Részlet a festményből	A MŰ SZÜLETÉSE
	Telepy Katalin: Benczúr c. könyvéből
	Bellák Gábor könyvéből
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

A fiatal Benczúr már otthon, a szabadságharc eszméivel rokonszenvező kassai családban fogékonnyá vált a magyar történelem rebellis hagyományai iránt. Képességei, érdeklődési köre is e műfaj művelésére predesztinálták. Ifjú korától haláláig kitartó érdeklődéssel tanulmányozta, jelenítette meg a magyar történelem nagy eseményeit.

Nagy sikerű történelmi festményeinek sorát a Hunyadi László búcsújával kezdte meg, amely a fiatal festő művészetének legjava eredményeit foglalja össze. A kiegyezés évében mutatta be művét Pesten, a Képzőművészeti Társulat kiállításán, és kvalitásai - az eszmei tartalom és a forma egysége, a szerkesztés harmonikus megoldása, a színek tartózkodó és mégis erőteljes szépsége - megérdemelt sikert hoztak számára. Itt kísérletezik először a több alakos képszerkesztéssel, melynek később kiváló mestere lett.

. . .

A mű nemcsak legszebb alkotása a mesternek, de történelmi festészetünk egyik legkiemelkedőbb emléke is. A párizsi 1867-es nemzetközi kiállításon 11 magyar festő műve között került bemutatásra, majd 1869-ben a Pesti Képcsarnok Egyesület a Magyar Nemzeti Múzeum számára vásárolta meg.

Forrás: Telepy Katalin: Benczúr (A művészet kiskönyvtára), Corvina Kiadó, 1970, 10-12. oldal

Az 19. század elejétől induló nemzeti reformmozgalom, 1848 "törvényes" forradalma, 1849 szabadságharca, a megtorlás, majd a jogfosztottság másfél évtizede ideális politikai környezetet teremtett egy olyan történelmi festészet kialakulásához, amely elsősorban - ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a kérdést - két dologról szólt. A magyarok hősiességéről, és az igazságtalanul és jogtalanul ránk mért szenvedésekről. Fordulópont az 1870 körüli években következett be, a magyar alkotmányosság 1867-es visszaállítása után. A Hunyadi László búcsúja, Benczúr első történeti képe, még a kiegyezés előtti tragikus történelemszemléletet tükrözi. Az igazságtalanul kivégzett Hunyadi-fiú mártíromságában nem volt nehéz a nemzet sorsára ismerni, sőt Hunyadi László alakja a korszak egyik sokszor megformált tragikus hőstípusává vált, többek között Erkel Ferenc 1844-es operájában, vagy Madarász Viktor 1859-es drámai festményében, mely a párizsi Salon aranyérmét is megkapta. Benczúr képében nem annyira a baljós tragédiát sejtjük, mint inkább a megindító szomorúságot érezzük. A figurák erős gesztikulációja, a változatos karakterek, a színes kosztümök színpadias hatást keltenek, erősen emlékeztetve Benczúr mesterének, Pilotynak a kompozícióira. Ami Benczúr képét mégis megkülönbözteti mesterének munkáitól, az a Pilotyénál sokkal intenzívebb színhasználat. S valóban, kortársainak munkáival összehasonlítva érthetjük csak meg, miért tekintették Benczúrt itthon sokáig a legnagyobb koloristának. Benczúr, igazi történeti festőként, komoly stúdiumokat folytatott minden egyes képe elkészítése előtt. A Hunyadi-kép forrása minden bizonnyal Gr. Teleki Józsefnek A Hunyadiak kora Magyarországon című (1852-55) többkötetes történeti monográfiája volt. Ahogy Teleki leírta ama gyászos 1457. március 16-i nap estéjét, a szőke Hunyadi-fiút, fekete öltözetét, azt alig lehetne pontosabban megjeleníteni, mint ahogy Benczúr tette. Festménye szinte illusztrálja a történész monográfiájában leírtakat. Ez az alapossága későbbi munkáinak is szinte minden négyzetcentiméterén dokumentálható.

Forrás: Bellák Gábor: Benczúr, Corvina Kiadó, 2001, 8. oldal