Akt tanulmány a Pacsirta változatához | A MŰ SZÜLETÉSE | |
| Végvári Lajos könyvéből | ||
| Részletek a műből | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Szinyei Merse Félix, Sáros vármegye főispánja 1875 őszén meghalt, festő fiának tehát módjában lett volna, hogy beváltsa a külföldön való letelepedésre vonatkozó tervét. Az utazás időpontja azonban egyre jobban eltolódott, Firenze helyett ismét München került napirendre. Szinyei megkérte barátját, Gabriel Maxot, hogy béreljen egy olyan lakást, mely családjának is megfelelne. Max örömmel tett eleget a kérésnek, s hétről hétre várta Szinyei Mersét. A lakás hónapokon keresztül üresen állt, végül is Szinyei Merse lemondta a Münchenbe való költözést, és hamarosan új ház és műterem építésébe fogott. Közben ezernyi feladata volt, kiköltözés a családi kastélyból, melyet a hagyaték szerint a legkisebb fiú kapott meg, gondok a gazdasággal, melyet kezdetben bérlőre bízott. A ház és a műterem 1878-ban lett kész, a következő évben festette a hat családi portrét, s egy Önarcképet is (MNG). Az 1881-és év tragikus volt, Szinyei fia Félix megkapta a difteritiszt, melyből ugyan szerencsésen kigyógyult, de két kis leánytestvére meghalt. Szinyei Mersét megviselték a halálesetek, nem volt többé maradása Jernyén, három gyermekével és feleségével Bécsbe utazott, ahová egykori müncheni barátja, Makart hívta meg.
A bécsi tartózkodás nem volt szerencsés. Szinyei Merse és Makart - két kevés szavú ember - nem találták meg a régi hangot, elhidegültek egymástól. A környezetváltás lehetősége először inspirálta Szinyei Mersét, erre vall, hogy még az elutazás előtt megfestette egyik legeredetibb képét, a Léghajót, melyre az adott alkalmat, hogy sógora, Probstner Béla búcsút int Sárosnak. A festmény az ebben az időben készült arcképek stílusával állítható párhuzamba: tárgyias józanság és tisztán csillogó színek jellemzik.
Valószínűnek kell tartanunk, hogy Bécsbe már konkrét képtervvel, a Pacsirtával érkezett. Mint annyi művének ennek is kimutathatók az előzményei, ilyenek A tavasz ébredése című Böcklin-reminiszcenciákat magába foglaló vázlata, a Forrás címet viselő, kertben fekvő lányt ábrázoló kis festménye, továbbá a Pogányság ismét munkába vett vázlata.
A Pacsirta azonban mégsem hasonlít egyik előzményhez sem, újszerű kompozíció, amelyet rajzokban érlelt ki. Gondos fű- és akttanulmányokat készített, részben még Jernyén. Mednyánszky László közbenjárásával megtalálta az elképzeléseinek megfelelő aktmodellt és megújult munkakedvvel látott hozzá a kép megvalósításához, éppen akkora méretű vásznon, mint a Majálisé. A kép elkészítése erőpróba volt számára, bizonyítani akarta maga és mások előtt képességeit, tehetségét.
Már a képhez készült fűtanulmány is mutatja, hogy Szinyei Mersét a precíz természetleírás, a mesterségbeli pontosság feladata foglalkoztatta. A tanulmány emlékeztet a Majális rétjének megoldására, de annál jóval szárazabb, rutinszerűbb: nem a lelkesedés és a képzelet szülte, biztos mesterségbeli tudás és a korábbi remekművekből kialakított sémák jellemzik.
Forrás: Végvári Lajos: Szinyei Merse Pál 1845-1920, Képzőművészeti Kiadó, 1986, 71-72. oldal
