Eger vár ostroma 1552-ben (régi képeslap) Kiadó: Egri Keresztény Iparoskör	ÉRDEKESSÉGEK
	Szilágyi Sándor: Az 1552-iki hadjárat
	Petercsák Tivadar: Az egri vár kultusza
	Részlet Gárdonyi Géza: Egri csillagok című regényéből
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története

III. FEJEZET.
Az 1552-iki hadjárat (részlet)

Az egyesült roppant török had Eger, "a gyermekszoba", a "rossz akol" - így nevezte Ali - megvívására indult. 1548 óta Dobó István volt a vár kapitánya, ki mellett Mecskey István viselte a másodkapitányi tisztet. Hat vármegye nagy részének megtartása s messze föld biztonsága függött Egertől, mely fontosságához képest még mindig nem volt kellően megerősitve. Belső és külső várból, a palánkkal védett városból s nehány előre tolt védműből, toronyból állott. Az őrség száma legföllebb 2000 volt. Egy részük csak kevéssel az ostrom előtt érkezett, mert Dobó segitségre szólitotta a közeli városokat, vármegyéket, urakat, s épen ezek szolgáltatták az őrség túlnyomó részét. A védők mind magyarok voltak s szülőföldjükért, tűzhelyükért, családjukért harczoltak. Bíztak vezéreikben, legelől Dobóban, kiben a szertelenűl nehéz tisztséghez minden szükséges kellék szerencsésen egyesült. Származása, vagyona megadta neki a kellő tekintélyt, katonai tehetségei, személyes vitézsége biztositották részére az őrség föltétlen ragaszkodását. E mellett körültekintő, lelkiismeretes gazda volt s idejében gondoskodott mindenről, hogy a vár hosszú ostromot is kiállhasson. Tudta, hogy magára lesz hagyatva, s már augusztus 25-ikén irta Castaldonak: "Segedelmet csak Istentől várunk, nem az emberektől." Ennek megfelelően tette meg intézkedéseit. Bátorsága lelket öntött katonáiba, kik érezték, hogy jó kézben vannak s elszántan várták a rengeteg ellenséget, melynek előcsapatai szeptember 9-ikén érkeztek Eger közelébe. Harmadnapra ott volt az egész sereg s megkezdte az ostromot. Szeptember 19-én a város a török kezébe került, mire közvetlen közelből indult meg a külső vár falainak lövetése. A védők azonban nem fáradtak bele a várfalak kijavitásába és sikeres kirohanásokat is tettek. Szeptember 29-ikén intézte a török az első nagy rohamot. Noha többször megujitotta, mindig visszaüzetett, s Dobó vitézei egészen táboráig kergették a futó ellenséget. Mikor Ali megadásra szólitotta föl a védőket, ezek válasz nélkül űzték ki a várból hirnökét. A török igéretek azonban egyesekre nem maradhattak hatás nélkül s egy kis csapat ki akart szökni. De titkuk kitudódván, felbujtójuk bitófára került. A török a roham visszaverése után egy ideig csendesen viselte magát, mert elfogyott a puskapora, másrészt eleségben is nagy szükséget szenvedett. Október 4-ikén éjjel a várban lőporrobbanás történt ugyan, mely sok kárt tett, de ez a csapás sem lankasztotta el Dobó kitartását. Mihelyt a török kiegészité készleteit, fokozottabb erővel folytatta a bombázást, s a várfalak nagy része csakhamar összelőtt romhalmaz volt. Erre október 12-ikén négy helyen teljes erővel kezdődött a roham. Egész napon át szakadatlanul folyt a küzdelem s a támadók végre is visszaüzettek. Vagy más-, vagy harmadnap az ellenség megujitotta a rohamot s három felől tört az összelőtt várfalakra. Több órai nehéz harcz után az egyiket Mecskey, ki maga is megsebesült, a másikat Bornemissza György deák s jeles társai, Zoltay és Figedy, a harmadikat a hősök hőse, Dobó verte vissza. Maga két sebet kapott, katonái is kimerültek a hosszú tusában s egy pillanatig úgy látszott, hogy oda vész minden. Ekkor vívták ki a várbeli asszonyok az egri nevet. A küzdők segitségére rohantak, sziklákat dobtak, forró vizet és olajat öntöttek az ellenségre, mely végül itt is visszaveretett. Eger meg volt mentve. Megmenté védőinek hősiessége és az isteni gondviselés, mert az óriási veszteség tétlenségre, s a korán beálló hideg elvonulásra kényszerité az ellenséget. A táborban, noha a szomszéd birtokosok és községek is kényszerittettek eleséget szállitani, kezdettől fogva hiányos volt az élelmezés s a török katonák mindinkább elvesztették harczkedvüket. Ellenben a várban minden bőségben volt, "vígan laknak, trombitáltatják, sipoltatják magokat." Október 18-ikán a rengeteg török had csakugyan eltávozott s Eger felszabadult, mire Dobó másnap Vajda János, Iványi György, Somogyi András és Kőszeghy Albert vitézekből álló küldöttség útján közölte az örömhírt a királylyal. Ugyanakkor értesité Nádasdy Tamást az ostrom lefolyásáról s sürgette a vár helyreállitását, mert anynyira meg van rongálva, hogy Eger inkább nyilt mező, mint erőditett hely. A király szivén viselte Eger sorsát. Mikor a télen híre járt, hogy a török Eger ellen készül, utasitotta Serédy Györgyöt, küldjön Dobónak Kassáról 150 lovast segitségül. A nyáron meg Dobót azzal biztatta, hogy gyűjti már a hadat, melylyel meg fogja segiteni. Csakugyan küldött két zászlóalj cseh zsoldost, kik azonban későn indultak el s többé az ostromolt várba be nem juthattak. Másrészt folyton buzditotta Castaldot és a magyar urakat, hogy Egert megsegitsék. Ezek azonban ily vállalatra teljesen képtelenek voltak. Annál hálásabb volt tehát a király a védők iránt, kik hősiességükkel szabaditották meg magukat. Ismételve kegyeiben részesitette, nemesitéssel, birtokadományozással jutalmazta őket, sőt hátralékos zsoldjukat is kifizettette, a mi akkor igazán ritka eset volt. Az ország maga szintén kifejezte háláját s külön adót szavazott meg a sebesülteknek s az ostromban elhunytak családjainak. Mecskey István, a védelem egyik legvitézebb hőse, nem sokáig élvezhette királya és hazája elismerését. Nejét és leánykáját apósánál hagyta Budetin várában s midőn a felszabadult várból hozzájok utazott, parasztok, kikkel összeütközésbe jutott, mások szerint rablógyilkosok megölték.

Forrás: Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története
http://mek.oszk.hu/00800/00893/html/doc/c400339.htm

Petercsák Tivadar: Az egri vár kultusza

"Itt nem hirdetni, itt csak tanulni lehet a hazafiságot" - mondta a 200 évvel ezelőtt született Kossuth Lajos e szavakat Egerben 1849. március 30-án. Ezzel utalt az 1552 őszén Egerben lezajlott hősies várvédelemre, amikor a magyar katonák Dobó István vezetésével egy fél évszázadra megállították a többszörös túlerőben lévő török csapatokat. A 450 évvel ezelőtti győzelem történelmünk kiemelkedő eseménye, és ennek nyomán a magyar nemzet tudatában Eger neve egyet jelent a hazafisággal és a hősies helytállással. Tanulmányomban azt a folyamatot szeretném bemutatni, amely során kialakult az egri várnak ma ismert kultusza, s ennek eredményeként hosszú évek óta az ország leglátogatottabb történeti emlékhelye. Évenként a magyar diákok és felnőttek százezrei, a külföldi turisták tízezrei keresik fel az évszázados erődítményt, és látogatnak el városunkba. Mi az oka ennek a vitathatatlan népszerűségnek, mit keresnek a vár falai között a hazai és külföldi érdeklődők? A válasz kapcsán először a vár történetéhez kell visszatérnünk. Az egri vár léte és kiépítése szorosan összefügg a püspökséggel, hiszen a Szent István király által a XI. század elején alapított egri püspökség központja a várdombon volt. Itt épült fel a román és gótikus stílusú székesegyház, a ma is álló püspöki palota, de itt voltak a kanonokok és a szolgálónépek házai is. A tatárjárás után megerősített kővár a XVI. század közepéig védte a püspökséget. A XVI. század közepén azonban megváltozott az egri vár szerepe, és az Oszmán-török Birodalom Nyugat-Európa felé terjeszkedésének időszakában a püspöki várból a felvidéki bányavárosokat védő erődítmény, végvár lett. Az 1526-os mohácsi csatavesztés és Buda 1541. évi elfoglalása után a királyi Magyarország és Erdély között az ország középső része már török fennhatóság alatt volt. A török uralom megerősítését és kiterjesztését célzó újabb török hadjárat 1552 nyarán indult meg és Temesvár, valamint a nógrádi, honti végvárak elfoglalása után a három török hadvezér csapatai Szolnok alatt egyesültek. A szolnoki vár elfoglalását követően a mintegy 80000 főből álló török hadsereg Eger alá vonult. A Dobó István várkapitány vezetésével megerősített várat 2058 ember védte, akik közül 1799 fő volt a fegyveres katona. A várat szeptember 11-én vették ostromzár alá a törökök. Tizenkét napon át tartott a tüzérségi előkészítés, amelyet több gyalogsági roham követett. Két héten át folyt az elkeseredett küzdelem a sokszoros túlerőben lévő támadókkal szemben. A törökök erejét a súlyos ember-veszteségek, az elhúzódó ostrom miatt egyre fokozódó ellátási nehézségek, valamint a táborban fellépő járványok fokozatosan felőrölték. Az egyre hűvösebb időjárás csak tovább rontotta helyzetüket, s ennek következtében október 17-18-án, 38 napi küzdelem után a megtépázott török had az ostromot feladva téli szálláshelyére vonult. A várvédők közül több mint háromszázan estek el, a sebesültek száma pedig meghaladta a kétszázat. Az egri diadal nagy fontosságú esemény volt, hiszen a XVI. században első ízben sikerült a török főerők ellen megvédeni egy magyar várat. A siker egyik forrása a védők egysége és a győzelembe vetett feltétlen hite volt. Hat idegen tüzér kivételével mindnyájan magyarok voltak, akik szűkebb pátriájukat és hazájukat védelmezték. Az egri vitézek helytállását a keresztény hit is erősítette, ami egyúttal az ország függetlenségének és integritásának a megvédését is jelentette.

A várbeli katonaság hadászatilag korszerű összetétele mellett Bornemissza Gergely tüzes szerszámai is hozzájárultak a sikerhez. Már az egykorú német krónikaíró, Ortelius is megemlítette az egri nők hősiességét: "Az asszonyok is kövekkel, forró vízzel, szurokkal rohantak a falakra, az ellenségben nagy kárt tesznek és nem is emberek, hanem dühös oroszlánok módjára viselkednek". Természetesen meghatározó szerepe volt a vár kapitányának, Dobó Istvánnak. Amellett, hogy 1548 óta tudatosan erősítette a vár védelmi rendszerét, személyes bátorsága, előrelátása, következetessége, a korszerű hadászatban való jártassága az ellenséggel szemben, meg nem alkuvása valamint a katonái iránt tanúsított méltányossága egyaránt hozzájárult a győzelemhez. Tinódi Lantos Sebestyén (Lónyai Nagy Éva felvételei).Az egri diadal jelentőségét csak fokozta, hogy azt Dobó Istvánék külső segítség nélkül érték el. A keresztény világ csodálatát váltotta ki az egriek hősiessége, és Dobó Istvánt a "kereszténység Herkulese"-ként emlegették Európában. Az egri események páratlan nyilvánosságot kaptak. Akkor jeles énekmondója, Tinódi Lantos Sebestyén már néhány hónappal az ostrom után verses krónikába foglalta az eseményeket. Az osztrák és német nyomtatott röplapok hadibeszámolói nyomán pedig egész Európában elterjedt az egriek hősi helytállásának híre.

1552-től számíthatjuk az egri vár kultuszának kialakulását, amelyhez hozzájárultak az azt követő évszázadok történetíróinak, költőinek, íróinak, festőinek, szobrászainak, zeneszerzőinek az alkotásai. Ezek közös ihlető forrása az egri várvédők hősiessége és a várkapitány, Dobó István személyisége. A már említett Tinódi Lantos Sebestyén 1553 májusában személyesen látogatott el Egerbe, hogy maguktól a küzdelem résztvevőitől tudja meg a harc igazi történetét. "Eger vár viadaljáról való ének"-ében maradéktalan hűséggel számol be az ostrom legapróbb részleteiről, s ezeket a régészeti ásatások és a levéltári kutatások egyaránt igazolták. Valamivel később egy rövidebb változatát is megírta az egri diadalnak, ez az "Egri históriának summája" címen vált ismertté. Ezt fordíttatta le latinra Ferdinánd király Zsámboki Jánossal, hogy bővebben megismerhesse az egri eseményeket. Ugyancsak latin nyelven jelent meg 1556-ban Csabai Mátyás műve Németországban "Az egri vár dicsőítő éneke" címmel. Művének jóformán egyetlen hőse van: Dobó István. Értékes alkotás Christian Schaeseus erdélyi protestáns lelkész 1581-ben megjelent költeménye, "Az egri haditettek 1552-ben". A szerző azt hirdette, hogy az egriek győzelmének alapja a vitézek egyetértése volt. Schaeseus jól látta, hogy Dobó Istvánnak meghatározó és sorsdöntő jelentősége volt a vár megtartásában, a győzelemben. Dobó alakjában találta meg azt a hőst, akire egy sikeres eposz megírásához szüksége volt. A XVI. század második felében - 1579-től 1584-ig - hadnagyként az egri várban szolgált a nagy magyar költő, Balassi Bálint. Verseiben méltán nevezte Egert a "vitézek ékes oskolájá"-nak, a "jó katonaság nevelő dajkájá"-nak. Baróti Szabó Dávid az 1786-ban megjelent Vers-Koszorú című kötetben az "egy Egri Asszony Vitéz Tselekedetei" című hexameterben írt költeményében egy Orteliustól átvett harci epizódot dolgozott fel. A török már kitűzte zászlaját a vár fokára, a férfiak már-már meghátráltak, de az asszonynép megújítva a küzdelmet, visszaverte a támadókat. Egy asszony a viadal során hősi halált halt férje fegyverzetével küzdött tovább, és hat törököt küldött a másvilágra. A sort Vörösmarty Mihály 1827-1828-ban írt "Eger" című romantikus eposza folytatta, amelyen Homérosz Iliászának és Zrínyi eposzának a hatása érződik. Két szerelem romantikus meséje az ostrom folyamatába ágyazva, s a reformkor nemzeti függetlenségi törekvéseinek a hatása alatt íródott. Vörösmarty legkedvesebb epigrammái közül való az 1830-ban megjelent "Dobó" című, amely a török hódoltság alatt visszasírja a hajdani várkapitány hősiességét. Zalár József "Az egri vár" című költeményében Dobó alakja már mint legendahős tűnik az olvasó elé. Az ún. "nemes ponyva" költészet két darabja is foglalkozott az egri várvédelemmel. Tatár Péter álnév alatt Medve Péter "A hős Dobó, vagy Eger vár ostroma 1552-ben" hazafias szellemben minden művészi és irodalmi érték nélkül 1857-ben népszerűsítette a viadal históriáját. E ponyvák sorában, 1899-ben bukkant fel "Dobó Katica, az elszánt, bátor, hős egri honleány tanulságos története".

A vár kultuszának igazi megteremtője és serkentője Gárdonyi Géza, aki 1899. december 25-én a Pesti Hírlapban kezdte közölni az "Egri csillagok" című regényét, amely könyv alakban 1901-ben került az olvasókhoz. Gárdonyi regénye a téma máig legszebb irodalmi feldolgozása, és minden idők egyik legnépszerűbb magyar regénye lett. Az Egri csillagok utolérhetetlen sikerének titka, hogy a XVI. századot szinte tapintható közelségbe hozza, és úgy ábrázolja, mintha a kor alakjai közöttünk élnének. A regény egykor létezett szereplői - Bornemissza Gergely, Dobó István, Török Bálint - hitelesen jelennek meg a könyv lapjain. A mű erénye, hogy benne az ostrom históriája nemesen ötvöződik hazaszeretettel, romantikus kalandokkal és szerelmi történettel, anélkül, hogy az egyik is elnyomná a másikat. Gárdonyi regényének még életében több kiadása jelent meg. Népszerűségét jelzi, hogy pl. 1961 és 1966 között 287 ezer példány került belőle forgalomba. Győrfi András rajzaival illusztrált legutóbbi kiadását 2000-ben vehettük kézbe. Az Egri csillagokat sok nyelvre lefordították, az angol és német nyelvű kiadások ma is kaphatók a könyvesboltokban. A vár fölötti városrészben, a Sáncban élt író számára az egyik legnagyobb elismerést jelen-tette, hogy Eger város még életében, 1913-ban, róla nevezte el az addigi Takács utcát. Meghatottan köszönte meg a képviselő-testülethez írt levélben e nemes gesztust: "Mert másutt az írót leteszik előbb a föld színe alá és csak azután ajándékozzák meg virággal. Itt az író még fenn jár s már is odaadják neki a legritkább és legszebb virágot: a századok nefelejcsét". A nagy magyar regényíró, Jókai Mór 1902-ben A magyar nemzet története II. kötetében adózott egy elbeszélés erejéig az egrieknek. Ez a "Dobó István és az egri nők", amely a következő évben már forrásul szolgált az ismert népszerű ifjúsági írónak, Donászy Ferencnek, aki "Sziget-vár és Eger hősei" című ifjúsági regényének második részében írta meg az egri harcokat. A kalandos történettel átszőtt regény központjában Dobó és egyik tiszttársa, Zolthay áll.

Az egri várvédelem a drámák, színművek szerzőit is megihlette. Először a XVIII. század eleji jezsuita iskoladrámák dolgozták fel a témát, amelyek látványossággal, zenével és tánccal tették vonzóbbá az előadásokat. 1700-ban Telekesi István püspök kérésére adták elő az egri jezsuita gimnázium növendékei a Dobó drámát iskolájuk udvarán. A szabadtéri előadásban jól felhasználták várfalként az ott húzódó ősi városfalat. Sőt, a nagyobb hatás elérésére még a közelben felállított ágyúkból is durrogtattak. Az Egerben bemutatott Dobó darab hagyományt teremtett. 1729-ben a pozsonyi jezsuiták gimnáziumában vitték színre "A keresztény Herkules avagy Dobó István" című, latin nyelvű, tánccal és zenével látványosabbá tett iskoladrámát. 1755-ben Sopronban és 1766-ban Kassán került színre egy-egy Dobó Istvánról szóló dráma. Szigligeti Ede színművét, "Az egri nőt"-t 1851-ben mutatták be a fővárosban, de a kritika súlyosan elmarasztalta. Tóth Kálmán "Dobó Katicza" című népszínműve révén 1862-ben került be a köztudatba a várkapitány nem létezett lányának a neve, aki a magyar nők bátorságának a példaképévé vált. A hagyomány szívósságát jelzi, hogy ma is működik Egerben egy amatőr népdalkör, amely Dobó Katica nevét viseli. Érdekes alkotás Gárdonyi Géza 1904-ben írt "Dobó István szelleme" című verses előjátéka, amellyel az első egri állandó színház megnyitotta kapuját. A jelenet szerint az egri várba látogató színészek előtt megelevenedik Dobó síremlékén a hős, és a haza lángoló szeretetére lelkesíti Thália papjait és papnőit. Gárdonyi hallhatatlan regényének három színpadi feldolgozása is készült a második világháború után. Szinetár György három felvonásos színművét 1952-ben a budapesti Ifjúsági Színház mutatta be olyan sikerrel, hogy 185 alkalommal került a közönség elé. Kárpáthy Gyula "Egri csillagok" darabját két változatban is megírta. Az elsőt - amely a regény legfontosabb várbeli eseményeit vitte színpadra - 1962-ben a budapesti Déryné Színház tűzte műsorára. 1965-ben pedig az új egri Gárdonyi Géza Színház megnyitóján adták elő a marxista történelemszemlélet szerint átírt történetet. Dobó rendkívüli egyénisége áll a központban, akinek nemcsak a törökkel kell megküzdenie, hanem a bécsi udvarral és az önző magyar urakkal is.

Az "Egri csillagok" varázsa a filmrendezőket is megragadta. Elsőnek 1923-ban a később világhírűvé vált filmrendező, Fejős Pál vitte celluloidszalagra, de a film súlyos kudarcot vallott. Igazi sikert hozott viszont a Nemeskürty István forgatókönyve alapján Várkonyi Zoltán rendezésében 1968-ban készült Egri csillagok. A filmen a legkiválóbb magyar színészek, magas fokú technikai felkészültség, pirotechnikai bravúr keltette életre az egri vitézek viadalát a törökkel. A hazai és külföldi mozibemutatók után a film a televízióban is gyakran látható. Nincs olyan év, hogy valamelyik közszolgálati televízióban az újabb generációk is ne tekinthetnék meg Gárdonyi halhatatlan művének feldolgozását.

Az egri dicsőség első zenei kompozíciója is Tinódi munkája. A kinyomtatott dallamok nyomán adta elő maga a lantos, és énekelték szerte a magyar végvárakban és udvarházakban. Az egri viadal 400. évfordulójára, 1952-ben Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző áldozott a hősöknek. A "Tinódi Históriája Eger Vár Viadaljáról" című kantáta fődallama a históriás ének melódiája, amely rondószerűen, mindig más feldolgozásban tér vissza. A "summáját írom Egör várának" jólismert dallamát hallhatják néhány éve az egri városi közgyűlés résztvevői a szavazás idején, és ugyancsak ezt a dallamot játssza el a Minorita-templom harangjátéka naponta többször is. A XX. század végén a musicalírókat is megihlette a Gárdonyi regény témája. Várkonyi Mátyás-Béres Attila rockoperáját először 1997-ben a Margit-szigeti szabadtéri színpadon mutatták be nagy sikerrel. Az egri Gárdonyi Színház művészei a Líceum udvarán 1998-ban adták elő a darabot, 2002. június elején pedig az egri vár gótikus palotája előtt mutatták be a rockopera ünnepi változatát. 2001 és 2002-ben a Dobó téren láthatta a közönség Zalán Tibor-Huzella Péter "Eger kis csillagai" című zenés történelmi játékát. A Gárdonyi regényhez kapcsolódó produkciót hetven kisdiák és négy színész kelti életre.

Gazdag az egri témát feldolgozó képzőművészeti alkotások sora. Egy 1632-ben megjelent német krónika metszete a várfalakon harcoló katonák mellett a törököket legyőző egri nők hősiességét emeli ki. Dobó Istvánról készült tipikus ideálképmás Kovács Mihály litográfiája 1854-ből. A legismertebb történelmi festmény Székely Bertalan "Egri nők" című alkotása, amely 1867-ben készült és a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán látható. A végleges képet több ceruzarajz és olajvázlat előzte meg, s ezekből az egyiket a Dobó István Vármúzeum képtárában tekinthetik meg a látogatók. A XIX. század közepén Kiss Bálint festménye, majd az ez alapján készült litográfia örökítette meg Eger ostromát. Ennek zenélő órás naiv változata is ismert. Vizkelety Béla kőnyomata is ugyanezt a témát dolgozza fel. Kőrösfői-Kriesch Aladár, a magyar szecesszió jellegzetes festője "Dobó István megvédi Eger várát a törökök ellen" című képét a honfoglalás millenniumára készítette 1896-ban. A várfalon dúló harci jelenetet ábrázoló festmény az egri megyeházán található. Kovács Ágoston után ismeretlen XX. századi művész készítette "Az egri nők 1552." című elemi iskolai szemléltető faliképet (1913), amely Székely Bertalan kompozícióját idézi színes litográfiában. XX. századi egri és más magyar festők is gyakran ábrázolták Eger ostromát. A Dobó István Vármúzeum idén kapta ajándékba Ruzicskay György 1938-ban festett expresszív hatású és az ostromot sajátos nézőpontokból bemutató festményét. Egri művészek kollektív alkotása az 1552-es ostrom 400. évfordulójára festett hatalmas olajkép, amely az egri városháza tanácstermét díszíti. Id. Kátay Mihály egri festőművész 1956-os képe az ostromló ellenségen rajtaütő lovascsapatot örökíti meg, és az Eszterházy Károly Főiskola B. épületében látható. Bodó Sándor festőművész triptichonon ábrázolja a híres várvédelmet. Az egri hősöknek emléket állító első köztéri szobrot a mai Dobó téren helyezték el 1907-ben. A "Dobó szobor"-nak nevezett alkotás Stróbl Alajos műve, és Dobó István mellett Mekcseyt, valamint egy harcoló nőt ábrázol. A szobor költségeit országos gyűjtés útján teremtették elő, hogy ezzel is szimbolizálják az 1552-ben kivívott diadalnak az egész országra kiható jelentőségét. Háttérben a várral a szoborcsoport egy évszázad alatt annyira összenőtt a várossal, hogy annak szinte jelképévé is vált. Az egri várkapitány nevét viselő gimnázium ballagó diákjai egy-egy szál virággal e szobornál búcsúznak a várostól, és az Egri Fertálymesteri Testület évek óta itt tartja fáklyás megemlékezését az egri győzelemről. A város főterének másik hangsúlyos szoborcsoportja, a "Végvári vitéz" Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotása 1967-ből. A rendkívül mozgalmas kompozíció egy végvári lovas vitéznek a törökkel vívott küzdelmét jeleníti meg. A várvédelem 400. évfordulóján, 1952-ben helyezték el a vár főkapujától jobbra lévő falon Tar István és Illés Gyula nagyméretű bronz domborművét az ostromjelenettel. A Vármúzeum központi épületének kapualjába ugyancsak 1952-ben került Zala György bronz domborműve a várvédelemről, amely eredetileg a budapesti Millenniumi Emlékműhöz készült 1920 körül. Az emlékplakettek közül Király Róbert egri szobrászművész 1962-ben készült munkája egyik oldalán Dobó portréját, a másikon pedig a vár és a város archaikus távlati képét mutatja. A Dobó István emlékérem Asszonyi Tamás alkotása, amely a várkapitány portréja mellett a gótikus püspöki palotát jeleníti meg. Ezt az érmet azok kapják meg, akik sokat tettek az egri várért, hagyományainak ápolásáért...

Forrás: Honismeret - A honismereti szövetség folyóirata XXX. Évfolyam. 2002/5
http://www.vjrktf.hu/carus/honisme/ho020500.htm

EGRI CSILLAGOK

ÖTÖDIK RÉSZ
HOLDFOGYATKOZÁS
(részlet)

A török egyre nagyobb és nagyobb sokaságban tör fel a bástyán. Már fel is ugrálnak. Gyilkos birokra kelnek a vitézekkel. Maga Dobó is torkon markol egyet, egy óriást, akinek csak a csontja van egy mázsa. Próbálja visszalökni. A török megveti a lábát. Egy percig mind a kettő meredt szemmel liheg. Akkor Dobó összeszedi az erejét, és egy csavarintással berántja. Leveti az állvány magasából az udvarra.

A töröknek leesett a sisakja, s ő maga a kövek közé huppan. De megint feltápászkodik, s visszafordítja a fejét, hogy jönnek-e a társai.

Akkor ér oda Baloghné. Vércsesikoltással suhintja meg a kardját a levegőben, s a török feje elválik a nyakától iszonyú csapása alatt.

A többi asszony is fenn forog már a bástyán. A katonák a viaskodásban nem veszik már át az égő szurkot, a követ, az ólmot, hát felhordják ők maguk, s a füstben, a porban, a lángban le-lezúdítják a felkapaszkodó törökre.

Hull a halott, és szaporodik az élő. Egy-egy kőhengerítés, szurok- és ólomöntés ösvényt tisztít az ellepett falon, de a holtak halma csak a pihent dandárok feljutását könnyíti meg. Az élők elkapják a visszahulló halottól a boncsokokat, s a lófarkas zászló újra ott táncol a létrán.

- Allah! Allah! Győzünk! Már győzünk!

Dobó csodálkozón pillant a mellette viaskodó Baloghnéra, de nincs ideje szólni. Ő maga is küzd. Ragyogó páncéljáról vállától sarkáig csurog a vér.

Az asszony csapást csapás után oszt a felnyomakodó törökre, míg végre lándzsaszúrás találja, s elhanyatlik le a bástyáról az állványra.

Nincs már, aki elrántsa. A küzdelem a fal tetejére csap. A holtakra rágázoltak az élők. Dobó egy kiálló oromra ugrik, és lenéz.

Már az agák is a fal tövében vannak. Veli bég egy nagy, vörös bársonylobogót hoz lóháton. A török harcosok a lobogó láttára új üvöltésben törnek ki.

- Allah segít! A diadal perce itt van!

A lobogó az Ali pasa győzelmi lobogója. Harminc vár és várkastély ormán hirdette már azon a nyáron az a lobogó a török erő diadalát. Soha nem érte más, csak a dicsőség sugara!

Veli bég a földbástyához hatol a lobogóval. Ott legfáradtabbnak látszik a védelem, mert már asszonyok is harcolnak.

Dobó megpillantja az aranytól ragyogó betűs, széles ünnepi zászlót. Petőhöz üzen, s ő maga a földbástyára fut.

Ember ember ellen küzd ott. Meg-megjelenik egy-egy zászlós alak, meg visszatűnik a mélybe. A harcosok a felszálló por és füst fátyolába burkoltan viaskodnak. A szurokkoszorúk és tüzes kalácsok üstökös csillagokként röpködnek a füstfelhők között.

- Jézus, segíts! - sikoltja egy asszony.

Dobó abban a pillanatban ér oda, amint egy felhágó török Szőr Mátyásba, a maklári molnárba meríti markolatig a jatagánját.

- Rajta! Rajta! - dördül meg Dobó hangja a bástyán.

A katonákat e hangra új erő szállja meg. A falra tolakodókat bűnnek soha fel nem róható, magyaros káromkodások között öldöklik vissza.

Dobó a molnár gyilkosának fordul. Látja, hogy a török talpig derbendi acélba van öltözve. Az olyanról lesiklik a kard. Gyors elhatározással veti magát reá, és nyomja le a megölt molnárra.

De a török vállas, izmos ember. Levetni igyekszik Dobót. Tehetetlen dühében a vasat harapja le Dobó karjáról, aztán hirtelen a földre csap, és arccal fordul fölfelé. De ez a halála. Dobó megtalálja a meztelen nyakat, s beleszorítja a lelket irgalmatlanul.

Még föl sem emelkedett, egy magasból lehulló török lándzsa csattan a lábába, s végighasítja a bőrszíjat, megáll a lábikrájában.

Dobó fájdalmában felordít, mint az oroszlán. A térdére rogyva kap a lábához, és szemét a kín könnyei vizesítik meg.

- Uram! - mondja rémülten Kristóf apród. - Megsebesült?

Dobó nem felel, kirántja a lándzsát a lábából, és elveti. Egy percig összeszorított ököllel áll, és szívja a fogát, míg a kín első mérge szétmúlik. Azután egyet rúg - próbálja, hogy eltörött-e a lába. Nem törött el, csak vérzik. Ahogy a fájás kiszállott belőle, ismét felragadja a kardját, s reáveti magát tigrisként a résen benyomakodó törökre. Jaj annak, aki most eléje kerül!

Míg ott már csaknem foggal is marják egymást, alig tízölnyire onnan a másik résnél is megsereglik az ellenséges had.

A rés gerendái beszakadnak a százak nyomásától, s a török győzelmi ordítással ront be anélkül, hogy falat másznia kellene.

Egyik a másikat tolja, taszítja. Fegyver a jobb kézben, a balban boncsok. Az elöl jöttek a bástyára ugranak a boncsokkal. A később jövők az állványok alatt várakozó sebesülteket s asszonyokat rohanják meg.

Közben az egyik vasazott lábával odarúgja a tüzet és a tűzben égő fahasábokat az állvány oszlopához. A tűz magas lángnyelvekkel kezdi nyaldosni az oszlopot.

A sebesültekkel csak könnyen boldogulnak, de az asszonynép dühös rikoltással ragadja fel az üstöket és a kondérokat.

A vastag derekú Kocsis Gáspárné úgy loccsantja forró vízzel szembe az egyik nagy szakállú agát, hogy amint az aga a szakállához kap, ott marad a díszes szakáll a markában.

Egy másik asszony a másik tűzrakásnál lángoló hasábfát ragad fel, s azzal üti arcba a törököt, úgy, hogy a fa szikrái csillagokként csapnak széjjel. A többi asszony már fegyverrel száll szembe a pogányokkal.

- Üssétek! Üssétek! - bömböl a felnémeti kovács.

Odarohan a pörölyével az asszonyok közé. Három pogány hadakozik ott egymásnak vetett háttal.

Az egyiket úgy sújtja fejbe, hogy a töröknek orrán, fülén freccsen ki az agya veleje.

A másik török kezében megvillan a jatagán, s markolatig merül a kovács hasába.

- Velem jössz a másvilágra, kutya! - ordítja a kovács.

S még egyszer meglódítja a feje fölött félmázsás pörölyét, s csak azután ül le a földre, s teszi a tenyerét a hasára, mikor már látja, hogy az ellenfele az iszonyú csapástól pogácsává lapított sisakkal arcra dől le a holtak közé.

Az asszonyok már akkor mind felragadták a heverő fegyvereket, s ádáz-dühösen, vércsevisongással viaskodnak a törökkel. A kendőjük leesett. A hajuk kibomlott. Szoknyájuk ide-oda csavarodik a küzdelemben. De ők nem gondolnak immár asszonyi voltukra: rikoltozva esnek a töröknek. Kardjuk nem fog fel semmi csapást. Ami rájuk hull, az az övék. De amit ők adnak, az meg a töröké.

- Éljenek az asszonyok! - hangzik mögöttük Pető kiáltása.

S hogy megpillantja az állványt nyaldosó tüzet, vödörhöz kap, s végigönti az oszlopon.

A főhadnagy pihent csapatot hozott. Maga is kardot villogtatva ugrik egy macskaként felszökkenő akindzsinak. Leteríti a gerendák közé.

A katonái ezalatt polyvaként szórják szét a betolakodott törököt. Sőt még a lyukon is kirontanak.

Dobó a falra térdelve, ziháló mellel és meredt szemmel néz alá, míg kardjáról és szakálláról csöpög a vér.

A nekibőszült egriek egyre többen rontanak ki a résen a várból, s ott verik már a törököt a holtak között, a bástya alatt.

- Vissza! - kiáltja Dobó a torka minden erejéből.

De a harci zivatarban nem hallják azok a maguk szavát se.

Egy Tóth László nevű közvitéz megpillantja a piros bársonylobogós béget. Nekiugrik. A kezében mordály van. A bég mellére süti. Egy kapás a lobogóhoz. A másik mozdulata, hogy az üres mordályt egy török szeme közé vágja. Aztán visszaugrik a zsákmánnyal, míg vele kijutott öt társát összevagdalják a janicsárok.

Dobó csak azt látja, hogy Veli bég lefordul a lóról, s hogy a basa győzelmi zászlóját magyar ragadta el. Helyet mutat a pihent csapatnak. Bal karjának véres rongyain egyet csavar, s le a réshez rohan. Pető ott áll már gyalog, s a rés előtt álló mozsárágyúhoz emel egy lángoló fahasábot.

A lobogó után tóduló janicsárokat ez a lövés rúgja vissza.

- Tölts! - kiáltja Dobó az egyik katonának. - Négyen itt maradjatok. Követ, gerendát ide, ha van idő!

S a tüzes fergeteg újult erővel tombol tovább a bástyán.

Forrás: Gárdonyi Géza: Egri csillagok
http://mek.oszk.hu/00600/00656/html/05.htm