CIKKEK, DOKUMENTUMOK
	Szinyei Merse Anna írása
	Goda Gertrúd cikke
	Levelek
	Szinyei-kiállítások katalógusai
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Szinyei Merse Anna
Szinyei Merse Pál és az európai festészet rokon törekvései

...A Münchenben dolgozó magyar művésztársaság tagjai a történeti festés hívei voltak, s művészi véleményben alig tért el tőlük Szinyei ekkori jó barátja, Gabriel Max és Hans Makart sem. Ha volt is a tárlatnak eszmei felszabadító hatása másokra is - barátja, Wilhelm Leibl például a Courbet-tanulságok másik vonalát aknázta ki -, érdekes módon a müncheni körből Szinyei Mersén kívül senki sem vállalkozott a felvetett tájfestési és színproblémák következetes festői kimunkálására. Így az övé lett az érdem, hogy francia kollégáival nagyjából egy időben, s mint elemzéseinkből rövidesen kitűnik, tőlük függetlenül, önállóan fedezte fel és alkalmazta a napfény forma- és színalakító szerepét kutató plein airt.

Példájára a müncheni műtermek mélyén is több festő próbálkozott apró plein air-jellegű vázlatokkal, köztük magyarok is. De egyrészt ezek az akkor még semmire sem értékelt tanulmányok zömmel a XX. század eleji hagyatéki kiállítások érdekességei lettek, s így korukban ismeretlenek maradtak, másrészt olyan bátortalan kezdeményezések voltak, melyekben maguk az alkotók sem hittek a mindent elárasztó történeti és zsánerkép árnyékában. Szinyeinek a korán meghalt Dósa Gézán kívül egyetlen követője lehetett volna, a salzburgi születésű Fritz Schider, aki 1872-75 közötti képein a Leibl-féle széles foltfestést próbálta összeötvözni a Szinyeinél látott élénk színekkel. Amint azonban kikerült a müncheni inspiráló környezetből és elfogadta a baseli rajziskola tanári állását, művészete megmerevedett, egészen átalakult és csak idős korára vált újból szabadabbá. Érdekes módon ugyanez következett be magában a Leibl-körben is: mikor irányadó mesterük és példaképük vidékre költözve magányosan fejleszti egyre pontosabbá, rajzosabbá stílusát, a szétszéledő társaság számos tagja elkallódik, vagy művészete teljesen más irányba fordul.

. . .

Századunk elejére - még az avantgarde berobbanása előtt, vagy azzal egyidőben - világszerte, így Magyarországon is általános győzelmet aratott az új természetszemlélet és szinte minden művész, legalább átmenetileg, megpróbálkozott a frissebb festői nyelvezet alkalmazásával. Az 1870-es és 80-as években azonban csak megbukni lehetett az olyan eredeti tehetségeknek, akik nem voltak hajlandók megalkudni a hagyománnyal, sőt kortársaik törekvéseitől is igyekeztek magukat távoltartani. Azidőben errefelé senkinek sem volt bátorsága szembenézni a valósággal - sem a műtermi festőállvány előtt, sem kint a napsütötte természetben, még kevésbé az avitt hangulatú kiállítótermekben.

Csupán az ifjú Csók István lelkendezett arról, milyen nagy élményt, "az első, hatalmas, művészi kinyilatkoztatást" jelentette számára, a Mintarajziskolát immel-ámmal látogató kezdő festőnövendék számára 1883-ban két mű: "Szinyei Merse Pál kiállította a Műcsarnokban a Pacsirtát meg a Majálist. Azóta mindenki tudja, mit jelentenek e képek; mit maga Szinyei a magyar műtörténelemben. Azért is csak a hatásról írok, amit rám tettek a sötétség, korcsmák, rongyos alakok festésének korszakában e napsugárral, vérrel izzó színek, mikkel Szinyei hiába iparkodott meggyőzni korát. Bevallom őszintén, először meghökkentem, aztán bosszankodtam, tán azért, mert később se mertem bevallani magamnak, hogy tetszik, sőt el vagyok ragadtatva. Vissza-visszatértem s igyekeztem megértetni magammal miért nem e szellemben tanítanak engem s miért tetszik Szinyei mindjobban, dacára, hogy másként fest mint ahogyan illenék. Ez a búzavetés - ezek a bárányfelhők! Meg voltam zavarodva. Eredmény: egyáltalában nem jártam be többé az iskolába."

Forrás: A Herman Ottó Múzeum évkönyve XXXIII-XXXIV., Miskolc, 1996, 570-571. oldal

Goda Gertrúd
Szinyei Merse Pál emlékrendezvény
(Miskolc - Jernye [Jarovnice] 1995. május 19-20.)

Múzeumunk kapta azt a megtisztelő feladatot, hogy a nagy magyar művész születésének 150., valamint halálának 75. évfordulója alkalmából a megemlékezést megszervezze.

Az ünnepi ülésből, emlékkiállításból és a művész szülőföldjének meglátogatásából álló kétnapos rendezvény résztvevői azon túl, hogy lerótták kegyeletüket Szinyei emléke előtt - a témával kapcsolatos legújabb kutatási eredményekről is értesültek. (Az előadások teljes szövegét közöljük.) A nagyszámú érdeklődő a MTA Miskolci Bizottságának dísztermében gyűlt egybe, majd a HÓM Papszeren lévő kiállítási helyiségében tekintették meg Szinyei Merse Pálnak a múzeumban őrzött műalkotásait, valamint ebből az alkalomból az MNG-ből kölcsönzött apróbb remekműveit. A tárlatot kiegészítették a Szinyei Merse Pál Társasághoz kapcsolódó iratanyagok és relikviák is. (A pontos műtárgylista közlésével mintegy dokumentálni szándékozzuk a katalógus nélküli tárlatot.)

Tudván azt, hogy Szinyei Merse Pál művészi nagyságán túl - tisztelettel tartozunk az egykor volt főiskolai rektor és a jeles művészeti szervező emlékének is - ritkán fellelhető dokumentumokat teszünk közzé.

Talán a legnagyobb erkölcsi elismerést jelentette Szinyei számára, amikor 1905-ben megbízást kapott a Képzőművészeti Főiskola irányítására. Bár osztályt nem vállalt, de egy új, természetelvű szemléletnek próbált teret nyitni azzal, hogy nagybányai mestereket hívott meg tanítani. Elsőnek Ferenczy Károlyt, majd később Réti Istvánt és Lyka Károlyt, akik végül is a reform végrehajtói lettek. A kizárólagos akadémikus felfogást próbálták felváltani egy toleráns értékítélettel, lehetőséget adva a növendékek egyéni látásmódjának érvényesüléséhez. Korunk fiatal művésznemzedéke Szinyeit ezen koncepciója miatt ma is időszerűnek fogadja el.

A festő úttörő szerepet vállalt akkor is, amikor 1907-ben Rippl-Rónai Józseffel és Ferenczy Károllyal egy kiállítási társaság életrehívásán dolgozott. A három bemutatót megélt Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre az azonos felfogású és valódi művészi értéket létrehozó festőket gyűjtötte egybe, akik jórészt mint barátok Szinyei legendásan igényes asztaltársaságát is alkották a Japán Kávéházban. Ők hívták életre a művész halála után a Szinye Merse Pál Társaságot. Működésük célját így fogalmazták meg:

"1920. évi március 12-én, Szinyei Merse Pál halála után negyven nappal, a nagy mester bizalmas környezetéből alakult meg a Szinyei Merse Pál Társaság, mely azóta művészeket, művészeti írókat, gyűjtőket, műbarátokat választ kebelébe, mint rendes, tiszteleti, meghívott és pártoló tagokat. A Társaság célja Szinyei Merse Pál művészetének és művészi eszméinek kultusza, általában a magyar képzőművészet érdekeinek szolgálata. Céljainak elérésére kiváló művészi munkák jutalmazására díjakat ad, a tehetséges művésznövendékek buzdítására évente kétszer ösztöndíjakat oszt, fiatal művészeket külföldi tanulmányútra küld. A magyar képzőművészet iránt érdeklődő közönség számára felolvasásokat rendez úgy Budapesten, mint vidéken, könyveket ad ki és külön bizottsága foglalkozik a magyar műtörténelem anyagának összegyűjtésével. Kiállításokat rendez, melyek elseje most nyílik meg és azokat vidéken és külföldön is folytatni akarja.

Működéséhez szükséges anyagi erőt barátai áldozatkészségéből meríti a Társaság. Három év alatt díjakra 258.000 koronát, ifjúsági ösztöndíjakra és a művésznövendékek támogatására 580.050 koronát, a Szépművészeti Múzeum vásárlásaira 61.000 koronát fordított."

Az első ösztöndíjasuk Szőnyi István volt. Az igen szép ajánlás, amit Szőnyi Lyka Károlytól és Réti Istvántól kapott - figyelmet érdemlő gondolatokat vet fel. Közel húsz év múltán, 1940-ben adódott a lehetőség, hogy a kiemelkedő díj egykori nyertese ünnepi beszéd keretében viszont választ adhassák.

Eme szép írások közzétételével segíteni szándékozunk ahhoz, hogy valódi képet alkothassunk a Szinyei Társaság elvárásairól. Amennyire időszerű az a koncepció, ahogyan felismerik és megokolják a műalkotásban rejlő értéket - más szempontból -, ma legalább olyan korszerű Petrovics Elek 1945-ben megfogalmazott serlegbeszéde. Még sokan és sokszor fogjuk idézni szállóigévé lett mondatait, vagy akár az egész írást, mint ahogyan azt Szinyei Merse Anna előadásának végeztével tette.

Az a toleráns és mindenkor etikus magatartás, ami Szinyei egyéniségének sajátja volt, s ami a róla elnevezett társaságot is jellemzete egészen az 1951-es, történelem diktálta feloszlatásig - az az 1992-ben újraéleszetett Szinyei Merse Pál Társaságot is kötelezi. Végvári Lajos professzor úr e legutóbbi serlegbeszédben erre figyelmeztet úgy is, mint aki a régvolt közösség egyik szellemi átörökítője.

Segítséget a Nemzeti Kulturális Alaptól, a Miskolci Akadémiai Bizottságtól és a Magyar Nemzeti Galériától kaptunk - nevezetesen dr. Szinyei Merse Anna művészettörténésztől, a festőművész dédunokájától, akinek áldozatkész munkájáért ezúttal mondunk köszönetet.

Külön örömünkre szolgált, hogy a művész szülőföldjének érintett faluközösségei társrendezői minőségben kapcsolódtak be munkánkba. Szinyeújfalu (Chminianska Nova Ves) képviseletében Pavel Harniciar, Jernye (Jarovnice) részéről pedig Milán Kropuch polgármester úr, valamint dr. Mészáros Antal, a jernyei emlékszoba kialakítója tisztelte meg személyesen köszöntve a nagyszámú hallgatóságot, és a Szinyei-kultuszhoz olyannyira hozzátartozó "Szinyei-lakomán" is ünnepi beszédet mondtak. Másnap ők fogadták a magyarországi küldöttséget a történelmi Sáros megyében (Szlovákia).

A festőt megihlető táj felkeresése, a még meglévő épületek és a képekről ismert parkrészletek megtekintése után az emléktáblánál és a sírkertben a kegyelet virágainak elhelyezésére került sor. Koszorúzott az MTA Művészettörténeti Intézete, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Szinyei Merse Pál Társaság, a Magyar Nemzeti Galéria, a Debreceni Déri Múzeum, a Szombathelyi Képtár, a Göcseji Múzeum, a Janus Pannonius Múzeum, a Janus Pannonius Egyetem, a Szinyei Merse Pál Gimnázium (Budapest), a Miskolci Bölcsész Egyesület és múzeumunk is a helybéli tisztelgőkkel közösen.

A jernyei temetőben egy új, nagyméretű tölgyfakereszt felszentelésére is sor került. Ez az egykor Szinyei szándéka szerint felállított mementó hasonmása. Még sok apró figyelmességből áradt a Mersék emléke iránt érzett tisztelet és nagyrabecsülés. Az ünnepi előadásokat a szlovák népművészek folklór műsora, ill. Pavel Mészárosnak, a Kassai Televízió munkatársának Szinyei Merse Pálról készített filmje zárta.

Amennyire megindító volt a sírnál a két nyelven elmondott imádság, ugyanolyan felemelő érzést váltott ki a közel száz főre terített nagy, fehér asztal mellett együttesen elfogyasztott ünnepi ebéd.

Szinyei szelleme megérintette az egybegyűlteket, a két nap alatt többször érezhettük úgy, a művész hagyatékának valódi örökösei vagyunk.

Forrás: A Herman Ottó Múzeum évkönyve XXXIII-XXXIV., Miskolc, 1996, 559-561. oldal

Szinyei Merse Pál levele Szmrecsányi Miklóshoz

Kedves barátom Miklós!

Hozzám intézett felszólításodat megkaptam, 's köszönöm. De mindenek előtt elnem mulaszthatom ez alkalmat, hogy a feletti örömemet ki ne fejezzem, hogy veled mint képzőművészeti titkárral van dolgom, ha elkésve is de szívemből gratulálok 's igen nagyon örülök.

Képeimet, melyek itten kiállítva voltak szeretném Pesten, nálatok kiállítani, 's ezért fordulok hozzád azon kéréssel légy szíves velem tudatni, mikor volna legczélszerűbb ezeket oda küldeni, - 's mikor állíttatnának ki? - úgy kívánnám hogy elébb legalább egy holnapig Pesten volnának kiállítva 's aztán egy vagy kettő közülök a többi magyar képpel együtt a Müncheni nemzetközi kiállításra mehetne. - Münchenben tulajdonképpen csak legújabb képemet "a pacsirtát" szántam, mert a "majales"-re nézve talán akadályt képez, hogy 1873-ban festetett, de eziránt még értekezhetünk, most is van még egy kisképem munkában, mely talán még időre elkészülhet hogy szintén Münchenbe menne - egyszóval ezek terveim és szándékaim 's arra kérlek légy szíves velem tudatni, mikép valósítathatnának meg legjobban nevezett terveim, mily határidők tartandók meg 's mily formalitások szükségesek? -

De még egy kérésem van hozzád: Szégyenlem ugyan, de nem vagyok tagja társulatotoknak, ezt is fájdalom úgy elmulasztottam mint sok mást -

De most szándékom a hibát jóvá tenni s téged arra kérlek fel légy szíves a szükséges formalitásokat megtenni, hogy a képzőművészeti társulat rendes tagjává felvétessem. - Illetőleg velem tudatni mily formalitásokat kell megtennem. - Bocsáss meg hogy oly sok kéréssel terhellek. Rokoni üdvözlettel maradok

őszinte barátod
Szinyei Merse Pál

ki kellett egész nevemet írni, mert írásomat igen kevés ember ismeri. - Czímem

Wien
VII. Siebensterngasse 46.
I. Stiege I. Stock

(A dátum nélküli levél 1883 elején íródott. Az O. M. Képzőművészeti Társulat újonnan megválasztott titkára, Szmrecsányi Miklós másodfokú unokatestvére volt Szinyeinek. ... Ezúttal a művész az 1883-ban Münchenben rendezendő nemzetközi kiállításon való részvételre felszólító levélre válaszol. A tervezett pesti kiállítás már ez év áprilisában létrejött, ez alkalomból írta Kelety Gusztáv hírhedt "delirium colorans" ítéletét. - A levélben említett kis kép valószínűleg a régi szép kis Rococo-vázlat Bécsben elkezdett új, fáradtabb változata, melyet ekkor még nem fejezett be, így a kiállításra sem kerülhetett ki. A müncheni nemzetközi kiállításon egyébként - a katalógus tanúsága szerint - a Pacsirta mellett a Majálist is kiállíthatta.)

Szinyei Merse István - Szinyei Merse Pálhoz