Ki zsarnok volt s Európa réme,
Most ezt nagy rémtől menti meg,
S a népszabadság szent nevébe'
Övé a zászló, mely lebeg.
Mert így jutnak, idő lejártán,
Magok a szerencsétlenek
Szabadsághoz, kik most a sárkány
Szemétől megszédültenek.
Elvész, bizony, varázsa, bűve,
Mikép hatalma megtörött,
S ez a győzelmi zászló műve,
Mely leng a vérmező fölött.
Azért e zászlónak dicsőség!
S magyar ajakról kétszeres!...
Ha volna költő -- volna Ő még,
Kit vágyunk holtan is keres!
De én lantom bágyadt idegjét
Addig feszítni nem merem,
Habár olykor elhagyja szegjét
S unalmat űzni dalt terem.
S nem szólok népem -- a magyarhoz,
Tán meg sem ismerné szavam;
A szebb napnak, mit e vihar hoz,
Örűlök csendesen, magam.
Szabad, egy még érző tetemnek,
Sírig szeretni a honát:
S e diadal-nap életemnek
Megaranyozza alkonyát.
(1877. szept. 21.)
34)
Ex tenebris
Keserűből jön az édes,
Édesből a keserű;
Rekkenő nap nyugta kétes,
Szebb, borúra várt derű.
Ma ködös szem, mord kedéllyel,
Holnap tisztább mindenik:
Meghozhatja -- tán egy éjjel,
Hogy majd "új fény jelenik."
Vagy, ha ez nem, a vakságnak
Kiürítem poharát,
S az "örök világosságnak"
Várom fénylő sugarát.
(1877. szept. 24.)
35)
Vörös
Rébék
"Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült --" *)
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!
Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess, madár!
Pörge Dani most őbenne
Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
Orrával a küszöbön.
Pedig titkon oda jár,
Szép asszonynak mondja: kár!
Hess, madár!
------------------------
*) A népmonda csak ennyit tartott fenn a tisztes
boszorkányról. A többit én toldottam hozzá.
|