27) Hírlap-áruló Mindenki annyit ér, ahogy    Betölti hívatását: Nézd ezt a vén ujsághordót:    Becsűlöm a szokását. Hajnalba' már lót-fut szegény,    Öllel van a csomagja, S mit nem csinál -- kit nem kinál,    Míg számonkint eladja. Nem kérgesült bürokrata    Ő, aki -- mintha ebnek -- Úgy dob feléd egy szót, irást,    S fittyet hány a tömegnek. Ő nyájas, emberségtudó,    Megadja tituládat: "Méltóságos" -- "nagyságos" úr --    Amennyiről beláthat. S hogy tudja kötni a gonosz!    Látszik, nem mái gyermek: "Tessék, uram! győz az orosz --"    Kiált oda egy szerbnek; "Tessék, uram! nyolc az ezüst,    Napoleon meg tíz ma." "Győztünk, uram! mi, a török..."    Ha térdig ér a csizma. "Kisasszony! a Fővárosi ...    Van benne hír, novella --" "Ifj' úr, ni, hogy áll Gorcsakoff    Tótágast, mint egy vella!..." Ha nincs vevő, olvas maga    Egy harapást s tovább megy, Hogy, majd ha lesz, ajánlattal    Megint győzhesse a begy. Elkérkedik negyvennyolccal,    S nem hiszi, hogy hihetlen, Hogy ő akkor több hirlapot    Árult el a "szigetben." *) "Igaz, még csak suhanc valék,    De a torkom hatalmos: "Friss Márciusból" száz forint    Egy estve, itt, uram! No's?..." ------------------------ *) Margit. De van mégis, kit ő lenéz,    Gyülöl, nem méltat szóra, Haragszik rá, mint borbély az    Ön-beretválkozóra: Ez "piszkos" ember, akire    Ránézni is utálat: Nem egyenkint vesz hírlapot,    Hanem -- évszámra járat. (1877. aug. 25.) 28) Népdal Duna vizén lefelé úsz a ladik,    A ladik, Róla muzsikaszó, guzlicaszó, csimpolyaszó    Hallatik; Juhaj! viszik a piros almát, barackot, Juhaj: Kevibe Szentendréről menyasszont! Piros almát eladják a budapesti    Piacon, Abbul cifrálkodik Kevibe' a piros arcu    Menyasszony: Juhaj! de derék ruha ez a fejkötő: Megfér ezalatt akármennyi szerető! Kevi csárda reggel óta tele van,    Teli van: Ott járja a kolót egy éles késsel, véres késsel    A Jovan: Juhaj! piros volt, de csak férges alma volt, Asszony, csinos volt, de azért csak r__a volt.