|
TREFORT ÁGOSTONNAK
Budapest, 1876. január 24.
Nagyméltóságú Miniszter Úr!
Vettem kegyes felszólítását e hó 21-éről, hogy a budapesti kir. egyetemen felállítandó külön irodalmi tanszék elfogadása iránt nyilatkozzam. Bármily megtisztelő is rám nézve ily felszólítás, amiért nem mulaszthatom el kifejezni hálás köszönetemet: sajnálattal kell megvallanom, hogy oly férfiú nyomdokaiba lépni e téren, mint a dicső emlékezetű Toldy Ferenc volt, töredékes és nem elég rendszeres ismereteimmel még akkor is csak nehezen éreznék bátorságot, ha különben teljes egészségnek és élet- s munkakedvnek birtokában reményem lehetne, hogy megfeszített szorgalom által a hiányzókat kiegészíthetem, a hézagokat kitölthetem s folytonos önképzés által magamat e díszes állás színvonalára felküzdhetem. Most pedig; midőn évek óta tartó betegség- s a kor által is már meg vagyok törve, inkább azt kell óhajtanom, hogy minden nyilvános pályától visszavonulhassak, hogysem egy újabb teljes lelki és testi erőt kívánó munkatér elfoglalására még csak gondolnom is lehessen. Minélfogva a nekem szánt díszes állásért még egyszer köszönetem nyilvánítva, kérnem kell Nagyméltóságodat, hogy a mondott tanszék betöltése iránti kombinációiban engem teljesen mellőzni méltóztassék. Mély tisztelettel maradván
Nagyméltóságodnak |