Nálunk a typikus pusilla, mely Európa keleti részétől Ázsián át fordul elő, nincsen, hanem az a fajta, mely Európa nyugati felében honos az:
Ortygometra pusilla intermedia (HERM.) 1804.
[Rallus intermedius HERM. – Gallinula Bailloni TEMM.- Crex pygmæa NAUM. Gallinula pygmæa BRHM. – Zapornia pygmæa GOULD. – Ortygometra pygmaea KEYS. & BLAS. – Crex Bailloni BOIE. – Phalaridium Bailloni HEINE & REICH. – Porzana bailloni DRESS. – Porzana intermedia SHARPE.]
Jegyei: egészben hasonlít az előbbi fajhoz (Ort. parva), de valamivel kisebb, háta sűrűbben, fehéren pettyezett, sőt a váll is; a szárnyalja fehéren foltos; a lágyék tája feketés és fehéres harántsávos; az első evező külső széle fehér; csőr egyszínű zöld (fiataloké hússzínű); lábak vörnyeges szürkék; szem lángvörös.
Mértéke: H. 17–18; Sz. 8,5–9,3; F. 4–4,5 L. 2,4–2,6; Cs. 1,9–2,1 cm.
Európa mérsékelt és déli részeiben honos, inkább a nyugati vidékeken. Általában ritkábbnak látszik, mint a kis vízicsibe; de lehet, hogy vele sokszor összetévesztik. Nálunk Harasztinál (Pestm.), Molna-Szecsődnél (Vasmegye)* és Erdélyben (Nagy-Enyed, Krisény, Drassó) találták. CSATÓ J. szerint valószínűleg április közepén érkezik. Ugyan ő augusztusban is észlelte még, tehát valószínűleg itt költőtt. Életmódja, szokásai, tojásai olyanok, mint az előbbi fajéi; tojásainak nagysága, alakja, szine is amazéval egyezik, de REICHENOW szerint a törpe vízicsibe tojásai valamivel könnyebbek.