az egykori műtermet berendezve, a művész hagyatékából. Jelenleg a kastélynak majdnem az egészét a múzeum teszi ki, nyolc egymásba nyíló terjedelmes szoba, sőt az épület hátsó traktusában él a művész dédunokája, akinek lakása magánmúzeumként is szolgál.
Zichy Mihályt, mint elszegényedett nemesi család sarját, szigorú anyja, jogászi tanulmányokra kötelezte és hallani sem akart arról, hogy a gyermek korán megmutatkozó művészi tehetségének teret engedjen. A jogot Pesten kezdte tanulni, miközben egyidejűleg 1842-ben, Marastoni Jakabnál kezdett festést és rajzolást tanulni. Anyja rövidesen átíratta a Bécsi Jogi Egyetemre, de a fiú kijátszva őt, titkon a Bécsi Művészi Akadémiát látogatta. Onnan átment a Waldmüller professzor magániskolájába, s 1845-ben már a mesterének helyettesévé lett. Mialatt a jogi vizsgáit elhanyagolta, a korai képeivel, mint az emlékmúzeum festészeti termében látható "Koporsó lezárás" és "Keresztlevétel" jelentős kiállítási sikereket ért el. Az 1846-os olaszországi tanulmányútján feltöltődött a régi nagy mesterek hatásával, amely Zichy művészetében a nagyszabású romantika irányában kezdett kibontakozni. Az alig húsz éves Zichy tehetségével és a reformkori eszmék iránti fogékonyságával a magyar festészet legnagyobb meglepetését ígérte, de a sors különös útja eltérítette. 1848. januárjában Oroszországba költözött a cár udvarába, egyetlen tanítvány, Katalin főhercegnő művészi képzése céljából. Rá másfél évre, miután a cár leverte a magyar szabadságharcot, szívében a hazafiság érzésétől háborogva otthagyta állását, melyet azért vállalt, hogy szigorú édesanyjának bebizonyítsa, egy művész is élhet magas társadalmi rangon.
Zichy Szentpéterváron maradt és fotó-dagerrotypiák restaurálásából élt. Megbetegedett, nyomorgott, az itthoniak elől eltitkolva családot alapított. 1852-től kezdett újra a cári környezet számára dolgozni. 1856-ban megbízták II. Sándor cár koronázási ünnepségeinek megfestésével. Harmincéves, amikor a francia író és műkritikus, Theophile Gautier felfedezte őt és lelkesült írásában Watteau-hoz és Goyához mérhető tehetségnek hirdette ki Zichyt. 1859-ben elnyerte a "Cár őfelsége Festőművésze" címet. A cár életének ünnepi és hétköznapi képes-krónikáját volt köteles rajzi albumok sorozatában feldolgozni grandiózus, emelkedett stílusban, amelyre csak Zichy volt képes a sok tehetséges orosz művész között.
Házassága törvénytelen volt, mert nem tért át a görögkeleti vallásra, s úgy kelt egybe Ersoff Alexandrával, akitől négy gyermeke született. A törvényesítés bonyodalmas volta miatt és, hogy elkerülje a büntetésként kiróható szibériai száműzetést, 1866-ban Zalára költöztette családját, s csak időnként volt módja meglátogatni őket. 1871-ben hosszabb szabadsága idején végigutazta Nyugat-Európát, majd az angol trónörökös vendége volt Skóciában. Ezután minden vágya az lett, hogy a cári udvar titkosrendőrök által ellenőrzött szigorú világát felcserélhesse az egyre liberálisabb Európával.
Szentpéterváron gyakran érintkezett a haladó értelmiséggel, akik titkolt mozgalmaikban táplálták egymásban a zsarnokság alóli szabadulás reményét. Zichy ötévi művészi "robotmunka" után 1873-ban felmentését kérte állásából és Párizsba helyezte át otthonát. Rövidesen belekerült az ottani társadalmi és művészi élet forgatagába. Victor Hugo és az ifjabb Dumas, valamint Gustav Doré barátja lett. Kapcsolatba került grúz hazafiakkal, lengyel művészekkel, tanulni vágyó magyar iparos legényekkel. A magyar szakképzés korszerűségét előmozdító Párizsi Magyar Egylet elnökévé választották.
A zalai múzeum fali tárlóiban látható dokumentumok ennek az áldásos működésének állítanak emléket. Zichy tiszteletreméltó közéleti emberré vált Párizsban, ám tekintélyét a soron következő művészi tetteivel akaratlanul is lerombolta. Nagyméretű képekben kezdte megfogalmazni liberális eszméit, amelyekkel hatni kívánt a nézőkre, a fennálló feudális társadalmi formák és a reakciós politika elleni lázadó érzelmek felkeltésével. Az "Autodafé" című műve az egyházi türelmetlenség ellen lázít. Az 1878-as párizsi világkiállításra megfestette "A pusztítás géniuszának diadala" című 25 m2-es hatalmas képét. A kezdetben gyanútlan zsűri felfedezte, hogy a képen a korabeli uralkodók, vezető államférfiak szerepelnek. Az akkori pápa hullahegyen trónolt. Vilmos császár, II. Sándor cár, III. Napóleon eszeveszett háborús forgatagban halál és pusztulás közepette ismerhető fel, amint cselekedeteiket irányítja egy fekete felhőn alászállt szárnyas férfiördög, a Démon. Ez az alak tartja háborús hisztériában a zsarnokokat, akik a népeik pusztulását okozzák. Zichy e művét azonnal eltávolították a világkiállításról a francia hatóságok. Ő viszont egy külön helyet bérelve mégis bemutatta a közönségnek.
Az újságok tele voltak a festményt és az alkotóját szidalmazó cikkekkel. A franciák nem akartak politikai felelősséget vállalni az Európa vezetőit sértő művészetért. Zichy tudomásul vette, hogy a hivatalos körök felháborodása jogos, hisz ő provokálta ki. De elvárta, hogy művészi szempontból legalább elismerjék, méltányolják. Egy-két baráti szón kívül erről nem esett szó. Csalódottan hagyta el Párizst. Az izgalmaktól idegileg kimerült, megbetegedett.
1879-ben Nizzában lábadozott, s hazatért Zalára. Ekkor használta először a műtermét. Barátságba került a magyar művészekkel. Jókai 1880-ban meglátogatta őt és írásában tudósított Zichy különleges, romantikus lényéről és világáról. Itthon folytatta tovább eszmei mondanivalóra "kihegyezett" festészetét. Megfestette a "Modern szirént" és a "Kísértetek óráját". Petőfi verseket illusztrált. A magyar uralkodó osztály, a papság, az egész hazai reakció szempontjából veszélyes, felforgató gondolatokat festett meg képein. Rebellisnek bélyegezték Zichyt. Más irányú, könnyed rajzait pedig parázna szellemük miatt támadták. Mellőzés és becsmérlés jutott neki a hazájában is az uralkodó elit részéről. Hiába teljesített számtalan hazafias áldozatot vállaló küldetését, mint az ingyenes megrendelések, illusztrációk rajzolását és a szegedi árvízkárosultak javára való gyűjtést. Súlyos megélhetési gondjai támadtak.
Grúziába utazott, mert a Párizsban megismert grúz barátai megbízták a grúzok történelmi eposzának, Rusztaveli: "Tigrisbőrös lovagjá"-nak illusztrálásával. E munkája által a grúzok nemzeti érzelmeinek, a zsarnok orosz birodalom elleni legfőbb életre keltője lett Zichy.
1883-ban elfogadta a III. Sándor cár által újfent felajánlott udvari állást, sőt azután az 1896-ban trónra lépő II. Miklós cárnak is ő lett az udvari festője. Fájó szívvel, nem egészen megnyugodva a Párizsban és hazájában történtekkel választotta az önkéntes száműzetést, pedig szívesen vállalta volna Budapesten a Művészeti Akadémia megszervezését. Benczúr Gyula, aki festészetével kiszolgálta a reakciót, megkapta ezt az állást. Lyka Károly művészettörténész megállapította, hogy "Zichy valahányszor kontaktusba került hazájával, mindannyiszor éreztették vele, hogy férfias nyíltságára, bátor egyenes lelkűségére nincs itt semmi szükség... Már fiatal korában mellőzték, amennyire csak lehetett. Nem tetszett szabadelvűsége... (de) ő tapasztalt világfi és bölcs művésze az életnek, jól tudja, hogy egy jövendő nemzedék igazságot fog neki szolgálni".
Az öregedő Zichy Mihály állandó levelezésben állott a hazai haladó körökkel, szinte kizárólag az írókkal. Köreikben köztudottá vált, hogy a jó ügy érdekében még a legnagyobb elfoglaltsága közepette is odaadó hűséggel és szeretettel teljesíti az illusztrációs feladatokat. Művészi alkata megfelelt a megírt, megénekelt szó alapján történő bensőséges átélésnek.
A kor megkötöttségeivel szemben Petőfi, Arany, Garay, Madách, valamint Goethe, Byron, Lermontov és Puskin világa nyomán váltak szabaddá, szárnyalóbbá rajzai. A Zichy múzeum grafikai szobája falait fotóeljárással felnagyított rajzok borítják, mert az eredeti művek lapjai megsárgulnának a fénytől. Egy-egy lap látható Madách: "Az ember tragédiája" jeleneteiből, amelynek díszkiadása 1887-ben jelent meg. Az Arany János balladák közül az "Ágnes asszony", a "Walesi bárdok", a "Hídavatás" látható kinagyítva. Az eredeti rajzok 1897-ben készültek.
Zichy hívei elérték, hogy 1902-ben Budapesten, a Nemzeti Szalonban kiállítása legyen, továbbá, hogy az állam 10 nagy képét megvásárolja. Az irigyek tábora mindezt keresztezni igyekezett, s befolyásuk által a megvett főműveit raktárba süllyesztették. A tíz képből nyolc most ott van kiállítva Zalán. A könyvtárszoba a 4000 kötetes könyvtárának felét tartalmazza, bennük az európai irodalom színe-java, a görögöktől, latinoktól a XIX. századi írókig.
A grúz szobában grúz lakásbútorok, Zichy által nagy műgonddal gyűjtött fegyverek, pipák, dísztárgyak, s Rusztaveli: "A tigrisbőrös lovag" című eposzának rajzaiból készített fotósorozat láthatók. A műteremben elénk tárul a sok viszontagságot megért "A pusztítás géniuszának diadala" című egész falat beborító kép. Balra az "Álmodozó lány", a "Bűnhődés", "A modern szirén", "A csábítás" és a "Priaposz szobrának megkoszorúzása" című képek sorakoznak, előttük indiai faragású bútorok. Jobbra látható a művész Szentpétervárról hazakerült rajzasztala, fegyverek, páncélok, vadászati trófeák, s végezetül a "Hulló csillagok" című festmény.
Zichy Mihály 1906-ban, 79 éves korában halt meg, a halálát tüdőgyulladás okozta. Holttestét elhozták Szentpétervárról és Budapesten a Kerepesi temetőben temették el. Sírját Stróbl Alajos alkotta Zichy mellszobor díszíti. Grúzia fővárosa, Tbiliszi is szobrot állított néki.
A családi hagyatékot a Magyar Nemzeti Galéria és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Zichy képei egészítik ki.
A múzeum további fejlesztésére és Zichy Mihály szellemi örökségének - itthon és a világon - közkinccsé tétele érdekében Zichy Mihály Alapítvány létesült a zalai Zichy Mihály Emlékmúzeum helyszínnel.
Forrás: http://www.smmi.hu/kepzomuv/zichymem.htm
