Szanyi Péter: Csontváry (hátlap) átm: 11 cm, bronz (1984)	ÉRDEKESSÉGEK
	Alphonse-Marie-Louis de Lamartine: A libanoni cédrusok kara
	Devecsery László: Cédrussá válok...
	Gerlóczy Gedeon a Csontváry-életmű megmentője
	"Cédrus-kirakó"
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Alphonse-Marie-Louis de Lamartine:
A libanoni cédrusok kara

Forrás: Barangolás a stílusok világában http://www.berze-nagy.sulinet.hu/stilus/romantika/libanon.htm

Devecsery László
Cédrussá válok...

Forrás: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/modern/devecs_y/napora/

Gerlóczy Gedeon a Csontváry-életmű megmentője

Az életmű a kezdetektől jószerivel pusztulásra ítéltetett, A képek csak csodával határos módon kerülték el a tragikus véget, szinte a vak véletlennek köszönhetően. A művész halála után ugyanis a család egy rokon festőnövendék javaslatára árverésre bocsátotta a méretes vásznakat. A háború utáni ínséges időben kapóra jött ez a lehetőség a környék fuvarozóinak, akik lovaskocsira való ponyvának akarták megvásárolni Csontváry nagyméretű vásznait. Egyértelmű tehát, nem holmi művészeti aukcióról volt szó, az ifjú ítész alapvetően félreismerte Csontváry festői munkásságát, és ez majdnem végzetesnek bizonyult az életmű szempontjából. Nem így azonban Gerlóczy Gedeon, a fiatal, friss diplomával Münchenből hazatért építész, aki felismerte benne a festőóriást - de talán a zseniális ráérzés itt a helyénvalóbb kifejezés - és nagyapai örökségéből megváltotta a képeket, az érintettek körében nem kis indulatokat gerjesztve ezen tettével. Gerlóczy a csalódott fuvarosok részéről még tettleges inzultusnak is kitette magát, akik az árfelhajtót látták benne. A fiatal építész határozottsága azonban a Kosztka családot is elgondolkoztathatta, ugyanis nyolc képet mégiscsak visszatartottak. Ebből öt festmény még ma is a rokonság tulajdonában van. A festőnövendék családját ugyanis meggyőzhette a rokon elszánt magabiztossága, és később mégiscsak vállalták a megörökölt képeket. Az elárvult műteremből Gerlóczy a képeket elszállította, sőt még arra is kiterjedt a figyelme, hogy Csontváry kézírásos jegyzeteit is magához vegye.

Gerlóczy így emlékezett meg a történtekről: "1919 október elején, kétévi távollét után tértem vissza Budapestre. (...) Édesapám figyelmeztetett, hogy az inflációban a nagyapámtól örökségül kapott részvények elértéktelenednek; jó lenne, ha befektetném valamibe. Egyetemi kollégáimmal gyakran voltunk együtt. (...) Egyik este kollégáim bejöttek hozzám, közölve velem, hogy a körtéri Szatyor bárban jazzmuzsika van. Pakoltam és velük mentem. Amint a Fehérvári utca 34/36-os [ma Bartók Béla út 36/38., a Gárdonyi szobor mögött] sarokház mellett elhaladtunk, a ház kapuján egy táblára lettem figyelmes, melyen Műterem kiadó szövegű hirdetés volt. (...) Bementem a házfelügyelőhöz, hogy érdeklődjem a műtermet illetően. Elmondotta, hogy a műterem egy kedves, öreg festő bérleményében volt idáig, de az június végén a János Kórházban meghalt. (...) A falakon érdekes, egymást marcangoló madárképek lógtak; a gyér világításnál is lenyűgöző, félelmes hatásuk volt. (...) Kopogtattam - végül benyitottam. (...) Egy idősebb hölgy, Anna néni - Kosztka Tivadar nővére - a padlón szétszóródott iratokat, leveleket rendezgette. Rajta kívül még 7-8 személy volt a teremben. A papírokat egy kosárba gyűjtötte, és igyekezett rendet teremteni a műteremben. A szót egy fiatal festőművész rokon vitte, ki ismételten hangoztatta, hogy a festmények, rajzok, művészi értékkel nem bírnak, de mivel a képek kitűnő minőségű belga vászonra vannak festve, komoly értéket jelentenek, mivel ilyen vásznat itthon már régen nem lehet kapni. (...)

Az idős Kosztka Antal kérdésemre közölte, hogy a hagyatékot árverésen fogják eladni. (...) Nézegetés közben az egyik hengert véletlenül megrúgtam és abból a Magányos cédrus bontakozott ki. Ez a festmény olyan döbbenetes erővel hatott rám, hogy gondolatokba merülve tépelődtem megmentésének lehetőségén. Anna néni elkészült a takarítással; a család is készülődött elmenni. Én, mint a legfiatalabb, segítettem a kosarat a házfelügyelőhöz levinni, ahol az iratokat átadták, hogy tüzeljék el őket. Utána elbúcsúztunk. A család a Ferenc József híd felé indult, én meg a Szatyor bárba. Közben gondolkoztam, tépelődtem. Édesapám az inflációra figyelmeztetve javasolta, hogy az árvaszéktől kapott részvényeket átvéve, próbáljam őket okosan befektetni. Az árverés - villant fel agyamban, a megoldással kapcsolatban. Talán tíz lépést mehettem, amikor, mintha földbe gyökerezett volna a lábam, megálltam, majd visszafordultam.

Csengetésemre a kapun a házfelügyelő jött ki, aki csodálkozva kérdezte, hogy talán fenn hagytam valamit? Nem! feleltem, hanem Magával szeretnék beszélni. Bementünk és hamar megállapodtunk: a kosár iratot kértem, megkaptam, és hónom alatt két óriási csomaggal hazafelé indultam. Ezen az éjszakán nem sokat aludtam. Mivel akkor már 24 éves lettem, másnap reggel okmányaimmal elmentem az árvaszékhez, és hamarosan ópapa Közúti Vasút- és Atheneum-részvényeivel a táskámban indultam a bank felé, majd a tőzsdénél próbálkoztam, ahol kb. 20.000 svájci frankot sikerült kapnom a részvényekért. (...) Az árverés után még annyi pénzem maradt, hogy egy bútorszállító kocsit bérelve, lakásunkra szállíthattam a megvásárolt anyagot". Érdemes idézni az első Csontváry könyv szerzőjének, Lehel Ferencnek Gerlóczyval kapcsolatos megállapítását: "Tekintve Csontvárynak akkoriban rosszabb, mint kétes értékét, a vevő bátorságára, biztos műértésére vall, hogy mégis jelentős összeget fizetett a képekért."

Gerlóczy Gedeon fentebb idézett visszaemlékezése 1976-ban jelent meg először Csontváry-krónika címen a Csontváry-emlékkönyv-ben, Ez lehet tehát a több, mint félévszázados esemény hiteles története, melynek valódisága nem igen kérdőjelezhető meg. Gerlóczy, jóllehet távoli rokonságban állott a Kosztka famíliával, s mindkét családot egyúttal rokoni szálak fűzték a Szegedy-Maszák családhoz, a nem Gerlóczy tulajdonba került, műteremből származó Csontváry-képek későbbi tulajdonosához, így talán nem is volt olyan véletlenszerű a fiatal építésznek, Gerlóczy Gedeonnak, a Csontváry képekkel való találkozása. Számára legalábbis korábbról ismert kellett, hogy legyen egy bizonyos Csontváry nevezetű festő, akiről annyit azért tudhatott, hogy fura egy ember hírében állott, személye köré legendák szövődtek, de mint festő, aligha lehetett a számára ismert. A fentiek azonban mitsem vonnak le a Csontváryt felfedező, az életművet megmentő Gerlóczy Gedeon érdeméből.

Feltehető, Gerlóczy bízta meg a festő-művészeti író Lehel Ferencet az életmű feldolgozásával, közvetlenül a hagyaték birtokbavétele után. 1922-ben jelent meg Lehel első dolgozata: Csontváry Tivadar. A posztimpresszionista festés magyar előfutára címen. Talán éppen Lehel kis példányban kiadott írása keltette fel Bálint Aladár, Hevesy Iván, Kállai Ernő, Vaszary János, Rabinovszky Máriusz, François Gachot, Herczeg Ferenc, Fülep Lajos, Hamvas Béla, majd később Ybl Ervin érdeklődését Csontváry festészete iránt, így a huszas évek elejétől kezdve a rangos és mértékadó hazai művészettörténet-írás egyértelműen és hangsúlyosan foglalkozott Csontváry művészetével. A képek ekkor nem igen voltak hozzáférhetőek, bizonyítja ezt egy a sajtóban 1928-ban megjelent cikk: "Koporsószerű ládákban egy autógarázsban hevernek Csontváry emeletesház nagyságú festményei" címen. Azonban a Csontváryra irányuló általános érdeklődést önmagában már jelzi az is, hogy 1930-ban az Ernst Múzeum hét termében rendezte meg Ernst Lajos és Lázár Béla Csontváry-Kosztka műveinek gyűjteményes kiállítását, melyen már hetven mű szerepelt. (1905-ben az Iparcsarnokban - pontos adatot nem tudunk - néhány nagy képet, 1907-ben Párizsban negyven, 1908-ban, Budapesten az Iparcsarnokban ötvenöt, 1910-ben a régi József Műegyetemen negyvenkét művet állított ki Csontváry, míg a meg nem valósult berlini kiállításának katalógusában 53 képcím szerepel). A Csontváry irányában megnyilvánuló korábbi teljes tagadás oldását jelzi az a tény is, hogy míg Lázár Béla, aki 1905-ös kritikájában még teljesen értetlenül állt Csontváry művészetével szemben, 1930-ban már merőben másként vélekedett: "Régen nem volt művésznek ekkora sikere, mint Csontvárynak. A kor a maga lelkének tükörképét látta meg benne" (Ernst: CXIV. katalógus). 1931-ben jelent meg Lehel újabb, Csontváry Tivadar a posztimpresszionizmus magyar előfutára című könyve, alcíme szerint az un. második vázlat. A Csontváry iránt megnyilvánuló érdeklődés fokozódását jelzi továbbá az a tény, hogy Csontváry festészete már rajztanári értekezések témájává vált: Perjés Aladár, Sebesta-Loydolt Ferenc, Tombor Ilona 1933-ban, Sárközy Zoltán 1935-ben, majd egy későbbi periódusban Spolarich Ernő 1946-ban és Major Jenő 1949-ben választotta szakdolgozata témájául Csontváry művészetét. Gerlóczy nyilván nem zárkózott el a kutatók elől és mind a doktorandusoknak, mind pedig François Gachot-nak, Ybl Ervinnek, Pertorini Rezsőnek és természetesen Németh Lajosnak is a rendelkezésére bocsátotta Csontváry forrásértékű feljegyzéseit. 1936-ban Lehel a Fränkel Szalonban rendezte meg Csontváry Tivadar újonnan fölmerült képeinek kiállítását. Tizenöt addig ismeretlen kép került itt bemutatásra a már ismertek mellett, melyek a gácsi padlásról kerültek elő, és szerencsére átvészelték a kecskeméti művésztelep ifjainak mohó vászonigényét. 1946. Budapest; 1949. Párizs, Brüsszel; 1958. ismételten Brüsszel; 1963. Székesfehérvár, Belgrád, Budapest a Csontváry kiállítások helyszíne, míg végre 1973-ban Pécsett megszületett, majd 1983-ban lényegesen bővült az önálló Csontváry Múzeum; 1994. Pécs, Budapest, Stockholm, Rotterdam, München gyűjteményes kiállítása volt eddig a teljes Csontváry életmű bemutatásának egy-egy jelentős állomása.

Forrás: Romváry Ferenc: Csontváry Kosztka Tivadar 1853-1919, Alexandra Kiadó, Pécs, 1999. 6-8. oldal

Kirakós játék

Működés: A darabokat párosával lehet megcserélni: először az egyikre kell egyet kattintani, és ha sárga színű lesz a kerete, akkor pedig arra a darabra, amelyikkel ki szeretnénk cserélni. Újrakeverni az ablak frissítésével vagy a darabszámokat mutató valamelyik nyomógomra kattintva lehet. Lassúbb gépeken az újrakeverés eltart néhány másodpercig. Ha a kép szélén véletlenül ott marad néhány képpont az előző keverésből, akkor csak mozdítsuk meg a böngésző gördítősávját az ablak jobb szélén, ez újrarajzolja a képet. A program működéséhez szükség van a Java futtató környezetre. A programot Perlaki Attila készítette.