Hunyadi László aláirása |
ÉRDEKESSÉGEK | |
| Mint "csodagyermek"... | ||
| Benczúrfalva | ||
| Hunyadi László kivégeztetése | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Mint "csodagyermek" kezdte meg művészi pályafutását és azon kevesek közül való, a kik be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket. Ötéves volt 1849-ben, tarka változatosságban robogtak el gyermeki szeme előtt a háború képei: honvédek, kozákok, huszárok, társzekerek, s ő szépen lerajzolgatta azokat egy kis füzetbe. Nem volt az gyermekies pamacsolás, hanem az életnek jellemző visszatükrözése olyannyira, hogy már akkor akadt vevője egy orosz ezredes személyében, a ki két rubelt adott neki arcképeért s felajánlotta a kis Gyula szüleinek, hogy a háború befejezte után magával viszi a fiút Szent-Pétervárra, hogy a saját költségén kiképeztesse ott - orosz művésznek. A gondviselés jót akart a magyar művészettel, mivelhogy az orosz ezredes elesett egyik legközelebbi csatában és Benczúr megmaradt hazájában.
A művészi hajlamokat különben édesapjától örökölte, a ki rézmetszéssel foglalkozott és abban nagy tökélyre vitte.
Van neki még egy kiváltsága, a mely nem tartozik ugyan szorosan a művészetére, de mégis sokban hozzájárult népszerűségéhez: ő a mi királyunk speciális arcképfestője. Egyetlen piktor sem részesült annyiszor, mint ő, abban a szerencsében, hogy a király neki üljön és évtizedek óta állandó a lapokban az a hír, valahányszor Ő Felsége magyar fővárosát szerencsélteti látogatásával, hogy fölkereste Benczúrt műtermében. S ez a rokonszenv megtermé gyümölcsét, mert a ki csak a születési vagy a pénzarisztokráciához tartozik, kiváló kegynek tekinti, ha a mester az ő kedvéért festékbe mártja az ecsetjét. Az ő díszmagyarban ékeskedő alakjai úgyszólván kiegészítő részét alkotják minden valamire való főúri teremnek és "szereplő egyéniséggé" avatják azt, a kit Benczúr Gyula megfestett.
Forrás: A magyar festőművészet albuma (A Pesti Napló előfizetőinek készült kiadás), Hornyánszky V. Cs. és Kir. Udvari Könyvnyomdája, ?év, 124. oldal
A napjainkban Szécsényhez tartozó, középkori eredetű Benczúrfalva régi neve Dolány volt; ez a szláv eredetű szó völgyet jelent. A falu környéke már a történelem előtti időkben is lakott volt. Közelében Árpád-kori őrtorony állt egy domb tetején, aminek ma már a nyoma sem látható. A török 1552-ben porig rombolta a települést. Dolány 1927-ben vette fel a Benczúrfalva nevet, mivel a híres festőművész, Benczúr Gyula korábban itt élt és alkotott.
A barokk kastély a XVIII. században épült. Benczúr Gyula egykori műterme melletti helyiségeket múzeumi raktárként hasznosították. A kastély parkja védett természeti érték.
Benczúr Gyula festőművész Mikszáth Kálmán tanácsára vett a faluban birtokot: 1910-1920 között alkotott itt. Halála után itt talált örök nyugalomra. Benczúr Gyula műtermét - 1992-ben bekövetkezett haláláig - évtizedeken keresztül id. Szabó István szobrászművész, híres fafaragványok alkotója használta. Majd fia, ifj. Szabó István vette át a szobrászműtermet.
Az eklektikus stílusú, 1925-ben emelt mauzóleum Jánszky Béla alkotása. A síremlék domborművét Stróbl Alajos készítette. Benczúr Gyula 1910 és 20 között élt és alkotott itteni műtermében.
Forrás: http://www.vendegvaro.hu
Az a veszedelem, a melyben Nándor-Fejérvár ostromának idejében Magyarország forgott, a magyar nemzetre egyáltalán nem gyakorolta azt a hatást, hogy az ország biztossága és megoltalmazása iránt mutatkozó gondatlanság és közönyösség álmából felriaszsza. A hatalmi érdekek és személyes gyülölködések küzdelme, rövid megszakitás után, csakhamar még ádázabb folytatást nyert, és olyan jeleneteket mutat fel, melyekhez hasonlókkal, szerencsére, történelmünk lapjain többé nem találkozunk.
László király Nándor-Fejérvár felszabaditása után Magyarországba tért vissza, a hová a Németországban gyülekező keresztesek most kezdettek seregleni. Azt hirdette, hogy a törökök ellen a háborut saját fővezérlete alatt fogja folytatni. De tulajdonképeni czélja az volt, hogy a királyi várakat, a melyek Hunyadi János gondjaira voltak bizva, örököseitől visszavegye, és azt a hatalmat, mi a Hunyadi kezeiben összpontosult, Cilleire szállitsa át. Ezért nem is sietett a harcztérre. Bécsből augusztus 26-án indult el, és utközben hosszabb ideig tartózkodott Pozsonyban, Visegrádon, Budán. Csak október közepe táján érkezett Futakra, a hová országgyülést hivott egybe. A magyar rendek gyéren gyülekeztek ide. Nagyobb számban érkeztek a cseh, osztrák és német urak, köztük Ottó bajor herczeg. A kilenczven éves Brankovics György szintén megjött.
Hunyadi János idősebbik fia László, arról értesülvén, hogy Cillei azt az ellenséges érzületet, a mit Hunyadi János iránt táplált, most halála után emlékét gyalázó vádakban és fiai ellen irányuló fenyegetésekben nyilvánitja, csak azon föltétel alatt volt hajlandó Futakon megjelenni, ha a királytól bátorság-levelet nyer, a melyben ő és ifjabb testvére, Mátyás, az atyjuktól kezelt királyi jövedelmek tekintetében, a számadás kötelezettségétől fölmentetnek, Miután ezt megkapta, azonnal megjelent László előtt, őt hódolatáról biztosította és esküvel kötelezte magát arra, hogy Nándor-Fejérvárt és a koronához tartozó többi várakat, a melyek atyja halála után az ő kezeire szállottak, átadja.
Hogy a királyt teljesen megnyugtassa és bizalmát megnyerje, Cilleivel szövetségre lépett, és fogadta, hogy őt atyjának fogja tekinteni, iránta fiui ragaszkodással fog viseltetni.
Ekkor azután a király tőle és a jelenlevő rendektől újból hűségi esküt vett, mintha uralkodását csak most kezdené meg. De egyúttal Cilleit az ország főkapitányává nevezte ki.
Ugy látszik, Hunyadi László arra számitott, hogy a főkapitányi tiszt ő rá fog ruháztatni. Ebben a reménységben megerősithette őt a nagy népszerüség, a mely környezte. Általán atyja magas állása és nagy hivatása örökösét látták benne.
Igy tehát elégületlenül és ingerülten távozott november elején Futakról Nándor-Fejérvárra, hogy a király fogadására és a vár átadására a készületeket megtegye. Itt nagybátyja, Szilágyi Mihály még szította neheztelését. Ez a mily rajongó tisztelettel viseltetett elhunyt sógora iránt, ép oly mély gyülöletet táplált Cillei és Brankovics ellen. Alig egy esztendő mult el azóta, hogy a despotát, mikor Szendrő várából magyarországi birtokaira utazott, fegyveres csapat élén megtámadta, foglyul ejtette, és csak nagy váltságdij árán bocsátotta szabadon. Most tehát attól félhetett, hogy a szenvedett bántalomért Brankovics rajta is boszut fog állani, a mire veje, Cillei Ulrik közreműködésével könnyen találhatott alkalmat. Ennek következtében a nyilt ellenállástól sem idegenkedett. És kezdetben úgy nyilatkozott, hogy Nándor-Fejérvárt nem adja át a királynak, sőt Lászlót a várba be sem bocsátja. Vitéz János befolyása engedékenységre birta ugyan,4 de a helyzettel nem békitette ki.
Alig csalódunk, ha fölteszszük, hogy el volt határozva a királynak Nándor-Fejérvárra jövetelét arra használni föl, hogy a Hunyadi családot, egyuttal a királyt és az egész országot megszabaditsa Cilleitől, kinek ármányai tizenhét esztendő óta a visszavonás magvait hintették el, sőt ismételten a polgárháború veszélyét idézték föl.
A király november 8-ikán hajón érkezett Futakról Belgrádra. kiséretében voltak Cillei Ulrik, számos magyar és cseh úr, a burgundi fejedelem követei és mintegy négyezer keresztes. Hunyadi László és Szilágyi Mihály két ékes sajkán eléje mentek és őt hódolatteljesen üdvözölvén, a várba vezették. Cilleit, az urakat és a királyi udvar személyzetét is bebocsátották. De a fegyveres nép előtt a kapukat bezáratták.
A király még aznap bejárta a várat, megtekintette az erőditményeket és a töröktől zsákmányul ejtett ágyukat. Másnap pedig korán reggel megjelent a vár kápolnájában tartott isteni tiszteleten. Vele volt Cillei Ulrik is, a kit Hunyadi László és Szilágyi Mihály fontos és sürgős ügyek elintézésének ürügye alatt kihivattak. A mikor a gróf a teremben, hol rá többek társaságában, várakoztak, megjelent, Hunyadi László mindazt, a mit atyja ellen vétett, és a mit most az ő romlására tervez, szemére lobbantotta. A heves szóváltásra a fegyverek összecsapása következett. Véres tusa fejlődött ki, melyben a király nagybátyja holtan rogyott össze.
Az iránt, vajjon Cillei megöletése tervszerüen előkészitett merénylet, vagy a fellobbanó indulatok hevében bekövetkezett catastropha volt-e, még azok sem voltak tisztában, kik az eseményeknek úgyszólván szemtanui voltak.
A legtekintélyesebb egykoru iró, a ki azt elbeszéli, a László környezetében levő Liscius Miklós királyi titkár, tizenkét nappal utóbb Enea Silvio bibornoknak Rómába küldött jelentésében azt irja, hogy némelyek szerint Hunyadi és Szilágyi csak azt akarták ismételni, a mit három év előtt Eizinger Bécsber, hajtott végre, vagyis Cilleit a király környezetéből ismét eltávolitani, a hatalomtól megfosztani kivánták; mások szerint azonban előre megállapodtak volna abban, hogy Cilleit megölik. Ő maga, a levéliró, abban a véleményben van, hogy a szóváltás közben Cillei rántott először kardot és Hunyadi László a saját életét védelmezve mért ellenfelére halálos csapást.
Hunyadi László és barátai azon voltak, hogy a megrémült királyt megnyugtassák. Felvilágositották, hogy személyét és kormányát Cillei gyülöletessé tette, és ragaszkodásuk őszintesége felől biztositották. A király úgy viselte magát, mintha hitelt adna nekik. A levelekben, a miket szétküldött, Cillei halálát "veszekedés közben történt" véletlen eset gyanánt tüntette föl, és a "rosszakaratú emberektől" netalán terjesztett hirekkel szemben hangsúlyozta, hogy "jó egészségben van, az állását megillető tiszteletnek és tekintélynek örvend." Néhány nap mulva pedig Hunyadi Lászlót az ország főkapitányának tisztével ruházta föl.
A tél küszöbén a csekély számú hadakkal és keresztesekkel a török ellen támadó föllépésre gondolni nem lehetett. A király tehát haza bocsátotta a kereszteseket és ő maga is Budára tért vissza. Utközben Temesvártt Hunyadi János özvegyének házánál töltött néhány napot, és ekkor esküvel és oklevélben fogadta, hogy Cillei haláláért a Hunyadi testvéreken boszút állani nem fog.
De csakhamar válságos fordulat állott be a király magatartásában. László Budán a Hunyadiak ellenségeinek és vetélytársainak befolyása alá került. Azok, a kik egykor Hunyadi János fölényét és hatalmát nehezen türték, most abban, hogy az ő magas állására a fiatal Hunyadi László emelkedett, még nagyobb megaláztatást láttak. A sértett önérzet és a fenyegetett érdek hatását a félelem fokozta. Attól tarthattak, hogy azok, a kik a király nagybátyját nem kimélték, útjokból minden más akadályt is tartózkodás nélkül el fognak távolitani.
A királyt, a ki hozzá volt szoktatva ahhoz, hogy a Hunyadiakban ellenségeit és vetélytársait lássa, könnyen meggyőzhették arról, hogy Cillei megöletése előre tervezett gonosz merénylet volt, melynek rugóját az a szándék képezte, hogy a királyt legmegbizhatóbb és leghatalmasabb támaszától megfosszák, s igy az ő megrontására czélzó terveik végrehajtását megkönnyitsék. Elhitették vele, hogy a Hunyadiak az ő koronájára áhitoznak, életére törnek és hogy mindkettőt csak úgy mentheti meg, ha a Hunyadi testvéreket és barátaikat ártalmatlanokká teszi.
Valóságos összeesküvés szervezkedett a Hunyadiak ellen. Részesei voltak Garai nádor, Ujlaki vajda, Bánfi Pál főajtónálló, Buzlai László főpinczemester, Szomszédvári Czernin Henning főlovászmester és nehány külföldi: Jodok véglesi kapitány, Holczler Konrád osztrák főur és Rukkendár Farkas kamarás.
A király mindent elhitt és mindenre ráállott. Giskra rendeletet kapott hogy cseh hadakat hozzon Budára.
Az összeesküvés részesei csak Giskra megérkezésére vártak, hogy tervüket végrehajtsák. Márczius 14-én Hunyadi László és Mátyás a királyi várlakba hivattak meg. A mint itt gyanútlanul megjelentek, letartóztatták és őrizet alá helyezték őket. Sorsukban legelőkelőbb barátaik, köztük Zrednai Vitéz János váradi püspök, Kanizsai László, Rozgonyi Sebestyén osztoztak.
A király ezt, mint örvendetes eseményt, Ausztriába, Csehországba és Sziléziába szétküldött leveleiben már másnap köztudomásra hozta. Az elfogottak főbüne gyanánt Cillei megöletését állitja elő; de egyszersmind úgy beszél, mintha ő maga zsarnokok igája alól szabadult volna föl: "Immár - úgymond - többé nincs senki, a ki elém akadályokat gördithetne, és rajtam uralkodhatnék. Szabadon uralkodó király vagyok!"
A Hunyadiak elfogatásával ellenségeik nem elégedtek meg. Életükre törtek. És merényletüknek az igazságszolgáltatás külső látszatát kivánván biztositani, itélőszékké alakultak. Hunyadi László és Mátyás ellen az a vád emeltetett, hogy "a trón elnyerésének vágyától indittatva, a tervet, mely már atyjuk lelkében megfogamzott, megérlelték, a király és tanácsosai életét fenyegették;" sőt ha letartóztatásuk be nem következik, a merényletet "három nap alatt" végrehajtották volna.
Azonban az igazságszolgáltatás követeléseit mellőzve, sem a vád bebizonyitását nem követelték, sem a vádlottaknak a védelemre alkalmat nem nyujtottak; az elfogatás után harmadnapra kimondották az itéletet. A két testvér és elfogott társaik a felségsértés bünében elmarasztaltatván, fő- és jószágvesztésre itéltettek.
A király visszaborzadt a tömeges kivégzésektől. Csakis Hunyadi László kivégeztetéséhez adta beleegyezését. Az itélet azonnal végrehajtatott. A kereszténység dicsőült hősének nagy reménységekre jogositó fia márczius 16-ikán, Buda várában, a Szent-György-téren hóhér pallosa alatt végezte életét. Testvére Mátyás és a többi fogoly börtönben maradtak. A váradi püspök a pápai követ felszólalására Esztergomba küldetett, hogy az érsek felügyelete alatt őriztessék.
Az urak, a kik a király ifjuságával és tapasztalatlanságával ilyen végzetes módon visszaéltek, miután Hunyadi János fiait és hiveit a királygyilkosság tervezésében és előkészitésében bünösöknek nyilvánittatták, magának Hunyadi Jánosnak emlékezetét is meg akarták bélyegezni. A királylyal márczius 21-ikén okiratot állittattak ki, a melyben képtelen hazugságokból hosszú bűnlajstromot állitottak egybe, még attól a valószinüség látszatát is nélkülöző rágalomtól sem riadván vissza, hogy Hunyadi a törököket Szerbországba ismételten maga hivta be.
És igy a királyt nemcsak a nemzet közvéleményével és az egész keresztény világ itéletével, hanem saját korábbi magaviseletével és nyilatkozataival is ellentétbe állitották; mert még egy esztendő sem mult el azóta, hogy Hunyadi Jánost az ország és a trón megmentője gyanánt dicsőitette.
Ennek az okiratnak tulajdonképen az volt rendeltetése, hogy az uraknak, kik a Hunyadiak fölött "kivivott győzedelemben" - ezt a kifejezést használja a királyi okirat - közreműködtek, abban az esetben, ha ezért támadást, háboritást vagy károsodást vonnának magukra, a király részéről segitséget és kárpótlást biztositson.
Bizonyos naivitás nyilatkozata az, hogy ilyen okiratnak, főképen az előzmények után, értéket tulajdonitottak; de egyúttal arra vall, hogy tettük következményeivel számoltak, és előrelátták azt, hogy miután szelet vetettek, vihart fognak aratni.
A Hunyadiak elfogatása és László kivégeztetése végrehajtatott, a nélkül, hogy meggátlására bárki kisérletet tett volna. Mintha minden kar megbénult volna a merész tény hatása alatt. Csak egy igénytelen barát volt elég bátor, hogy a következő vasárnapon az óbudai templom szószékéről a közfelháborodásnak kifejezést adjon. Erőteljes szavakkal hirdette, hogy az ártatlannak vére boszuért kiált az égbe!
Azonban Hunyadi János özvegye, a mikor hirét vette, hogy egyik fia gonosztevő gyanánt bakó keze alatt végezte életét, és a másik tömlöczben tartatik, hogy nagynevü férjének emlékezete ellen meggyalázó vádak emeltettek: fájdalmát nem tehetetlen kesergésben nyilvánitotta, hanem elhatározá, hogy a gonosztettek elkövetőin boszut áll, és a szégyen foltját fényes nevéről vérözönnel mossa le. Elhatározásában megerősitették házának barátai, kik sürűn keresték föl Temesvártt, hogy neki szolgálatukat felajánlják, s a kik között bizonyára Szilágyi Mihály volt az, a ki a fegyveres fellépést a leghatározottabban követelte.
A polgárháború iszonyai elárasztották az országot. A velenczei követ Budáról június közepén már azt jelenti, hogy "az ország nagyobb része el van pusztitva." Erdélyben a szászok ellen, kik a királyhoz ragaszkodtak, Szilágyi rendes hadjáratot inditott. Besztercze városát ostrommal megvivta, a polgárok közül többeket lefejeztetett vagy megcsonkittatott. Majd Szebent vette ostrom alá.
Ez alatt László király május második felében Magyarországot elhagyta és Bécsbe ment, hová Hunyadi Mátyást is magával vitte. Szeptember végén Prágába tette át udvarát s ide várta jegyesét, a franczia király leányát. A magyarországi zavarok lecsillapitása végett Hunyadi Jánosnénak ismételten egyezkedési ajánlatokat tétetett. Hangácsi Albert egri prépost, alkanczellár, az ő megbizásából az őszi hónapokban felkereste Szilágyi Mihályt Erdélyben.16
De mielőtt ezen tárgyalások eredményre vezettek volna, a király november 23-ikán, három napig tartó rosszullét után, váratlanul kimult. Mint ilyen esetekben rendesen, a közvélemény ez alkalommal is méregnek tulajdonitotta a tizennyolcz éves uralkodó halálát, a mit a cseh hussziták nyujtottak volna neki. De kétségtelen, hogy az a pestis-szerü kór, a mit a Nándor-Fejérvárról visszatérő keresztesek mindenfelé terjesztettek, vetett véget a szerencsétlen ifjú király életének,17 a mely arra volt kárhoztatva, hogy a bölcsőtől a sirig a viszálykodás ki nem apadó forrásául szolgáljon.
Forrás: Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története
http://mek.oszk.hu/00800/00893/html/doc/c400284.htm
