Önarckép |
ÉLETRAJZI ADATOK | |
| A Képzőművészet Magyarországon c. kiállításból | ||
| Magyar Életrajzi Lexikon szócikke | ||
| Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Székely Bertalan
(1835, Kolozsvár - 1910, Budapest)
Festő, a romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet legnagyobb képviselője. Kiváló pedagógus volt. Kezdetben mérnöknek készült és a bécsi műegyetemen tanult, majd 1851-55-ben Bécsben J. N. Geiger és K. Rahl növendéke volt. 1855-ben visszatért Erdélybe, ahol éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta fenn magát. 1858-ban az Aichelburg grófi család csehországi birtokán, Marchendorfban dolgozott, ahol meg is nősült.
1859 telén Münchenbe ment Pilotyhoz tanulmányai folytatására. Itt festette ifjúkori Önarcképét, a realista magyar portréfestészet egyik remekművét. Ugyancsak itt készült első jelentős történelmi kompozíciója, a II. Lajos király holttestének megtalálása. 1861-ben festette Dobozy és hitvese c. történelmi képét. Ettől kezdve mindjobban kibontakozott egyéni stílusa, amelyet az akadémikus komponálás, pszichikai jellemzés és a naturalisztikus anyagábrázolás jellemzett.
1862-ben készítette Gregus János arcképét, s ez évben Pestre költözött. 1863-ban VII. Károly császár menekülése c. falképével (München, Bayerisches Nationalmuseum) nyert ösztöndíjjal Hollandiába és Párizsba utazott, ahonnan 1864-ben tért haza. 1866-ban alkotta a Mohácsi vész, a következő évben pedig az Egri nők c. nagy sikert aratott történelmi képeit. 1869-ben Olaszországban járt tanulmányúton. Ez idő tájt sok illusztrációt is készített Eötvös József, Petőfi stb., költeményeihez. 1870-ben készült V. László c. történelmi kompozíciója és 1871-ben a Nő élete c. 12 darabból álló ciklusa. 1875-ben alkotta egyik fő művét, a Thököly búcsúját. Utolsó nagyszabású történelmi munkáját a Zrínyi kirohanását 1879-ben fejezte be.
Ez időtől kezdve elsősorban a monumentális festészet problémái foglalkoztatták, a század utolsó évtizedeiben több nagyobb freskó-megbízásnak tett eleget. 1887-89-ben festette a pécsi székesegyházba két freskóját és uo. a Szt. Mór-kápolna faliképeit, 1889-90-ben Lotz Károllyal és Deák Ébner Lajossal a tihanyi apátság freskóit, 1890-96-ban a Mátyás-templom több freskóját, 1896-97-ben a kecskeméti városi tanács dísztermének freskóit. A Vajdahunyad vár részére tervezett Csodaszarvas regéjét bemutató freskósorozat (1900-1902) nem került kivitelezésre. Ugyanúgy nem realizálódtak a Zeneakadémia számára tervezett freskósorozatai sem betegeskedése miatt.
E korszak freskófeladatai mellett főként portrékat, női figurákat, ismert Léda-kompozíciókat festett. A 80-90-es években készültek legszebb tájképei. Élete vége felé mindjobban lekötötték festőpedagógiai munkái. Nemcsak technikailag, de elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere volt, aki a tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett. 1871-től a Mintarajziskola tanára, 1902-től pedig igazgatója volt, majd 1905-ben a II. mesteriskola igazgatójává nevezték ki. Szadai házában emlékmúzeumot rendeztek be.
Forrás: http://www.kfki.hu/keptar/magyar
Székely Bertalan
(Kolozsvár, 1835. máj. 8.-Bp., 1910. aug. 21.)
Székely Ágoston és Árpád apja. A romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet legnagyobb képviselője. Kiváló pedagógus volt. Kezdetben mérnöknek készült és a bécsi műegy.-en tanult, majd 1851-55-ben Bécsben J. N. Geiger és K. Rahl növendéke volt. 1855-ben visszatért Erdélybe, ahol éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta fenn magát. 1858-ban az Aichelburg grófi család cseho.-i birtokán, Marchendorfban dolgozott, ahol megnősült. 1859 telén Münchenbe ment Pilotyhoz tanulmányai folytatására. Itt festette ifjúkori Önarcképét, a realista m. portréfestészet egyik remekművét. Ugyancsak itt készült első jelentős történelmi kompozíciója, a II. Lajos király holttestének megtalálása. 1861-ben festette Dobozy és hitvese c. történelmi képét. Ettől kezdve mindjobban kibontakozott egyéni stílusa, amelyet az akadémikus komponálás, pszichikai jellemzés és a naturalisztikus anyagábrázolás jellemzett. 1862-ben készítette Greguss János arcképét, s ez évben Pestre költözött. 1863-ban VII. Károly császár menekülése c. falképével (München, Bayerisches Nationalmusem) nyert ösztöndíjjal Hollandiába és Párizsba utazott, ahonnan 1864-ben tért haza. 1866-ban alkotta a Mohácsi vész, a következő évben pedig az Egri nők c. nagy sikert aratott történelmi képeit. 1869-ben Olaszo.-ban járt tanulmányúton. Ez idő tájt sok illusztrációt is készített Eötvös József, Petőfi stb. költeményeihez. 1870-ben készült V. László c. történelmi kompozíciója és 1871-ben a Nő élete c. 12 darabból álló ciklusa. 1875-ben alkotta egyik fő művét, a Thököly búcsúját. Utolsó nagyszabású történelmi munkáját, a Zrínyi kirohanását 1879-ben fejezte be. Ez időtől kezdve elsősorban a monumentális festészet problémái foglalkoztatták, a század utolsó évtizedeiben több nagyobb freskó-megbízásnak tett eléget. 1887-89-ben festette a pécsi székesegyházba két freskóját és uo. a Szt. Mór-kápolna faliképeit, 1889-90-ben Lotz Károllyal és Deák Ébner Lajossal a tihanyi apátság freskóit, 1890-96-ban a Mátyás-templom több freskóját, 1896/97-ben a kecskeméti városi tanács dísztermének freskóit. A Vajdahunyad vár részére tervezett Csodaszarvas regéjét bemutató freskósorozat (1900-1902) nem került kivitelezésre. Ugyanúgy nem realizálódtak a Zeneak., a Halászbástya, a Szépművészeti Múz. számára tervezett freskósorozatai sem betegeskedése miatt. E korszak freskófeladatai mellett főként portrékat, női figurákat, ismert Léda-kompozíciókat festett. A 80-90-es években készültek legszebb tájképei. Élete vége felé mindjobban lekötötték festőpedagógiai munkái. Nemcsak technikailag, de elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere volt, aki a tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett. 1871-től a Mintarajzisk. tanára, 1902- től pedig ig.-ja volt, majd 1905-ben a II. mesterisk. ig.-jává nevezték ki. A Műcsarnok 1911-ben és 1956-ban nagyszabású emlékkiállitást rendezett műveiből. Szadai házában emlékmúz.-ot rendeztek be.-M. Székely Bertalan válogatott művészeti írásai (Bp., 1962). - Irod. Palágyi Menyhért: Sz. B. és a festészet aestheticája (Bp., 1910); Schauschek Árpád: Sz. B. emlékezete (Bp., 1911); Maksay László: Sz. B. (Bp., 1953); Haulisch Lenke: Sz. B. (Bp., 1964); Náray Katalin: Madarász, Sz., Lotz (Bp., 1965).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990
http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/14715.htm
festőművész, az országos mintarajziskola és rajztanárképző igazgatója, szül. 1835. Kolozsvárt székely nemes családból, melynek ősatyja Sz. Bertalan 1592. kapta nemesi levelét Báthory Zsigmondtól. Tanult a kolozsvári ref. Kollégiumban; tanulói pályája azonban 1848. tanítók hiányában félbeszakadt. 1850 végével Bécsbe ment a polytechnikumba, de mathematikai előkészületek hiányában itt nem boldogulhatván, átment a művészeti akadémiára. Itt 1855. első díjat s ezzel katonamentességet nyert. 1857-58. Brassóban és Szebenben dolgozott, majd Berres de Perez József ulánusőrnagy ajánlatára Kanizsán oltárképet és több arczképet festett. Az így szerzett pénzből az 50-es évek végén Münchenbe ment s Piloty tanitványai közé lépett. Münchenből küldte be II. Lajos király holttestének feltalálása a mohácsi csatatéren cz. nagy történeti festményét az 1861. pesti műkiállításra. Ugyanabban az évben készült Dobozija is, melynek bevégzése után Pestre jött. 1864. már ismét Münchenbe utazott, onnét Párisba és Hollandiába. Ezután bejárta Olaszországot, tanulmányozva a régi mestereket és azok festési modorát. 1878. Londonba, Párisba és Hollandiába utazott, a nagyobb képtárakat tanulmányozva. 1882. festette az opera előcsarnokát s u. ott a királyi páholy előtermét, 1884. a Deák-mauzoleum falfestményeit, 1885. pedig Zrinyi Szigetváron cz. történelmi képét. Két évig (1887-88.) a pécsi székesegyház kápolnájának festésével volt elfoglalva, 1886-tól pedig a budai Mátyás-templom diszítésén dolgozott. Műveiből 1900. márcz. külön kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban. A műemlékek országos bizottsága megbízta Vajda-Hunyad restaurált várának freskódíszszel való felékesítésével. Ugyanő díszítette a budai halászbástya falait freskóképekkel. Nagyobb festményein kívül számos rajzot készített, melyek az Illustrationban és a lipcsei képes lapokban jelentek meg. Vannak illustratiói Eötvös József báró és Petőfi munkáihoz is. Sz. jelenleg a budapesti mintarajztanoda és rajztanárképző intézet tanára volt, 1903. aug. 22. óta ugyanannak igazgatója. Művészi érdemeinek elismeréseül 1867. a Ferencz-József-rend lovagkeresztjét, 1878. a becsületrendet nyerte.
Költeményeket írt a Kikelet Albumba (1862); czikkeket a Reformba (1870. 199. sz. A szép Meluzina, Schwind Móricz kép-cyclusa), a M. Szóba (1906. 303. sz. A magyar művészeti viszonyokról).
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
http://www.arcanum.hu/catalogus/lpext.dll/Szinnyei/34472?fn=document-frame.htm&f=templates&2.0
