Munkácsy Mihály: Ásító inas | A MŰ SZÜLETÉSE | |
| "A magyarországi művészet története" c. kötetből | ||
| A "Művészet" c. folyóirat 1908-as számából | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
...Düsseldorfban Munkácsy kezdetben Knaus és Vautier modorát követte. De 1869 elején már magára talált az "Ásító inas" című képben, mely a keserves inasélményekre való visszaemlékezés hatása alatt jött létre. Ezen a kompozíción még sok az apró csendéletszerű részlet, az egésznek mégis ellenállhatatlan a kifejezőereje és az elevensége. Különösen értékes a műhöz készült tanulmány, melyet minden valószínűség szerint önarcképnek tarthatunk. A tanulmányfej világosan bizonyítja, hogy Munkácsy ekkor már megértette Courbet festői elveit; olyan kolorisztikus tónusfestészetet valósított meg, amelyhez hasonló eredményekig barátja, Wilhelm Leibl is eljutott Münchenben.
Forrás: A magyarországi művészet története, Corvina, 1970
Végvári Lajos: A magyar művészet a XIX. század második felében, 424-430. oldal
...Mikor aztán augusztus havában újra megkapja ösztöndíját, Knaus is értesíti Ligetit, hogy fiatal barátját pártfogolni fogja, egypár magyar tárggyal megrakodva október elején Düsseldorfba utazik. Knaus szívesen fogadja, egy közeli házban műtermet rekommendál neki, s gyakran fogadja asztalánál, felkeresi munka közben és tanácsokkal látja el. Itt kerül Munkácsy Knaus hatása alá másodszor, de ez a hatás most veszedelmesé válnék, ha Courbet fel nem fegyverezte volna. Knausnak a komikumra hajló világlátása, elbeszélő, részletező és halmozó modora, mint tudjuk, mélyen hatott rá már Bécsben is, a Taschenspieler láttára, de ez a hatás, mikor a képpel az 1867-ki párisi kiállításon újra találkozik véle, jelentékenyen csökkent, csak rajztudását bámulja ezután is, ezt "megstudirozza úgy, hogy vagy ragad rá belőle vagy belebolondul", - írja Ligetinek 1869. elején. Közben azonban több elkezdett képét befejezi, pl. a Menyasszonyt, s kezd újat: Az ásító inast, s ez utóbbi érzésben, emberlátásban újra Knaus hatását mutatja. De csak érzésben, - mert előadásban a párisi tanulságok most már elhatározó szerephez jutnak.
"Az ásító inas" egyike a Düsseldorfban festett képek legelsejének, közvetlen Knaus-hatás, vidámság, derű, jókedv árad ki belőle, valami bohókás szellem, de amelyről megérezzük, hogy nem eredeti. S csakugyan, van Knaus-nak egy 1867-ben festett cipészinasképe, melyet Munkácsy bizonyára ismert, mert még a típus is közel áll hozzá, nemcsak a hangulat. Mindamellett egy világ választja el Knaustól: formalátásban nincs bennük immáron semmi közös. A párisi út előtt Munkácsy főleg emlékezetből festett. Professor J. von Brandt, aki az Adam-iskolában társa volt, írja akkori festőmódjáról: "A modellt felállította ugyan műtermében, de ő maga a szomszéd szobában dolgozott, s csak időről-időre futott be hozzá, hogy inspirációt szedjen... Előbb nagy kartonokra rajzolta meg kompozícióját, aztán grisaille-ban aláfestette, hogy végül lazurokkal menjen végig rajtuk". Ezidőre visszaemlékezve, maga a mester gyakran beszélte, hogy a modell után festést bűnnek tartotta, s csak Knaus gyógyította ki e balhitéből, aki jelszóul állította fel elibé: "Egy vonást sem modell nélkül," - ami talán túlzás, mert mint maga Knaus is elösmeri, ehhez az elvhez sohasem ragaszkodott ő sem, - de annyi bizonyos, hogy Düsseldorfban kezdett nemcsak a komoly részlettanulmányokhoz szokni, hanem ahhoz is, hogy az egész képet végig modellek után fesse meg.
Ezt látjuk az Ásító inasnál, akit hajnalfakadásra ágyából kivertek, nagyot nyújtózkodik, mélyet ásít, s ha jól megnézzük e kitűnő kifejező mozgás ábrázolását önkéntelenül utánozzuk, a belső elmerülés, az együttérzés hatása alatt. Ösmerjük a képhez készült tanulmányok egyikét. E tanulmány hatalmas meglepetés. Munkácsyval legutoljára az Árvíz festése közben találkoztunk, s annak kicsinyes rajzlátása, részletező modora, tompa színei, iskolás kompoziciója, s az előttünk levő tanulmányfej formalátása közt, ime egy egész világ! E stúdium mindenekelőtt tónus tanulmány, a sötét háttérből a ráeső fény, gyöngéd átmenetekkel emeli ki a formákat, nem részlethalmozással, hanem nagy egységben, az egész hatását mutatva Az ásító inas fejének rövidülése kitűnő, a kifejezés részletezése gazdag, - a vörös szemhéj, a kidagadt alsó szempilla, mind az álmosság jellemző vonása, - de mindez nem hegyes ecsettel kirajzolt, hanem szélesen odavetett; tónusokkal és azok értékeléseivel hoz ki plasztikát, barna árnyékokkal valörkülönbségeket, de amellett a színek is élnek, gazdagok árnyéklatokban (az ing fehérje s a test színe, a sok szürke színből kikeverve, mily élesen megkülönböztetett).
Itt találkozunk először jellegzetes kézírásával, mely - mint látjuk - Courbet hatása alatt formálódott ugyan, de egyéni ízt nyert, valami linóm, sonorikus, bársonyos lágyságot,gyöngéd csillogást, schmelzet, puha fényt, mely nincs meg mesterénél, - ahol az energikusabb előadás kizárta e kvalitást. - Ez megfelelt Munkácsy sírvavigadó természetének, mélyen lelkébe rejlett titkos bánatának, melyet tompa, halk, fojtott szenvedélyű, egyszerű gammákban fejezhetett csak ki. Az ő világszemlélete és ecsetvezetésének szélessége, mely a finom egybeomlásokat szerette, a széles formákat, de puha átmenetekben, megfelelt belső, képzeleti képeinek, megfelelt azon egyéni ritmusnak, mely képzeletét vezette, ilykép Courbet tanítása alatt: stílje hozzásimult víziójához és mind egyénibbé, mind kifejezőbbé fejlett ki.
"Az ásító inas''-ban előad, derűs hatásra törekedve. Tele is rakja a kis szobát mindenféle csendéletrészlettel, de a színharmónia összhatása még sem illik a vizio derűjéhez, hiányzik az élénkebb szín, a formák részletezése, s főleg hiányzott mindez düsseldorfi festőbarátainak, akik Vautier, Knaus és társai részlethalmozó formálásához, tarka színharmóniáihoz voltak hozzászokva. Mi sem természetesebb, mint hogy rá faragták a nótát: Muncatum non est pictum Düsseldorfban ezidőben, maga panaszkodik Ligetihez írt levelében, igenis félvállról vették, a széles festést mázolásnak, a mázolást pedig tudatlanságnak nézve.
Forrás: Dr. Lázár Béla: A modern művészet kezdetei (Munkácsy és Szinyei-Merse)
Művészet
Hetedik évfolyam, 1908. Hatodik szám 390-417. oldal
http://www.mke.hu/lyka/07/390-417-modern.htm
